A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)
HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.
lyet azonban ma már nem lehet ellenőrizni (11. kép: az 5. pont alatt). 72 7. Kályhacsempe (5. kép 3; 10. kép 3). Sárgásdrapp színű, apróra tört kavicsos soványítású, érdes felületű, áttört előlapú, mázatlan kályhacsempe kis töredéke. Nem lehet megállapítani, hogy a csempe előlapjának melyik részéből való, csak feltételezhetjük, hogy a Békéscsabán előkerült mérműves típushoz hasonló, felső felében keskeny ablakokat mintázó áttörések közötti osztótag lehetett ez is (SZATMÁRI 1994,512,4. kép 1-3; MRT 10,253,54. kép, 149. t. 1-4; GYUCHA-MEDGYESI-SZATMÁRI 1999, 50, 37. kép, 123). Széle egyenesen levágott, fölül rombusz alakúan kiszélesedő, teteje és alja töredékes. Előoldalán a levágott szélével párhuzamosan domború vonalak haladnak, melyek a tárgy formája szerint a felső részen rombuszra emlékeztető formát mintáznak. A kiszélesedő felület közepét másik, ugyanilyen alakú bordadísz tölti ki, ez alatt pedig, a töredék párhuzamos szélű s kettős párhuzamos bordával határolt felületének közepén, háromszög alakú — szintén domború — díszek sora fut függőlegesen. A töredék hátoldala sima, korom nyomai nem találhatók rajta. Mérhető ma.: 6 cm, sz.: 3,4 cm, v.: 1,6 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 599. A múzeum mai nyilvántartása szerint a gyűjtemény régi anyagából származik, lelőhelye és előkerülésének körülményei ismeretlenek. 73 Az aradi líceum régiséggyüjteményének több mint száz évvel ezelőtti jegyzéke segítségével viszont azonosítható a tárgy eredete. Abban ugyanis Márki Sándor a 92. számú tételhez mázatlan „mézeskalács-sütőminta" töredékét leltározta be, amely az ő leírása szerint „egy körülkerített keresztnek" félig megmaradt darabja lehetett. Bár a tárgyleírás alapján az azonosítás nem teljesen egyértelmű, a líceumi leltárba utólag, a gyűjtemény átleltározása során került másodlagos bejegyzések (D= 12429; M.F. 599.) ezt mégis megerősítik, hiszen ezek számai a tárgy felületén ma is láthatók. A líceumi jegyzékből azt is megtudhatjuk, hogy ez a lelet Simándról származik, s Török Béla 1883. évi adományaként jutott eredetileg a líceum gyűjteményébe (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 512, No. 92, 36. j., 558, No. 92). Ugyanígy simándinak határozták meg a tárgyat 1957-ben is, amikor a töredéket először fotózták le, viszont az azonosítás forrását nem sikerült kideríteni (11. kép: ail. pont alatt). 74 8. Kályhacsempe (5. kép 4; 10. kép 4). Négyszögletes, zárt előlapú, mázatlan, világosbarna színű és ugyanilyen törésfelületű, kitűnően iszapolt kályhacsempe egyik sarkának töredéke. Nem lehet pontosan megállapítani, hogy az előlapnak melyik sarka lehetett. Hosszabbik szélétől fél centiméterrel beljebb, a csempe szélével párhuzamosan, 1 cm széles, lekerekített tetejű, kiugró borda halad. Ennek belső oldalán erősen kiemelkedő, 2,5 cm átmérőjű, félgömb alakú dísz található, melynek szélén vékony borda, illetve bemélyített vonal fut körbe. A félgömb felületét eredetileg nyolc, szimmetrikusan elhelyezkedő, bevésett vonallal barázdálták, de töredékessége miatt ebből csak hat elem látszik. A töredék két széle egyenesen levágott, a csempe hátoldalából viszont szinte semmi sem maradt meg, csupán az előlaphoz ragasztott hátrész peremének kicsiny töredéke. Az előlap hátoldala kormos; ez bizonyítja, hogy a csempe zárt előlapú lehetett. Mérhető h.: 6,4 cm, sz.: 5,2 cm, hátmélysége: 1,8 cm (16—17. század). CMA ltsz.: M.F. 600. A múzeum nyilvántartása szerint a gyűjtemény régi anyagából származik. 75 Lelőhelyére, előkerülésének körülményeire, eredetére utaló adatot sehol nem találtunk ugyan — az aradi líceum régi leltárkönyvében sem —, ettől függetlenül azonban mégsem lehet kizárni, hogy esetleg ez a darab is a líceum régi gyűjteményéből került át a később felépült aradi múzeum mai gyűjteményébe. Erre közvetve a mostani leltári száma utalhat, hiszen a líceumi jegyzékben szereplő, Pankotáról származó 307., illetve még inkább a 309. és 310. tétel azonosítását máig nem tudtuk elvégezni, s az ott lévő M.F. 602. leltári számra utaló másodlagos bejegyzés az itt bemutatott M.F. 600. leltári számhoz igen közeli sorszámotjelöl meg (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 532, No. 307, 309-310, 57. és 59. j., 578, No. 307, 309-310). 9. Kályhacsempe (5. kép 5; 10. kép 5). Sötétbarna színű és ugyanilyen törésfelületű, szemcsés soványítású, mázatlan kályhacsempe előlapja középső részének vékony falú töredéke. Előoldalát domború körív és egyenes bordák díszítik. A kör belsejében két, átlós irányú, egyes borda részlete látszik, a körív külső oldalához pedig ugyanilyen irányú, de három tagból álló, egyenes bordakötegek csatlakoznak. Ezekből szintén csak kettőnek a részlete maradt meg. Az egyenes bordák, illetve bordakötegek szimmetrikus elhelyezkedését feltételezve, összesen nyolc ilyen egységre következtethetünk. Az egyetlen, teljes egészében megfigyelhető bordaköteg külső végét rövid, ferde, egyenes borda zárja le, de ehhez csatlakozva újabb borda vagy bordaköteg is csatlakozott. A töredék hátoldala ugyan nem kormos, feltűnően vékony anyagából ítélve azonban mégis csak zárt előlapra gondolhatunk. Mérhető h.: 6,3 cm, sz.: 5,6 cm, v.: 0,9 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 604. A gyűjtemény régi anyagából származik, rá vonatkozó közelebbi információk nincsenek. 76 Ilyen leltári számot a Márki-féle líceumi lajstrom utólagos bejegyzései között sem találunk, de nem zárható ki, hogy ez a tárgy is innen jutott a mai gyűjteménybe. Többé-kevésbé közeli leltári számokra ugyanis van a líceumi 72 MMM RégAd 2325-2000. 73 Pontos megfelelőjét nem ismerjük de a fent idézett békéscsabai mellett megemlíthetjük még a gerlai mérműves kályhacsempe-töredéket is, amelynek szintén vannak összehasonlítási alapul szolgáló áttört részletei (MÉRI 1957, XLV. t. 10; HOLL 1958, 273, 99. kép; MRT 10, 152. t. 1, 153. t. 7). 74 MMM RégAd 2325-2000. 75 Pontos megfelelőjét nem ismerjük, viszont a domború, kör alakú díszítőelemre emlékeztető, távoli hasonlóságot idéző részlet az egyik egri és sarkadi kályhacsempén is felbukkan (KOZÁK 1963, 177, 50. kép; SZATMÁRI 1997, 6. kép 1). 76 Pontos megfelelőjét nem ismerjük