A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.

hasonló kályhaszemmel együtt (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 506, No. 40, 549, No. 40/a). 3. Kályhaszem (4. kép 13; 9. kép 8). Pohár alakú, sárgásbarna színű, szemcsés anyagú, enyhén kihajió peremű, középen illetve a felső harmadában öblösödő, lefelé összeszűkülő aljú kályhaszem. Lekerekített szélű peremét a belső oldalon erősen lekerekített borda kíséri. Külső felülete foltosán kormos, a korongozás nyomai főként belül látszanak. Kissé kiszélesedő szélű, de enyhén homorú alja egyenesen levágott. Teljesen ép darab. Ma.: 10,3 cm, szá.: 10 cm, fá.: 5,8 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 20. (A gyoroki állandó kiállításban elhelyezve.) A múzeum nyilvántartása szerint a gyűjtemény régi anyagából származik, eredetére vonatkozó adatot viszont nem említ.

64 Az aradi líceum múlt századi régiséggyűjteményének az utóbbi időben feldolgozott lajstroma, illetve az időközben előkerült kályhaszem azonban ezúttal is bizonyossá tette, hogy ez a tárgy — az előző kályhaszemmel együtt s azzal egyidejűleg, ugyanazon alkalommal és lelőhelyen — szintén Pécskán került elő, még 188 l-ben (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 506, No. 40, 549, No. 40/b). 4. Kályhaoromdísz (4. kép 14; 10. kép 1). Világosbarna színű, szemcsés anyagú, tetején csúcsos, ez alatt kissé nyomott gömbtestű, alul pedig csonka kúp formájú, mázatlan kályhaoromdísz vagy kályhagomb. Belseje üreges, alsó szélét vízszintesen levágták. Eltekintve csúcsos tetejének töredékes voltától, teljesen ép, csak oldalának egyes felületein láthatók másodlagos sérülések nyomai. Ma.: 12,3 cm, sz.: 7,2 cm, alsó szélének átm.: 5,1 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 44. A múzeum régi anyagából származik, eredetére vonatkozó adatok nem maradtak.

65 Azonosításával kapcsolatban két lehetőség is felmerült, de biztosat mégsem mondhatunk. Mindkét lehetőség alapját az aradi líceum múlt század végi régiséggyűjteményének legutóbb feldolgozott jegyzéke jelenti. Ebben ugyanis — a Márki Sándor által beleltározott gyűjtemény részeként — két leltári tétel kétségtelenül kapcsolatba hozható a ma M.F. 44. leltári számon található tárggyal. Az egyik azért, mert ennek sorába utólag, a későbbi átleltározáskor a tárgy mai leltári számát jegyezték be (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 513, No. 94, 38. j., 558, No. 94), a másik pedig azért, mert a tárgyleírás melletti vázlatos rajz feltűnően hasonlít a ma M.F. 44. leltári számon található tárgyra (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 526, No. 242, 53. j., 572, No. 242). Az elsővel való azonosítást azonban az teszi ellentmondásossá, hogy a tárgyleírás egyáltalán nem illik a későbbi leltári számon jegyzett, s most bemutatott tárgyra, a másodiknál pedig ugyanilyen — a tárgyleírásból eredő — ellentmondással találkozunk. Ezenfelül míg az elsőnek a lelőhelye Simánd, addig a másodiknak Szeged. Ez utóbbi mellett pedig utólagos bejegyzésként a M.F. 35. leltári számra való utalást találunk, amely tárgy szintén nem felel meg a korabeli tárgyleírásnak (HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 281, 4. kép 3, 8. kép 1; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 90-91, Pl. XXVI, Fig. 1, 2). Ezek után tehát egyik lehetőségként — az ellentmondások ellenére — elfogadhatjuk a mai M.F. 44. leltári számú tárgynak a líceumi 94. számú tétellel való azonosságát, s akkor a tárgy lelőhelyét Simándnak határozhatjuk meg, vagy másik lehetőségként az itt bemutatott tárgyat a líceumi jegyzék 242. számú tételével azonosítjuk az ott látható rajz alapján, s akkor a lelőhelyet Szeged jelenti. Ez utóbbi esetben viszont a már közölt, s fentebb hivatkozott M.F. 35. leltári számú kályhaszem lelőhelye nem lehet Szeged. A rendelkezésre álló adatok sokszínűsége, a lehetőségek szálainak kuszasága felvet egy harmadik — a mérlegelésben a leginkább reális — állásfoglalást is, mely szerint elfogadjuk, hogy a tárgy valamelyik régi aradi gyűjteményből került mai helyére, de jelenlegi ismereteink alapján azonosíthatatlan. A megoldásban a tárgyon napjainkban látható ,J2470"-es illetve bizonytalan olvasatú „ 83 "-as vagy „ 33 "-as szám sem nyújtott segítséget. Az első két szám ugyanis nem szerepel a líceumi jegyzékben, s a 103. tételnél jelölt harmadik sem alkalmas az azonosításra (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 514, No. 103,41. j., 559, No. 103). 5. Kályhacsempe (5. kép 1; 9. kép 9-10). Négyszögletes, zárt előlapú, mázatlan, világosbarna színű és ugyanilyen törésfelületű, kitűnően iszapolt, de előlapján csillámos anyagú kályhacsempe egyik — talán jobb alsó — sarkának töredéke. Léckeret nélküli előlapjának megmaradt felületét a kályhacsempe széléig terjedő két domború körív, s a köríveken belül elhelyezkedő, keskeny szirmú, szintén domború megformálású virágok részletei díszítik. A szirmok között hosszúkás ék alakok láthatók, s ugyanilyen vékony, domború vonalkák kötik össze a szirmok csúcsait is. A virágokat magukba foglaló körívek széles bordáját kívül is és belül is egy-egy vékonyabb borda s egy-egy, apró félgömböcskékből álló pontsor kíséri. A körívek közét egymás mellett elhelyezkedő, nagyobb méretű, lapos félgömbökből illetve cseppformákból kirakott, ívelt oldalú rombuszforma töltötte ki, amelynek közepén kisméretű, négyszirmú virágot mintáztak meg. Ez utóbbi részlet a kályhacsempe most fellelhető darabjáról már hiányzik ugyan (9. kép 10), de egy 1957. évi fotón még kitűnően látható (9. kép 9). Ekkor ugyanis két fölvétel készült a kályhacsempe-töredékről, melyek elárulják azt is, hogy a kályhacsempedarab az 1957. évi fotózáskor tört el. Az első fölvétel a még egyértelműen egészben lévő töredék hátoldaláról készült, az előlapot bemutató második fölvétel pedig a hátoldal fotózása után eltört tárgy ragasztását követően (9. kép 9).

66 Napjainkra a ragasztás mentén ismét elvált a töredék két darabja egymástól, s legutóbb a múzeum gyűjteményében már csak az egyik felét sikerült megtalálni (9. kép 10). Az 1957. évi fölvételen az is jól látható, hogy a csempe letörött, s most hiányzó darabján egy harmadik körív rész64 Hasonló típusok előfordulásához ld. az 61. és 62. jegyzetet! 65 Pontos megfelelőjét nem ismerjük mindössze egy nyújtottabb formájú, moldovai darabot említhetünk meg párhuzamként (BATAR1UC 1999, 208, Fig. 11. 1). 66 Az 1957. évi fotók Goro G. Gábor fölvételei. Elhelyezve: MMM RégAd 2325-2000.