A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)
HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.
zásának és rajzának köszönhetően — bár a tárgyleírás szerint funkciójában maga sem volt biztos — azonosításához sem férhet semmi kétség (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999,512, No. 93,558, No. 93). Ugyanakkor az aradi múzeum 1957. évi simándi kályhacsempékre vonatkozó összeállításából ez a tárgy kimaradt (11. kép). 54 3. Kályhaszem (4. kép 8; 9. kép 3). Sárgásdrapp színű, ugyanilyen törésfelületű, szemcsés anyagú, kerek, lapos, tálka alakú kályhaszem töredéke. Előlapján a lekerekített, profilált perem alatt domború borda fut körbe, ezen belül pedig szélesebb, kettős borda látható, melyek mindegyikét ferde benyomkodásokkal tagolták. A kályhaszem közepén kisebb dudor van, mely tulajdonképpen a korongozás nyoma, de itt díszként is szolgál. A külső borda, a középső dudor illetve a benyomkodások mélyebb felülete vörösesbarna festésű. Máshol a felület az agyag nyers, sárgásdrapp színét viseli. Külső oldalán jól követhetők a korongozás nyomai, alja enyhén homorú. Pereme több helyen csorba, hiányos, a kályhaszemnek is csak alig több mint fele maradt meg. Eredeti átmérője kb. 11 cm lehetett. Ma.: 1,6 cm, mérhető h.: 9,7 cm, sz.: 6,2 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 42. A múzeum ma érvényes nyilvántartása szerint a tárgy Simándról származik, s Török Béla 1883. évi ajándéka. 5 Ezt a kályhaszem hátoldalára írott „ Cs. Simánd" megjegyzés és az előoldalán látható „ 90 "-es szám is igazolja. Az aradi líceum múlt század végi régiséggyűjteményének jegyzéke adja ugyanis a szám megfejtését — ugyanúgy, mint az előző tárgy esetében is —, mivel Török Béla adománya eredetileg e gyűjteményt gazdagította. Márki Sándor első leltári bejegyzése ugyan „féltányér" alakú „bábsütőmintáról" szól, de a korabeli leltár további bejegyzései az azonosítást egyértelművé teszik (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999,512, No. 90,34. j., 557, No. 90). A később felépült aradi múzeum 1957. évi simándi leletekre vonatkozó gyűjtésében szintén szerepelt, s az első fotó is ekkor készült róla (11. kép: a 10. pont alatt). 56 4. Kályhacsempe (4. kép 9; 9. kép 4). Világosbarna, csaknem sárgásdrapp színű, szemcsés anyagú, apróra tört kavicsos soványítású, mázatlan kályhacsempe egyik szélének töredéke, de az bizonytalan, hogy eredetileg melyik széle lehetett. A csempe valószínűleg négyszögletes és zárt előlapú volt. A keskeny, sima léckerettel határolt tükörmező megmaradt töredékén domborúan megformált, négyszirmú virág látható. Mindegyik szirom hármas tagolású, s két szélén kisebb, illetve egy középső, nagyobb ívből áll. Önmagában tölgylevélre emlékeztet. A virág közepén félgömb alakú dudor emelkedik. Két-két szirom között, egymással szemben elhelyezkedve is domború dísz kicsiny részlete látható, de ezek meghatározása bizonytalan. Talán a virág szára, indája lehetett. A csempe hátoldalából semmi sem maradt meg, mindössze az előlaphoz való ragasztásának helye azonosítható. Az előlap hátoldalán ezen a töredéken is megfigyelhetők azok az ujjnyomok, amelyek az agyaglap negatívba préselésekor keletkeznek. Korom nyomait nem lehet látni a töredéken. Mérhető h.: 6 cm, sz.: 5,9 cm, v.: 0,7 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 43. Ez a darab is Török Béla 1883. évi simándi adományaként jutott a gyűjteménybe, s ezt a töredék hátoldalán látható „ Cs. Simánd", valamint a mai leltári számon kívül a „D=12.428. " felirat is megerősíti. 57 Eredetileg ugyanis — az előbbiekben említettekhez hasonlóan — ez a kályhacsempe-töredék szintén az aradi líceum régiséggyűjteményében talált helyet, s a régiségtár őre, Márki Sándor 91. sorszám alatt leltározta be, a fent említett adatokkal együtt. Az akkori tárgyleírás és a leltári lajstrom későbbi, a tárgynak a mai aradi múzeumba való átleltározására és az új gyűjteményben elfoglalt helyére vonatkozó bejegyzései alapján a töredék azonosítása egyértelmű (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 512, No. 91,35. j., 558, No. 91). Az 1957. évi listából viszont ez is kimaradt (11. kép). 58 5. Kályhaszem (4. kép 10; 9. kép 5). Egyenlő oldalú háromszög alakú, mázatlan, világosdrapp színű, szemcsés anyagú, festéssel díszített kályhaszem. Egyenesen levágott, szögletes szélű pereme felső csúcsán hengeres törzsű, gallérral tagolt, elhegyesedő végű gomb ül. A kályhaszem közepében félgömbszerű, domború, de nyomott tetejű, kerek dísz emelkedik, amelynek közepét eredetileg kihajló belső perem is díszítette. A fazekas e peremet — a perem szélének csücskös összenyomásával — virágsziromszerűvé formázta, de a négy sziromból napjainkra már csak egy maradt meg, a többi letörött. A kályhaszem belső felületét és a félgömbös középső rész felületét is félköríves, széles, vörösesbarna színű, festett sávokkal díszítették. A hátoldal lapos, kerek formára összeszűkülő aljának vékony falú közepe kitörött, de eredetileg biztosan zárt volt. Koromnyomok sehol sem látszanak a kályhaszem felületén. Előoldalának pereme egy helyen csorba, gombja pedig ragasztott. Ma.: 22,8 cm, sz.: 18,5 cm, fá.: 10,6 cm, hátmélysége: 4,3 cm, gombjának átm.: 2,9 cm, a középső virág pedig a perem síkjából 0,8 cm-rel emelkedik ki (16-17. század). CMA ltsz.: M.F. 991. A nyilvántartás szerint Simándról származik, s Török Béla ajándékaként került a gyűjteménybe, 1883-ban. 59 54 MMM RégAd 2325-2000. 55 Hasonló típust képviselhetett a fentebb említett pécskaival (3. kép 7; 7. kép 11) és a korábban közölt erdőhegyivel. Ld. a 36. jegyzetet 1 . 56 MMM RégAd 2325-2000. 57 Jellegében talán a fent említett pécskai töredékekkel (2. kép 10; 3. kép 1; 4. kép 4; 7. kép 4-5; 8. kép 11) és az alább részletezett ismeretlen lelőhelyű darabbal (5. kép 6; 10. kép 6) lehet egy sorban említeni. Ld. a 29. jegyzeteli 58 MMM RégAd 2325-2000. 59 Többé-kevésbé hasonló formájú kályhaszemek vagy háromszög alakú, külön kályhagombbal díszített kályhacsempék több helyen előfordulnak (SZABÓ 1938. 97. 450-454. kép; HOLL 1958, 221,19. kép; KOZÁK 1972, 285, 33, 35. kép; KÁRPÁTI 1978, 182, 18. ábra; NEAMJU-NEAMTU-CHEPTEA 1980, 259, Fig. 107. 9; MEZÔSINÉ 1984, 194, 3. kép 3; 1LON-SABJÁN 1989, III. t. A/l, IV. t. A/3, XVII. t.; PUSZTAI 1995, 3. kép 2-5, 4. kép 1-2, 5. kép; BAT ARI UC 1999, 207, Fig. 10. 5).
