A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.

res hátoldal belső felülete díszítetlen. Ma.: 10 cm, szá.: kb. 17,5x17,5 cm, fá.: 6,8 cm (16-17. század). Jelenleg ez a tárgy is Eugen Pädureanu aradi magángyűjteményében található, jelzet nélkül, s az előzőhöz hasonlóan ez is a korábbi Miloi-féle gyűjtemény része volt. Az adatok szerint szintén Feltót falu területén — minden bizonnyal a másikkal együtt, ugyanazon lelőhelyen — került elő, 1976-ban.

16 Lippa

1

''VLipova Kályhaszem (1. kép 7; 6. kép 6). Négyszögletes szájú, tál alakú, világosbarna színű, szemcsés anyagú. Peremének széle lekerekített, megmaradt sarkai kicsúcsosodnak. Belsejében középtájon megvastagodó borda fut körbe, amelynek felületét sűrűn egymás mellett benyomkodott függőleges vonalkák tagolják. Oldalának külső és belső felületén is követhetők a korongozás nyomai. A kályhaszem hátoldala igen mély, összeszűkülő, egyenesen levágott alja pedig kerek. A tárgy több darabból ragasztott, helyenként hiányos illetve kiegészített. Peremének törésfelületén jól látszik, hogy míg a kályhaszem külső és belső felülete az igen erős, de rövid ideig tartó magas hő hatására egységesen világosbarnára égett, addig a közepe szürke színű s gyengén átégett maradt. Ma.: 14,8 cm, szá.: 20x20 cm, fá.: 9,8 cm (16-17. század). CMA, leltári szám nélküli. Előkerülésének pontos körülményeit nem ismerjük, csupán annyi biztos, hogy Lippa belterületéről származik, s adományozás útján 1984-1995 között jutott az aradi múzeumba. Pécska/Pecica 1. Kályhaszem (2. kép 1; 6. kép 7). Négyszögletes szájú, tál alakú, barnásszürke színű, szemcsés anyagú kályhaszem töredéke, egyik sarkának teljes profilja. Csak ez az egy sarka és összeszűkülő, kerek hátoldalának egyenes alja maradt meg. Pereme vízszintesen levágott, illetve befelé ferdén lekerekített. Oldalának mindkét felületén érzékelhetők a korongozás nyomai. Ma.: 15 cm, kiszerkesztett szá.: kb. 20

x

20 cm, megmaradt peremének h.: 12,4 cm és 9,2 cm, fá.: 9,5 cm (15-17. század). CMA ltsz.: M.F. 24.

19 A ma érvényben lévő nyilvántartás szerint a tárgy lelőhelye Pécska, s Bánhidy Albert 1883. évi adományaként került a gyűjteménybe. E bejegyzés azonban az aradi líceum régi leltárkönyve alapján kétségbe vonható, s a lelőhelyet és a gyűjteménybe kerülést illetően is bizonytalanságot tükröz. A líceumi lajstromban ugyanis egy későbbi, átleltározásra utaló bejegyzés formájában előfordul ugyan az Inv. feud. 24. leltári szám, de a tárgyleírás és a mellette lévő rajz nyilvánvalóan másik tárgyra vonatkozik. A lelőhely sem Pécska, hanem Erdőhegy, s az ajándékozó is Török Béla. így mindössze a múzeumi gyűjteménybe jutás évében (1883) egyezik meg a két nyilvántartás (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 515,No. 108, 560, No. 108). Ezenkívül a líceumi jegyzékben szereplő pécskai leletek egyike sem azonosítható ezzel a kályhaszemmel (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, No. 40, 42-45, 53-54, 160-175), sőt Bánhidy-féle adomány sem lehet. Bánhidy Antal ugyanis mindössze Pálosról, Bánhidy Albert pedig csak Csermőről, Aquincumból és ismeretlen lelőhelyekről származó leletekkel gazdagította a gyűjteményt, de ezek egyike sem lehet azonos a kályhaszemmel (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, No. 128-129, 150, 159, 178-181).

20 2. Kályhaszem (2. kép 2; 6. kép 8). Kupa alakú, világosbarna színű, szemcsés anyagú. Egyenletesen összeszűkülő oldala kívül foltosán kormos. Vízszintesen levágott, enyhén megvastagodó peremének széle lekerekített, belső oldalán széles mélyedés fut körbe. A korongozásból eredő bordák főként a kályhaszem belső felületén láthatók. Több darabból ragasztott, aljának külső felülete lepattogzott. Ma.: 15,7 cm, szá.: 11,7 cm, fá.: 6,1 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4460. A nyilvántartás szerint lelőhelye Pécska, s Maté luliutól vétel útján jutott a múzeumba 1967-ben.

21 3. Kályhaszem (2. kép 3; 6. kép 9). Kupa alakú, sárgásbarna színű, szemcsés anyagú, külső oldalán foltosán kormos. Enyhén megvastagodó pereme lekerekített szélű, oldala lefelé egyenletesen összeszűkülő, alja kissé homorú és kiszélesedő. Peremének belső oldalán széles, bemélyített árok fut körbe, de a korongozásból eredő bordák a kályhaszem egész belső felületén jól követhetők. Leszámítva, hogy a perem helyenként csorba, a tárgy teljesen ép. Ma.: 17,3 cm, szá.: 12,2 cm, fá.: 6,4 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4472. (A gyoroki kiállításban.) A leltárkönyv szerint lelőhelye Pécska, s Maté luliutól vásárlás útján került a múzeumba, 1967-ben.

22 16 Párhuzamaihoz ld. az előzőjegyzetet! Ezúton is köszönjük a tulajdonosnak hogy a két kályhaszemet a publikációhoz rendelkezésünkre bocsátotta. 17 LIPSZKY1987, 98, mappa XXII (22) Y 46. 18 Hasonló leletekhez Id. a 15. jegyzetet! 19 Analóg példákhoz Id. a 15. jegyzetet! 20 Természetesen előfordulhat az is, hogy ez a kályhaszem a mai gyűjteménybe nem a líceumi, hanem más, szintén múlt századi gyűjteményből (pl. a Kölcsey-egyesületéből) került be, de a jelölésére kiosztott M.F. 24. leltári számból ítélve ennek meglehetősen kicsi a valószínűsége, hiszen a szám szervesen illeszkedik a líceumi tárgyak sorába. (M.F. 18 = a líceumi jegyzék No. 84; és így tovább: M.F. 19-20 = No. 40, M.F. 21 = No. 85, M.F. 22 - No. 105, M.F. 23 = No. 6, M.F. 25 = No. 87, M.F. 26 = No. 89, M.F. 27 = No. 93, M.F. 28 = No. 160, M.F. 29 = No. 161, M.F. 30 = No. 96.) A M.F. 24. számnaksajnos nincs megfelelője, de az egész jegyzékben sincs olyan tárgy, amelyre egyértelműen ráillene a leírás. 21 Hasonló leletekhez említett példákat ld. HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 276, 6-7. j., 1. kép 5-6, 2. kép 6, 6. kép 5-6, 7. kép 2; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 97, 6-7. j., Pl. V, Fig. 1, 2, Pl. VI, Fig. 1, 2, XIV, Fig. 1, 2; továbbá MRT 10, 147. t. 1-2. 22 Párhuzamaihoz ld. az előzőjegyzetet!