A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.

MFMÉ - StudArch VI (2000) 429-468 AZ ARADI MÚZEUM KÉSŐ KÖZÉPKORI KÁLYHACSEMPE- ÉS KÁLYHASZEMGYŰJTEMÉNYE IL HUREZAN G., Pascu - SZATMÁRI Imre A Móra Ferenc Múzeum két évvel ezelőtt kiadott régészeti évkönyvében azonos címmel már megjelent egy közlemény (HUREZAN-SZATMARI 1998), amelyet még ugyanebben az évben a Ziridava is közzétett (HUREZAN-SZATMARI 1998a). Az anyagközlést a teljességre való törekvéssel állítottuk össze, azonban legutóbb további kályhacsempe-töredékek és kályhaszemek, kályhaszemdarabok kerültek elő az aradi múzeumban és a gyoroki (Arad megye) kiállítóhelyen. A most előkerült, s a korábbi közleményből kimaradt leletek, illetve azok egy részének hiányára Márki Sándornak az aradi líceum régiséggyűjteményére utaló múlt század végi (MÁRKI 1892, 423-Î24) és Méri Istvánnak egy későbbi megjegyzése (MÉRI 1957, 198, 134. j.) alapján magunk is utaltunk, de biztos adatok nélkül csak a hiány meglétét jelezhettük (HUREZAN-SZATMARI 1998, 285, 46. j.; HUREZAN-SZATMARI 1998a, 96, 98-99, 46. j.). Az előrelépést elsősorban az aradi múzeumban lévő, s a múlt század végi aradi líceum régiséggyűjteményét regisztráló, Márki Sándor által vezetett jegyzék publikációra való előkészítése, illetve fakszimile kiadása jelentette (BARBU-HUREZANSZATMÁRI 1999). Ennek segítségével bukkantunk a publikációból kimaradt legelső kályhaszem- és kályhacsempe-töredékekre, hiszen a jegyzékbe utólag beírt, későbbi átleltározásra utaló leltári számok is szerepeltek. Első észrevételeinket már a líceumi jegyzék megjelenő kiadásának főszövegében és jegyzetapparátusában egyaránt megtettük (BARBU-HUREZAN- SZATMÁRI 1999, 498^199 és vonatkozó részek), de a töredékek utáni kutatás ezt követően is tovább folytatódott. A meglévő nyilvántartások, a raktárak és kiállítóhelyek, illetve a különböző gyűjtemények aprólékos átnézése eredményeként végül további félszáz kályhacsempéhez és kályhaszemhez tartozó tárgy került elő, többnyire töredékek formájában, egyik-másik esetben viszont teljes épségben is. A múzeumi adatok és tárgyak újabb előkerülésével, illetve ezek folyamatos feldolgozásával egy időben a múzeumon kívüli, külső adatok birtokába is jutottunk, sőt eddig számunkra ismeretlen leletekről szereztünk információkat. Két feltóti (Taut) kályhaszem például Eugen Pädureanu aradi tanár gyűjteményéből származik, egy pelikános kályhacsempetöredék pedig, amelyet Csigérszőllős (Seleus) határában éppen mostanában, 2000 februárjában találtak a szántásban, Ciacis, Gheorghe adományaként került múzeumba. Igen jelentős eleme az összesítésnek az is, hogy a folyamatban lévő adatgyűjtéssel egyidejűleg Kovalovszki Júliának köszönhetően előkerült az a levél, illetve a levéllel együtt előkerültek azok a fotók is, amelyeket Méri István érdeklődésére válaszolva 1957. március 28-án az aradi múzeumból küldtek meg a Magyar Nemzeti Múzeumnak címezve.

1 Erre a küldeményre és az abban szereplő simándi leletekre utalt Méri István a nadabi kályhacsempéket feldolgozó tanulmányában (MÉRI 1957,198,134. j.), és ezek hiányát érzékeltettük magunk is első közleményünk végén (HUREZAN-SZATMARI 1998, 285, 46. j.; HUREZANSZATMARI 1998a, 98-99, 46. j.).

2 Az alábbiakban előbb azokat az adatokat, új információkat vesszük sorra, amelyek az első publikációban már közölt adatokkal kapcsolatosak, kiegészítik vagy éppen módosítják azokat, majd az eddig még közöletlen anyag leírása, végül pedig a még mindig bizonytalan adatok összegzése következik. A Márki Sándor által összeállított líceumi lajstrom 339 tételéből 58 sorszámnál találtunk összesen 1 MMM RégAd: 2325-2000. Ezúton is köszönjük Kovalovszki Júlia figyelmességét, újabb értékes közreműködését. 2 Az anyag és az újabb információk mennyisége ezek után természetszerűen megkövetelte az első publikáció kiegészítését, melyre az első közlemény címének változatlanul hagyásával is szerettünk volna utalni, valamint azzal, hogy az újabb adatok közlésére ugyanazon periodika hasábjain kerítünk sort. A lehetőségért a kötet szerkesztőinek tartozunk köszönettel.