A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)
VÖRÖS István: Az algyői honfoglalás kori temető archaeozoológiai vizsgálata
A HÁZIÁLLATOK RÖVID ZOOLÓGIAI JELLEMZÉSE Ló Az algyői lovak részletes leírása fentebb, a nekik szentelt fejezetben olvasható. A honfoglalás kori lovak eredetéről és fajtajellegéről eltérő vélemények vannak. A hippológiai vizsgálatok rövid összefoglalását lásd MATOLCSI 1982, 242-254; VÖRÖS 1993, 165-166; VÖRÖS 1996a! Szarvasmarha Az algyői szarvasmarha-maradványok osteometrikusan nem jellemezhetők. Karos II. temetőben a 2V2-3 éves szarvasmarhák kalibrált testmagassága 83-93 cm volt (VÖRÖS 1996, 470), Győrszentiván Árpád-kori temető 22. sírjában egy 2V2-3 éves tehén testmagassága 109,7 cm volt (SZŐNYI-TOMKA 1985, 108). Esztergom-Szentgyörgymező (VÖRÖS 1989, 51) és Szabolcs-Ref. Parókia (VÖRÖS 1990, 177) Árpád-kori településeken a szarvasmarhák nagyobb aránya 103-114 cm-es volt, de előfordultak 130-135 cm-es egyedek is. Juh Algyőn a 2 ] /2-3 éves juhok marmagassága (TEICHERT 1975) a hosszúcsontok alapján 63,5-69,5 cm, az astragalusok alapján 64,7-70,3 cm volt (17. táblázat). Esztergom-Szentgyörgymező Árpád-kori településen a juhok marmagassága 54,2-77,2 cm volt (VÖRÖS 1989, 52). Sertés Az algyői sertéscsont osteometriailag nem értékelhető. Az algyői házityúk- (MATOLCSI 1982, 98. ábra) és házilúdmaradványok (MATOLCSI 1982, 99. ábra) feltűnően kis testű állatoktól származnak (MATOLCSI 1982, 276, 278). LOVASTEMETKEZES A már korábban is többek által megfigyelt és leírt jelenség, hogy tudniillik a lovastemetkezések alkalmával a honfoglaló magyarok a lónak csak a fejét és a lábak alsó részét helyezték el a sírba, a '30-as évekre egyértelműen tisztázódott (FETTICH 1931,104). A honfoglaló magyarok „nyerges temetkezéseinek" összegyűjtésekor figyelt fel László Gyula arra, hogy „egyes esetekben ... a lócsontok teljesen az élő helyzetnek megfelelő sorrendben és elhelyezésben" találhatók. Az „élő szerepüknek", „természetes fekvő helyzetének" megfelelően „kiterített" lócsontok esetén, ha a „ lószerszám és a nyereg a helyén van ... csak úgy képzelhető el, hogy a megnyúzott lovat kitömték és felszerszámozták" (LÁSZLÓ 1943, 49-56). Az addig feltárt lovassírok áttekintése után a lovastemetkezéseknek két nagy csoportját különböztette meg: a megnyúzott lovat — annak bőrét — kitömve és fel szerszámozva vagy kitömés nélkül, a „fejjel és lábakkal" egy csomóba rakták az elhunyt mellé (LÁSZLÓ 1943, 57). A lóbőrös temetkezésnek mintegy szinonimája a nyerges, felszerszámozott temetkezés, ahol a nyerget és a kengyelpárt az összegöngyölt, összehajtott vagy kiterített — és kitömött? — lóbőrre helyezték. A honfoglalás kori lovastemetkezések formai és tartalmi kérdéseivel legutoljára Bálint Csanád foglalkozott (BÁLINT 1969, 1970, 1974). A lómaradványok sírbeii elhelyezkedése alapján — részben László Gyulát követve (LÁSZLÓ 1943) — a lovastemetkezéseket öt csoportra különítette el. A gyűjtése időpontjában ca. 500-600 lovassírból 195 sír lócsontjának volt rekonstruálható a sírpozíciója (BÁLINT 1969, 108, lio-lll). A legnagyobb esetszámban előforduló II. (136 sír) és a IV. (19 sír) csoport gondolatisága és kivitelezése azonos. Nyúzott lóbőrök jelenlétét feltételezve, a lóbőr elhelyezése mindkét esetben azonos: a II. csoport „lábhoz tett lóbőrös" temetkezés is „összehajtott"; és a IV. csoport „összehajtott lóbőrös" temetkezés is „lábhoz tett". Az algyői temetőben 14 sírból ismert részleges lovastemetkezés. Az elhunytak neme és életkora szerinti megoszlása a következő: 2 nő — 8. sír: maturus, 49. sír: senior; 12 férfi — 52. sír: juvenilis, 25., 32., 37. és 38. sír: aduitus; 15., 18., 34., 80., 92., 94. sír: maturus; 29. sír: senior. A lókoponyák — a három, a sír K-i végében lévő kivételével — mind Ny-i irányban feküdtek. Az emberi csontváz bal oldalán hét sírban: a medence/felkar (52. sír), comb (32., 34. sír), lábszár mellett (25., 38., 94. sír), illetve a lábfej előtt (92. sír); a jobb oldalán három sírban: láb (18. sír), alsó lábszár/lábfej mellett (37. sír), illetve a lábfej előtt (15.
