A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

VÖRÖS István: Az algyői honfoglalás kori temető archaeozoológiai vizsgálata

mezei nyúl; bordasor —juh; fartő (pelvis) — szarvasmarha; „hosszúcomb" (ágyékcsigolya-pelvissacrum-femur) — juh; és combrész (femur/tibia) — juh, mezei nyúl. A baromfiak esetében vagy „részleges csontvázat" vagy egy-egy szárny-, mellés/vagy combrészietet raktak a sírba. A húsos ételadományokat legtöbbször a fej és a váll mellé vagy közelébe helyezték (2. kép; 7. táblázat). Algyő Karos II-III. Fej mellett 13

4 17 Váll mellett 10 5 Felkar/mellkas 2 2 Láb mellett 4 3 29 27 7. táblázat: A húsos ételadományok sírbéli helyzete Tabelle 7: Die Grablage der Fleischgaben A honfoglalás kori sírokban a ló után a leggyakrabban előforduló állat a juh, lapocka- (humerus) és comb- (femur/tibia) részének adása gyakorinak mondható. Ez idáig 70 sír juhmaradványát gyűjtöttem össze. Szarvasmarha-ételadomány rendkívül ritka, maradványai az alábbi helyekről ismertek: Karos II. temető 1., 16., 27., 36., 37., 58., 66., 67. sír: humerus/femur; (VÖRÖS 1996,470); Tendőg-Hékút 4. sír, femur, Przemysl (Lengyelország) 1. sír: humerus (ZAKRZEWSKA 1978, 235), 5. sír: tévesen „lapockacsont" (KOPERSKI 1996, 441); Ibrány-Esbóhalom 224. sír: ágyékcsigolya; Artánd-Nagyfarkasdomb (1965) 6. sír; Győr-Pósdomb (1970) 126. feldúlt sírban humerus.

5 Az Ingul-völgyi, magyar vonatkozásokat is mutató sírokban (1985/86) szintén volt szarvasmarha-maradvány: 2. sír — bordák, scapula-humerus (tévesen „vállcsont" (BOKIJ-PLETNYOVA 1989, 86, 2. kép)). A sír részleges lovának lábcsonkolása eltér a magyar szokástól, nem a csánk, hanem a térdízületnél vágták el. A 3. gyermeksír „birkacombcsontja" (BOKIJ-PLETNYOVA 1989, 91, 7. kép) már csak a méretei miatt sem lehet juhcsont, valószínűleg ez is szarvasmarha-maradvány. A volgai bolgár tankajevkai temető 6 sírjában — és kettőben valószínűleg —• volt szarvasmarhascapula-lelet (KHALIKOVA-KAZAKOV 1977, 92-172). Sertés-ételadomány szintén ritka, maradványai az alábbi helyekről ismertek: Karos II. temető 52., 53. sír — humerus/radius-ulna (VÖRÖS 1996, 470); Tiszanána-Cseh-tanya 19., 28. sír — humerus; Kecskemét-„Czédula házi" halmon feltárt „sírok legtöbbjében ... kisebb állatcsont" a lovassírban „sertés? kutya? találtatott" (KADA 1896, 49). A Millenniumi kiállításra felszedett, majd összerakott „in situ" VI/5. lovassírban két sertéscsontot (sin. humerus, sin. tibia dist.) is elhelyeztek (SZENDREI 1896, 41). A két sertéscsontlelet közül az egyik — a cserépedényhez (II/3. sír) hasonlóan — nem tartozott a lovassírhoz. Kolozsvár/Cluj Napoca (Ro)Zápolya utca (1911) 3. sír edényében „sonkacsont" (=humerus) (KOVÁCS 1942, 92), Cakajovce/Csekej (Sk) 282. sír scapula (REJHOLCOVÁ 1995,31). Házityúklelet a karosi II. temető 2., 3. sírban (VÖRÖS 1996, 470), Kolozsvár-Zápolya utca 4. sírban (KOVÁCS 1942, 97), a cakajovcei temető 10 sírjában (REJHOLCOVÁ 1995, 18, 52-88), Maié Kosihy/Ipolykiskeszi (Sk) 202., 512. sírban (HANULIAK 1994, 65, 53. kép) és Piliny-Sirmány II. temető 29. sírjában (NYÁRY 1904, 64) volt. A sírokban talált ún. húsos csontok a felhasznált állattestrészről, a húsadomány milyenségéről tanúskodnak. Hogyan készült az „útravaló" étel, főzték, sütötték? A válaszra közvetlen adatunk nincs. Főzéshez a húst — valószínűleg a középkorban is — először kicsontozták, majd apró darabokra vagdalták. Ha ebből a „pörköltszerű" ételből adtak útravalót az elhunytnak, annak természetesen semmi „osteológiai nyoma" nem maradhatott. Ami mégis ellene mond ennek az ételfajtának az az, hogy a síredények típusai — mai meggondolásból — nem tálalási, étkezési kerámiák. A juh borda-, valamint a juh, sertés és a mezei nyúl lapocka- és combrésze készülhetett nyárson is és tálon sütve is. A szarvasmarha-, pontosabban a borjúlapocka (25.) és a „csontos fartő" (pelvis, 32., 106.), valamint a juh „hosszúcomb" (ágyékcsigolyák-sacrum-pelvis-femur, 33., 34., 38.) valószínűleg nyersen került a sírba. Ez utóbbi állatrészekben hagyott csontok vagy csontvázrészek ugyanis mindenféle ételkészítési módot kizárnak. Ha a sírba elhelyezett ételadományok elkészítési módban is különböztek egymástól, akkor ez az 4 A 9. sír „ koponya melletti" házityúk csontlelete a 2. képen nem szerepel, mert pontos sírpozíciója nem ismert. 5 A két utóbbi adatért Mesterházy Károlynak tartozom köszönettel.