A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

VÖRÖS István: Az algyői honfoglalás kori temető archaeozoológiai vizsgálata

AZ ALGYŐI HONFOGLALÁS KORI TEMETŐ ARCHAEOZOOLÓGIAI VIZSGALATA VÖRÖS István Algyő déli határában (258. sz. kútkörzet), egy közel ÉNy-DK irányban húzódó lapos dombhát két, alig kiemelkedő része közötti enyhén mélyülő területen Kürti Béla (Szeged, MFM) 1973 és 1976 között — őskori és római császárkori sírok mellett — egy 10. századi honfoglaló magyar temetőt tárt fel (KÜRTI 1980). A teljesen feltárt honfoglalás kori temetőbe 83 elhunytat temettek. A temető régészeti dokumentálását és feldolgozását Kürti Béla végzi. Az algyői temető feltárásával a '70-es évek legjelentősebb honfoglalás kori archaeozoológiai leletanyaga került elő. Az algyői állatcsontokat korábban Matolcsi János és Takács István vizsgálta, és ismertetett részleteket belőle

1 (MATOLCSI 1982; TAKÁCS 1991), valamint Bökönyi Sándor hivatkozott pontatlanul a temető állatfajaira (BÖKÖNYI 1990; BÖKÖNYI 1994). Az algyői temető állatcsontmaradványairól részletes dokumentáció és feldolgozás nem maradt fenn. Az algyői honfoglalás kori temető állatcsontleleteiről — Matolcsi János meghatározása alapján — először Kürti Béla tesz említést. A részleges lócsontvázak mellett feltűnően sok sírban találtak ételadományt. A temetőben „szárnyas, kiskérődző, sertés csont egyaránt előfordul" (KÜRTI 1980, 337, 37. j.). Matolcsi János 1982 októberében megjelent, Állattartás őseink korában című könyvében ír az algyői állatmaradványokról. A csontmaradványokat meghatározva az alábbi öt háziállatfajt említi: ló, kiskérődző (juh vagy kecske), borjú, tyúk és lúd. Megjegyzi, hogy „Az algyői temető különlegessége az, hogy benne — a sertés kivételével — valamennyi gazdasági háziállatunk képviselve van" (MATOLCSI 1982, 233-234). Takács István 1988. április 19-én Szegeden, a Honfoglalás - honfoglalók című tudományos ülésszakon ismertette az algyői temető állatcsontmaradványain végzett vizsgálatainak eredményeit. A lovon kívül hat — ételadományt adó — állatfajt sorolt fel, ezek: a szarvasmarha, kiskérődző (= juh VI.), sertés, tyúk, lúd és a réce (= kacsa VI).

2 Az előadásban nem érintett juh astragalusok közül egyet, a kísérő cédulák tanúsága szerint, kecske maradványának határozott meg. Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya 1989. május 12-én, A magyar őstörténetkutatás fél évszázada címmel tartotta nyilvános közgyűlési osztályülését. Ezen hangzott el Bökönyi Sándor A honfoglaló magyarok állattartása című előadása, amelyben felsorolta a honfoglaló őseink háziállatait. Takács István szóbeli közlésére hivatkozva megjegyzi, hogy a honfoglaló magyarok „ 10 háziállatfajából a teve kivételével 9 előfordul" az Algyőn feltárt sírokban (BÖKÖNYI 1990, 304). Ezek pedig a következők: szarvasmarha, juh, kecske, sertés, ló, kutya, tyúk, lúd és réce. Ugyanezt ismétli meg, de már hivatkozás nélkül, Bökönyi Sándor 1992. december 8-án, az MTA Filozófiai és Történettudományok, valamint a Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya és a Magyar Nemzeti Múzeum rendezésében megtartott, A honfoglalás kor régészete című ülésszakon, a Háziállatok az új hazában című előadásában (BÖKÖNYI 1994, 226). Az algyői 83 sírós honfoglalás kori temető 39 sírjában, illetve egy helyen két sír között volt állatcsontlelet (9. táblázat). A csontleletek étel- és állatáldozat, amulett, illetve fegyverrészletek maradványai. A temetőben négy háziemlős, két baromfi és két vadászott állat maradványai találhatók, melyek/ Takács I: Kísérleti régészeti megfigyelések az algyői honfoglalás kori temető ételadomány és lócsontjain (előadás cím nélküli kézirata). Szeged 1988. 2 Ld. előzőj.l