A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

tétlen, már javítgatott csat, mert takarásban, a felső, díszes szíj alatt húzódott meg. A szélesebb és a keskenyebb veretek száma csaknem megegyezik. A szélesebb véretekből 24 darab, a keskenyebb típusból 23 került beleltározásra.

48 A szélesebb, áttört veretek jól mutatják, hogy milyen állásban voltak ezek a díszek az övre felszerelve. Az áttört darabok szinte biztosan a szíjnak a derék két oldalára eső részén voltak, s minden bizonnyal az áttört rés nem csak a díszítést szolgálta, hanem ezekre a helyekre valamikor függesztőszíjakat bújtattak. A szélesebb veretek jóval kopottabbak, mint a keskenyebb darabok, ami pedig arra utal, hogy az előbbiek közvetlenül a derekat ölelték át, mert a ruhával érintkező részeknél sokkal erősebb kopásnak voltak kitéve, mint a testtel kevésbé érintkező, keskenyebb véreteket tartalmazó szíjrész. A szélesebb és a keskenyebb veretek tehát csak úgy kerülhettek fel a szíjra, hogy a nyúlánkabb darabokat a szélesebb díszek után oldalt fektetve erősítették fel. A szíjvégen a keskeny véretekhez hasonló, nyúlánk, ötágú palmettacsokor ismétlődik meg háromszor a keretes belső mezőben. Ezek nyomán megállapítható az is, hogy a keskeny, szív alakú veretek csúcsukkal a szíjvég felé fordulva, közvetlenül az előtt voltak felszerelve, a szíj vég pedig folytatta is, de egyben le is zárta a veretek mintázatát. A szarvasival megegyező veretsort nem találtam az eddig közreadott leletanyagban, amint a szíj végnek sem találtam meg a hasonmását. A szarvasihoz hasonló kialakítású véretekkel felszerelt öv azonban több is akad a 10. századi leletanyagban. Hasonló veretek voltak a kenézlői II. temető 31. sírjában eltemetett gyermek övén (FETTICH 1931, 85, 87-88, 61. kép), valamint az 1934-ben előkerült jánosszállási övön is (DIENES 1959, 153-154). A kenézlői szélesebb veretek azonban jóval mívesebb darabok, mint a szarvasiak. A kenézlői darabokon látható palmettadísz lényegesen finomabban kidolgozott, mint a szarvasi darabokon lévő. Mindkét veretsoron jól megfigyelhető a veretek alsó részének közepén elhelyezkedő, csepp alakú tag. Ez a véretekhez illeszkedő díszítőtag azonban számos más övvereten is megfigyelhető ezen a helyen, a szarvasi daraboknál azonban nem csak itt, hanem kétoldalt is megtalálható a veret felső harmadában. A kenézlői keskenyebb veretek már kevésbé vethetők össze a szarvasi darabokkal. Míg a kenézlői darabok csúcsosabbak, felfutó éleik élesen emelkednek a csúcsig, addig a szarvasi véreteknek a felfutó élei nem oly meredeken emelkednek, s így a csúcsuk is tompábbnak tűnik. Ennek az oka az, hogy a keskeny veretek két oldalán is megfigyelhető a csepp alakú díszítő tag, amely megtöri az élek lendületét, és teltebb formát ad a veretnek. A kenézlői veretsornál valamivel közelebbi párhuzamnak tekinthető a jánosszállási öv. A jánosszállási öv veretein látható palmettadíszen, a szarvasihoz hasonlóan, kéttagú növényi ornamentika figyelhető meg. A két veretsor közti különbséget ebben az esetben is, a kenézlőihez hasonlóan, a csepp alakú díszítő tagok oldalaknál meglévő hiánya mutatja. Egyik említett párhuzamnál sem találhatók olyan áttört veretek, mint a szarvasi övnél. Hasonló palmettadíszes, áttört, széles övveretet nem találtam a leletanyagban. Távoli párhuzamnak talán csak a balatonszemesi fiatal férfi áttört övveretei tekinthetők (KÖLTŐ 1990; KÖLTŐ 1996,361). Még a Balaton mellett előkerült véreteknél az áttört, ovális részt már a veret öntésekor megtervezték, s a mintát ehhez alakították, addig a szarvasi véreteknél a szabálytalan lyukasztást csak az öntést követően, a palmettadísz rongálásával alakították ki. Az eddig vizsgált övek szíjvégei azonban nagymértékben különböznek a szarvasi darabtól. A szarvasi szíj véghez legközelebb talán az egykori Temes megyében lelt nagyőszi veretes öv szíjvége áll (HAMPEL 1900, 663-665; MESTERHÁZY 1996). A nagyőszi szíj vég mindemellett nem csak anyagában nemesebb, hanem díszítésében is gazdagabb a szarvasi darabnál. Hasonló módon párhuzamba állítható még a vizsgált veret a Kecel-Vádéi-dülő 3. sírjában lelt nagy szíj véggel (FETTICH 1937, 106, CXVIII. t.; FODOR 1996, 325). Az öntött ezüst szíj végen, a szarvasihoz hasonlóan, a keretszalagon belül három palmettacsokor látható. A keceli szíjvégen kialakított motívum azonban lényegesen egyszerűbb, mint a szarvasi darabon megmintázott. A szarvasi öv esetében a veretek nagy száma, valamint azoknak a felhelyezése nyomán egy viszonylag hosszú szíjat lehet rekonstruálni. A nagyméretű szíjat minden bizonnyal még egyszer körbetekerték az elhunyt derekán, ezért vélhette Gazdapusztai, hogy a veretek „kettős sorban" he48 Gazdapusztai Gyula a sirlapon 54 darab veretet említett, azonban a veretes öv első közlésekor, amikor a fotón a leltározás előtti állapot látható, már csak 49 darab veret volt a szíjvéggel és a csattal együtt. Ennyi darabot leltározott be Dienes István is. O feltételezte, hogy vagy Gazdapusztai számolta el a veretek számát, vagy pedig a hiányzó darabok elkallódtak a hódmezővásárhelyi múzeumban, esetleg a restaurálás folyamán megsemmisültek