A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

A Tessedik Sámuel utca többi sírjának, valamint a Velki-halom 1. sírjának kengyelei azonos méretűek lehettek, amint a fennmaradt töredékekből meg lehet állapítani. Az azonos méretű kengyelek jóval gyakrabban fordultak elő, mint a fentebb említett felemás párok. A töredékek alapján a Tessedik Sámuel utca 1. sírjában megmaradt kengyelek közül az egyik darabnak csak a nyakrésze azonosítható, míg a párjának három darabja maradt fenn. A hasonló nyakrész alapján igazat kell adni Dienes Istvánnak, aki a leltárkönyvben megjegyezte, hogy „a két kengyel egyforma lehetett". Azonos lehetett a 6. sírban talált kengyelpár is. Ebben az esetben az egyik darab épen, részben eldeformálódva került elő, míg a másikra összesen négy töredék alapján következtethetünk. A töredékek között egyben megmaradt a kengyel fülrésze, a nyakának a fele és a kengyel szárának az indítása. Ez utóbbiból kiderül, hogy ugyanolyan vállában kovácsolt fülű kengyel volt, mint az épen megmaradt példány. A töredékes darab talprészének mérhető átm.: 3,8 cm, míg az ép darabnak majdnem ugyanakkora: 3,6 cm. A 8. sír kengyel párja is megegyező méretű lehetett, amint arra a két kengyel talprészeinek a töredékeiből, illetve azonos mérhető szélességükből következtetni lehet. A Velki-halom 1. sírjából előkerült kengyelpár is közel egyforma volt. A két kengyel magassága közt 3 cm különbség, még szélességüknél 1 cm különbség mérhető. Ezek a kengyelek Dienes István megállapítása szerint nem általánosak a női sírokban, melyekben a kisméretű kengyelek a gyakoriak, hanem inkább az előkelő férfiak sírmellékleteire jellemző, nagyméretű darabokkal kapcsolhatók össze.

29 A szarvasi temetőkből ismert legtöbb azonosítható kengyel a körte alakú típusba sorolható. Ez a kengyelforma tekinthető talán a legáltalánosabb 10. századi magyar kengyelformának. Ezek füle négyzet alakúra kiképzett, száraik laposak. Homorú, puha talpú csizmákhoz szánt talpalóikat általában 3-5 bordával erősítették meg. Sajnos a két temetőben egyetlen ép darab sem maradt meg az e típushoz köthető kengyelek közül. A legjobb állapotban a Krecsmarik Endre által feltárt SzarvasVelki-halom 7. sírjának kengyele van, melynek csak a talpalója hiányzik. A többi darab mind töredékes. Ide sorolható a Szarvas-Tessedik Sámuel utcai temető 1. sírjának kengyelpárja, a 2. sír egyik kengyele, a Velki-halomnál megmentett temetőrészletből pedig a Palov József által dokumentált 1. sír kengyelpárja. A kengyeltípus Eurázsia-szerte elterjedt, amint azt Mechtild Schulze-Dörrlamm agyaggyűjtéséből is kitűnik. Megállapítása szerint a típus a Volga és a Dnyeper közti területről került a magyarokkal a Kárpát-medencébe, a 9. században (SCHULZEDÖRRLAMM 1984, 508-510, Abb. 13; SCHULZE-DÖRRLAMM 1988, 422-423, 168. j, Abb. 47, 470-471, Liste 23). A kengyelforma tehát már a honfoglalást megelőző időszakban is a magyar lovasok által használt, kedvelt típusok közé tartozott. Nem tűnt el a 10. században sem, s a század második felében is előfordult, amint erre a Tessedik Sámuel utcai 2. sír is utal. Az archaikus fakengyelek formáját őrizték meg a vállában kovácsolt fülű kengyelek (DIENES 1958). Szarvason, a Tessedik Sámuel utcai temetőben egy helyütt biztosan (6. sír), egy másik sírban pedig inkább csak valószínű (a nagyobb töredékek alakjából ítélve a 8. sírban), hogy ilyen tárgy került elő. Általában harcosok sírjából ismert, s gyakorta az eltérő méretű kengyelpárok nagyobb belmagasságújobb oldali kengyeleként tűnik fel (RÉVÉSZ 1996, 45). A 6. sírban mindkét darab ilyen típusú volt, azonban a másik sírban csak valószínűsíthető. A két sír leletanyaga egyben arra is utal (a 6. sírban nyílcsúcsok, valamint tegezmaradványok (a 8. sírban a veretes öv), hogy e két esetben is férfiak használták ezt a formát. A Tessedik Sámuel utcai temető 2. sírjában a körte alakú kengyellel egy trapéz alakú vállas kengyel került elő. Ez utóbbi típusra jellemző, hogy a legyező alakú füleket rövid nyak választotta el az ovális átmetszetü szártól. A kengyel szárai általában kétoldalt kiszélesednek, s úgy kapcsolódnak a bordákkal megerősített talpalóhoz. A szarvasi darab hiányosan maradt meg, összesen 5 db töredékről van szó, melyek közül kettő a talpaló, egy a talpaló és a szár kapcsolódása, egy a szár felső, a 29 A kisméretű, „ női" kengyel nem csak az asszonyok sírjaiban figyelhető meg, hanem ugyanilyen darabokjellemezték a legrangosabb vezéri temetkezéseket is (RÉVÉSZ 1996, 43, 80. j.). Az ismert leletek alapján felvethető, hogy míg egyes családok, nemtől függetlenül, kisebb kengyelekkel igyekeztek védeni a gyengébb lovastudással rendelkező tagjaikat, addig más közösségeknél épp ellenkezőleg, feltűnően súlyos, nagy kengyelekkel igyekeztek biztosítani ugyanezt a célt (DIENES 1966, 230). Ezek alapján tehát nem zárható ki, hogy Szarv as-Velki-halom l. sírjába nőt temettek el, kengyelének viszonylag nagy méretei (a muszkaival majdnem megegyező szélessége, viszonylag nagy belmagassága és robusztus volta) ellenére sem.