A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

MADARAS László: Avar kori településrészlet Szentes határában. Leletmentés a 451. sz. út Szentest elkerülő szakaszán

mos soványítású, szürke színű edény töredéke (7. kép 4), palástján hullámvonal köteggel díszítve. 166. objektum (6. kép 2): téglalap alakú, laza humu­szos kitöltésű, paticsos gödör. M.: 56, sz.: 50-60 cm. Ki­töltéséből néhány állatcsont és egy-két edénytöredék ke­rült elő. Rendeltetése ismeretlen, nem kizárt, hogy hasonló alakú, a szarmata időszakból jól dokumentált tár­saihoz hasonlóan egy füstölő(?) gödre. 190. objektum: hosszúkás, L alakú gödör. Kitöltése sötétbarna, viszonylag laza humusz. A kitöltésben sok ál­latcsont és cserép került elő, s találtak faszéntöredékeket és kohósalakdarabokat is. A leletanyag: 1. Nagyméretű, kézzel formált sütőharang füle. 2. Kézzel formált, barnás­vöröses, vastag falú, durva anyagú, egyenes peremű cse­répbogrács töredéke. 3. Korongon készült, szürkésbarna színű edény oldaltöredéke (13. kép 6), bekarcolt párhuza­mos vonalakkal és hullámvonalköteggel díszítve. 4. Edény oldalfalából kivágott, szürkésbarna színű, félkész orsókarika. Kézzel formált fazék oldaltöredéke (13. kép 7-8), bekarcolt díszítéssel. 206. objektum (6. kép 3): egy ovális alakú gödörben, melynek mélysége 10-20 cm volt, két ló csontváza feküdt. A lovak lábát a csüdnél levágták, ugyancsak hiányoznak a lókoponyák is. A gödörben régészeti leletanyag nem volt. 212. objektum (6. kép 4): nagyjából K-Ny irányú, tég­lalap alakú, avar kori (?) gödör. H.: 305 cm, sz.: 110 cm, m.: 52 cm. Alja egyenes, kitöltése sötétbarna, agyagos hu­musz volt. A leletek között állatcsontok és néhány jelleg­telen, kézzel formált edénytöredék került elő. Rendelteté­se ismeretlen. A HAZAK ES LEHETSÉGES REKONSTRUKCIÓJUK A megkutatott felületen tizenkét gödörház került elő (154., 161-162., 164-165., 169., 188., 193., 200-201., 203-204. objektum). Már az ásatáson történő objektumszámozás is azt sugallja, hogy itt, ezen szituációban két házcsoport megfigyeléséről lehet szó. Mutatja ezt a feltárás helyszíni térképe is. Mindezek ellenére, mi egy egységként kezeljük a két látszólag különálló házcsoportot. Még akkor is, ha figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a kutak igazodnak a házcsoportokhoz. A 156. objek­tum az egyik (154., 161-162., 163-164., 169., 188. objektum), a 236. és 238. objektumok a másik (193., 200-201., 203-204. objektum) csoporthoz köthetők. A házak gödrei a 10-20 cm mélységtől a 80-90 cm mélységig kerültek elő. A két szélső érték nem teszi lehetővé, hogy feltegyük azt a kérdést, amely a néprajzi irodalomban általános, hogy föld vagy gödörházak állhattak vajon településünkön (GUNDA 1966; BALASSA 1985). A gödrök kitöltései a gödörhá­zak irányába mutatnak inkább. Nem egy esetben találtak ugyanis paticsnyomokat, maradványokat a kitöltésben (162-163., 165., 188., 201. objektum). Ezek a maradványok a felszíni falak maradványai lehetnek. Többé-kevésbé hasonló nagyságúak a gödrök méretei is. A 2,5-3x3,5-4 méteres méretek hason­ló házak építésére utalnak. Ennek a falukép szem­pontjából lehet jelentősége. Mert az első keresztes hadjárattal Magyarországon átutazó Freisingi Ottó nem csupán a magyarok sátrairól emlékezik meg, hanem arról a faluképről is, melynek meghatározó­ja a földdel borított gödörház. Nem igen lehetett ez másképpen a 8. században sem. Két stratigráfiát találtam a házak között. A 161-162. objektumok, illetve a 163-164. objektumok metszették egymást. A kitöltésből előkerült lelet­anyag azonban nem különbözik olyan mértékben egymástól, hogy valamiféle nagyobb időbeli távolsá­got feltételezhetnénk. Talán egy felújítás eredménye­ként alakulhatott ki a megfigyelhető állapot. A házak tetőszerkezetének megépítésekor a klasszikus ágasfás-szelemenes megoldást alkal­mazták. Talán a legjobb példa erre a 161. ház, ahol a két ágasfa cölöplyuka a ház tengelyében került elő. Ennek variánsaként fogható fel a 203. objek­tum három cölöplyukas tetőszerkezete, amelynél a két oldalfal közepén előkerült cölöplyuk mellett a ház kellős közepén, az előzőekkel egy vonalban egy harmadik cölöplyukat is találtak. Ez nyilván­valóan a tetőszerkezet stabilitásának javítására szolgált, ám a lényegen nem változtatott. Teljesen más tetőfedésre utal a 188. és a 200. objektum. Az oldalfalak mentén előkerült cölöp­lyukak a koszorúgerendás tetőfedés bizonyítékai. Az ilyen típusú tetőfedés egy másfajta külső kép megvalósulását is jelentheti, s ebben az összefüg­gésben talán érdekes lehet, hogy a 188. objektum az egyik, a 200. objektum pedig a másik házcso­portban van. Házaink túlnyomó többségénél nem találtunk cölöplyukakat. Az előző logikát folytatva ebből az a következtetés kívánkozna, hogy ezeknek a szabá­lyos gödröknek nem lenne tetőszerkezete, tehát nem lehetnének házak. A probléma nem új keletű, szinte minden olyan közleményben említés történik róla, amelyekben akár avar kori, akár honfoglalás vagy kora Ar-

Next

/
Thumbnails
Contents