A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

BALOGH Csilla: Az avar kori préselt, lemezes boglárok

pest-Csepel-sziget 14. és Alattyán 84. sír) voltak. Mindkét esetben egységesen csak ez a típus alkotta a fűzért. Annak ellenére, hogy egy-egy korai típusú szemesgyöngy nemritkán még 7. század végi - 8. század eleji leletanyagban is kimutatható (PÁSZTOR 1996, 73), az említett sorozatok egységessége és a Csepel-szigeti sír többi lelete is korábbi horizonthoz kapcsolja ezeket a temetkezéseket. A gyöngyök között a közép avar időszak kása- és a klasszikus kékesfekete dinnyemag alakú gyöngyei voltak többségben. Ezek leggyakrabban egymással alkottak gyöngysort. Markáns különbséget figyelhetünk meg azonban a két uralkodó gyöngytípus között aszerint, hogy milyen boglárokkal voltak együtt. Míg a 7. század utolsó harmadában virágkorát élő, de a 8., sőt a 9. század első felében is divatban maradó (SZŐKE 1992, 874) sárgás, barnássárga kásagyöngyök egyaránt előfordulnak kerek, rekeszutánzatos boglárokkal (Halimba 274., Jászapáti 181., 185., Kiskőrös-Város alatt 2., Nagyréde-Ragyogópart 3., 7., Táp-Borbapuszta 286., 317. sír) és négyszögletesekkel (Alattyán 490., Cikó 393., Halimba 384., Kékesd 146., Nővé Zámky 328., Pilismarót-Basaharc 201., Romonya I. 57., Sturovo 197., Szeged-Kundomb 247., Üllő II. 14. sír) is, addig azok a gyöngysorok, melyekben a feketéskék dinnyemag alakú gyöngyök az uralkodók, kizárólag négyszögletes boglárokkal voltak együtt (Alattyán 182., Jánoshida 132. sír). Vagyis úgy látszik, hogy a kerek boglárt viselők gyöngyfüzéreiben uralkodók a kásagyöngyök voltak, leggyakrabban a dinnyemag alakúakkal, ritkábban a korábbi típusú, világos színű dinnyemag alakúakkal együtt alkottak sorozatot, míg a négyszögletes boglároknál a klasszikus feketéskék dinnyemag alakú gyöngyök voltak többségben, sorozataikat néhány szem kása-, kései típusú szemesgyöngy, egy-egy lecsapott sarkú hasáb alakú gyöngy, lapított gömb alakú pasztagyöngy egészítette ki. Egyéb ékszerek A vizsgált síregyüttesekben a fülbevalókhoz és gyöngyökhöz viszonyítva a többi ékszertípus előfordulása lényegesen ritkább. A karikaékszerek viselete ezekben a sírokban nem jellemző. Az általában a Tótipuszta-Igar- és a Kelegej-Maloje Perescsepino-Glodosz-körhöz kötött típusok (rekeszes fejű gyűrű, torques, mellkereszt) a bizánci mintákat utánzó, jó minőségű, egyedi boglárokkal (Nagyréde-Ragyogópart 3. és Táp-Borbapuszta 317. sír) kerültek elő, és csak egy esetben, a halimbai 274. sírban volt torques gyengébb minőségű boglárral. Három sírban, különböző típusú boglárok (Nadrljan 5. tanya 45. sír, Romonya I. 57. Sommerein XXI. sír) mellől préselt, András-kereszttel díszített, azonos típusú, vékony veretek kerültek elő. Ezeket Üllő 229. (HORVÁTH 1935, xv. 1.12-14), a kiskörei példányok (GARAM 1979, 31, t. 13) és a kiskörös-vágóhídi temető 5(1 V). női sírjának arany pártadíszével (LÁSZLÓ 1955, III. t. 6-8) való rokonságuk alapján fátyoldísznek tarthatjuk, s a tótipusztai körrel való kapcsolódásuk alapján a 7. század harmadik harmadára, végére keltezhetjük (GARAM 1980, 170). Egyéb viseleti elemek A viseletre utaló elemek között a téglalap alakú csatok dominálnak, amelyek általában kerek boglárokkal voltak együtt. Ezekhez képest a lant alakú, az ovális és trapéz alakú csatok előfordulása szórványos. Két sírban volt egybeöntött testű csat, mindkettőben kerek, rekeszutánzatos boglárral (Jászapáti 181. és Alattyán 216. sír). A csatokon kívül gyakoriak voltak a vaskarikák is, minden esetben téglalap alakú csatokkal együtt kerülve elő. Használati eszközök és mellékletek Az előbb tárgyalt ékszer- és tárgy típusok mellett a vaskések, bikónikus orsógombok és orsókarikák nagy számban tartoztak a bogláros sírok leleteinek körébe. A kronológiai kérdések szempontjából ezek nem meghatározók, ezért tárgyalásuktól itt eltekintek. A vizsgált sírok közel harmadában volt a halott mellett edénymelléklet. Ezek zömében az egész avar korban használatos, kézzel formált, tojásdad alakú fazekak csoportjába sorolhatók. Két eset érdemel említést (Szeged-Kundomb 44. és Szegvár-Szőlőkalja 75. sír), amelyekben korai típusú, felsőfüles edények voltak.