A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

NAGY Margit – NEUMANN, Günter – POHL, Walter – B. TÓTH Ágnes: A gepidák

menyeinél, a női viselet szalagos csüngődíszeinél (cingula), szelenceborításoknál. A gepida ötvösség technikai eljárásának egy részét az avar kori ötvö­sök is alkalmazták (öntés, poncolás, vas övgarnitú­rák készítése, tausírozás, préselt szalagdíszek stb.). Ötvössírok: Csongrád-Kenderföldek, Mezőbánd 10. SÍr (PÁRDUCZ 1959; KOVÁCS 1913; BÓNA 1976). Társadalom (N. M.) A jelenleg ismert gepida temetők többségét két­három nemzedék használta, az 5. század utolsó harmadától a 6. század középső harmadáig. A te­metők népességének társadalmi megoszlása — a sírok teljes kirablottsága miatt — biztonsággal nem állapítható meg; a jelenleg rendelkezésre álló ada­tok csak hozzávetőleges becslésnek minősülhet­nek. A legmagasabb rangú nemesi réteget a teljes fegyverzetű harcosok és a nemesfém ékszereket viselő asszonyok alkották. A fegyveres férfisí­rok aránya Szentes-Nagyhegyen a legmagasabb (a férfisírok 66%-a), ezt követi Szőreg (61%) és Szentes-Berekhát (56%). Lényegesen alacsonyabb arányokat mutat Kiszombor (31%), Szentes-Kö­kényzug (24%) és Hódmezővásárhely-Kishomok (12%). A fegyveresek aránya a társadalmi rétegző­dés mellett egy-egy település stratégiai helyét is je­lezheti (BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993). Temetkezési szokások, vallás. A 4-5. századi, etni­kailag bizonyára erősen kevert népesség szokásai nem egységesek, a tájolás különféle változatai ha­sonlóak az alföldi szarmatáknál korábban előfordu­ló változatokhoz (PÁRDUCZ 1963; BÓNA 1971). A hun kor után létesült temetőkben, az egész Kárpát-me­dencében végbement folyamat részeként, egységes a Ny-K-i tájolás, amitől többnyire csak kisebb el­térések figyelhetők meg. Ritkán előfordul a fordí­tott, K-Ny-i tájolás, melynél felmerült az avar kori keltezés lehetősége (Szentes-Nagyhegy, Kiszom­bor). Altalános szokás, hogy a gazdagabb sírokat mélyebbre ásták, a legmélyebbre a fegyveres fér­fiakat temették. Egyes temetőkben gyakori a ko­porsós temetkezés. A koporsók különféle formái: fatörzsből kivájt, faszeges koporsók, vaskapcsos fatörzskoporsók és vaspántos deszkakoporsók. Az étel-italfélét tartalmazó edénymellékleteket általá­ban a lábakhoz, a koporsón kívül helyezték el. Rit­kán előfordul a sír oldalfalába az edény számára kivájt fülke. Néhány esetben a sírgödör aljának ki­égetését vagy kitapasztását figyelték meg (Kiszom­bor, Szőreg). A kettős, illetve hármas temetkezés ritka (Kiszombor, More§ti/Malomfalva-Hula). A fegyveres férfiak mellé olykor a lószerszám egy ré­szét is eltemették (pl. Hódmezővásárhely-Kisho­mok, 1., 7. sír, Apahida II. sír — vasveretes faládá­ban). Részleges lótemetés és különálló lósír az erdélyi temetőkből került elő (BÓNA-CSEH-NAGY­TOMKA-TÓTH 1993). A temetők egy részénél a férfi- és a női sírok, valamint a gyermeksírok különálló csoportot al­kotnak. Egyes temetőkben feltűnő az étel-italáldo­zat gyakorisága (Mezőbánd), a viseletben a pogány Donar-csüngők (Kiszombor, Tápé) előfordulása (B. TÓTH 1994). A kereszténységre való áttérés a forrás­adatok szerint már a 4. század végén megindult. A leletanyagban a keresztek és a Christogram-jelek az 5. század második felétől mutathatók ki, elsősorban a bizánci eredetű tárgyaknál (WERNER 1950; KAZANS­KI 1994). A helyi ékszerek díszítésénél a pogány-ke­resztény jelképek sajátos szinkretizmusa figyelhe­tő meg, mely a kereszténység elfogadásának és a régi hittel való összeegyeztetésének a felső társa­dalmi réteg által elért szintjét mutatja (pl. a sasos csatok Tisza-vidéki csoportjának keresztábrázolásai) (2. kép) (BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993). IRODALOM AMBROZ 1966 Ambroz, A. K.: Fibuly juga-jevro­pejskoj — cas ti SSSR II v. do n. e. IV. v. n. e. SvodArhlst 1966. AMBROZ 1968 Ambroz, A. K.: Dunajskie elementy v rannesrednevekovoj kuVture Kryma. KSIA 113 (1968) 10-23. AMBROZ 1982 Ambroz, A. K.: O dvuhplastincatyh fibulah s nakladkami. In: Drevnosti epohi perese­lenija narodov V-VIII. vekov. Red.: Ambroz, A. K. -Erdélyi, I. Moskva 1982, 107-121. AMBROZ 1988 Ambroz, A. K.: Osnovy periodizacii juzno-krimskih mogil'nikov dpa Suuk Su. In: Drev­nosti slavjan i Rusi. Red: Timoscuk, V. A. Moskva 1988, 5-12. ANNIBALDI-WERNER 1963 Annibaldi, G. - Wer­ner, J.: Ostgotische Grabfunde aus Acquasanta, Prov. Ascoli Piceno (Marche). Germania 41 (1963) 356-373. ARBMAN 1945 Arbman, H.: Stildrag i folkvanring­stidens konst. — Style Features in the Art of the Migration Period. Fornvännen 40 (1945) 88-101.

Next

/
Thumbnails
Contents