A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HARKAI István: Újabb késő rézkori leletek Hódmezővásárhely-Bodzáspartról

A szakirodalomban ez a kerámiatípus más elnevezésekkel is szerepel: merítöedény (Schöpfgefáss), kanál (Löffel), fogantyús kanál. Párhuzamai többek közt Alsónémediről (KOREK 1951, Taf. XI. 7, Taf. XII. 5), Budakalászról, Nevidzany-ból és Cerveny Hrádokból (NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1974, Abb. 4. 1-3) ismertek. A magyarországi, temetőkben előkerült darabokra jellemző, hogy a fogantyúk félkörös vagy cakkozott végűek, külső és belső felületükön festéssel és zegzugvonallal díszítettek (KOREK 1951, 45). A bodzásparti fültöredéken ezeknek a jellegzetességeknek nincs nyoma, ami azzal magyarázható, hogy ebben az esetben telepkerámiáról van szó. Pécs-Vasasról egy ugyancsak díszítetlen agyagkanál alsó részét ismerjük (BONDÁR 1982, Taf. 8. 2). A Cotofeni-kultúra III. fázisából, Coltan-Bocsa lelőhelyen (ROMAN 1977, Taf. 39. 9), illetve KeletSzerbiában (TASIC 1995, Pl. 8) bukkannak még fel hasonló „kanalak". Pavúková szerint a Baden III—IV fázisokban van jelen ez az edénytípus (NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1974,317; NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1991, Abb. 15). Egyéb Edény aljból készített orsókarika (19. kép 7); hasonló darabokat közöltek Hódmezővásárhely-Kishomokról (BONDÁR-KOREK 1995, 11. kép 2), ÓzdKőaljatetőről (BANNER 1956, Taf. LXVII. 13-15) és Salgótarján-Pécskőről (KOREK 1968, Taf. IX. 7). A kőanyag oly csekély számban került elő, hogy komolyabb következtetések nem vonhatók le belőle. A Banner János ásatásain összegyűjtött, de általa csak részben közölt leletek arra mutatnak, hogy a bodzásparti telepen a badeni kultúra hosszabb ideig tartó, a Baden IIb—IV periódusok közti megtelepedését feltételezhetjük.

13 Az előforduló kerámiatípusok alapján az újonnan feltárt lelőhely a település kései, Baden IV korú részén fekszik. Időben a következő fontosabb lelőhelyek párhuzamosak vele: Hódmezővásárhely-Kishomok, Pécs-Vasas, Palotabozsok, Budapest-Andor u., Salgótarján-Pécskő, Iza kései településrésze, Pisçolt„Nisipärie", Carei-„Bobald", Sînpetru German„Fíntína vacilor". KERAMIASTA TISZTIKA A statisztikai elemzés során az anyagot kettébontottam finom és durva kerámiákra. A szétválasztás alapja nem a falvastagság volt, hanem a technológia, így a jobban eldolgozott felület, a soványítás és égetés gondosabb volta.

14 Finom kerámia: homokkal vagy homokkal és kerámiazúzalékkal soványított, külső és belső felületük döntő többségben sötétszürke vagy barnásszürke, olykor vörösesbarna. A fényezés nem túl gyakori, a 263 db töredékből mindössze 11 darabon figyelhető meg ez a felületkezelés. Durva kerámia: legtöbbször homokkal, kerámiazúzalékkal és szerves anyaggal soványított darabok, külső és belső felületük sötétszürke, barnásszürke, vörösesbarna, illetve ezek kombinációja. Az 1. táblázat a finom és durva kerámiák, illetve a díszített kerámiák arányáról ad képet. Mivel hasonló összevetést a badeni kultúra telepanyagairól nem találtam a szakirodalomban, ez a táblázat a későbbi kutatás számára jelenthet bizonyos összehasonlítási alapot. Összes kerámia 463 db 100% Finom kerámia 263 db 56,8% Durva kerámia 200 db 43,2% Díszített kerámia 131 db 28,3% 1. táblázat: A finom, a durva és a díszített kerámia százalékos megoszlása a leletanyagban Tabelle 1: Die prozentuale Verteilung der Feinund Grobkeramik im Fundmaterial A 2. táblázat a különböző díszítési módok gyakoriságát mutatja a leletanyagban. Mivel egy cserépen több díszítési mód is előfordulhat, az összes díszítés száma több, mint a díszített cserepek száma. 13 A korábbi bodzásparti ásatások közölt leletei: BANNER 1956, Abb. 14-17, Taf. XL1X-LVU. A leletanyag a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban található. 14 A finom és durva kerámia szétválasztásáról bővebben: HORVÁTH 1994, 96, 100.