A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HARKAI István: Újabb késő rézkori leletek Hódmezővásárhely-Bodzáspartról

Talpas edények

9 Gömbszelet alakú tálak, amelyek kör, háromszög vagy négyszögletes átmetszetü, tömör talpon állnak. A postbolerázi időszakban, a Pavúková-féle Baden Ilb-től előfordul ez a kerámiatípus (NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1974, 345-346; NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1981, 267, 269), sírokból — főleg díszített darabok — és olykor telepekről is előkerül. A közelmúltban Endrődi Anna Budapest-Andor utcából közölt négy példányt, amelyeket a Baden III időszakba sorolt (ENDRŐDI 1997, 129). Hódmezővásárhely-Bodzásparton a 2. objektumból került elő egy valószínűsíthetően talpas tál négyszögletes átmetszetü talpának töredéke (10. kép 5), ami az edénytípus esetleges késő badeni jelenlétére utal.

10 Tálak kostolaci jellegű díszítéssel a) Enyhén kihajló peremű tálak bemetszésekből álló sorokkal (17. kép 4, 6; 21. kép 1-2) vagy beböködött pontsorokkal (18. kép 1); a pontokat gyakran mészbetéttel töltötték ki. Hasonló díszítésű kerámiatöredékek a hazai kostolaci lelőhelyek közül Alattyánból (BONDÁR 1984, Abb. 1. 1-3, 6), Szentendre-Pannónia-telepről (BONDÁR 1984, Abb. 3. 5), Szigetcsépről (KOREK 1984, 9. kép 11), Szigetmonostor-Duna-partról (BONDÁR 1984, Abb. 4. 21, 24-25), Szigetszentmiklós-Üdülősorról (ENDRŐDI 1992, 10. kép 4-5), Balatonboglár-Berekre-dűlőről (BONDÁR 1996, 3. kép 3), Ordacsehi-Majorról (BONDÁR 1998, 2. kép 8) és Izáról (NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1968, Abb. 28. 4) ismertek. A beböködött pontsorokkal, bennük mészbetéttel díszített perem- és oldaltöredékek (9. kép 8; 12. kép 5; 20. kép 1-2) ugyancsak kostolaci jellegű díszítést hordozó daraboknak minősülnek. b) A perem alatt, a külső és belső oldalon egyaránt egy-egy pontsorral, a vállon két pontsorral díszített, bevagdalt peremű tál két darabja (15. kép 1 ; 18. kép 6). Párhuzamai Budapest-Medve utca (ENDRŐDI 1991, 10. kép 2) és Alattyán lelőhelyeken kerültek elő. Az Alattyánon előforduló hasonló darabot Bondár Mária a kostolaci kultúra formakörébe sorolta (BONDÁR 1984, 65, Abb. 1. 4-5). c) A nyakán „rádlimintával", alatta bekarcolt hálómintával díszített tál töredéke (17. kép 7). A mészbetéttel kitöltött rádliminta kostolaci,

11 a hálóminta viszont késő badeni jegy. Rövid összegzésként elmondható, hogy a fent említett darabok nem igazi kostolaci cserepek, de azok hatása érződik a díszítésükön. A kérdésre alább még visszatérünk. Amfora alakú edények Hengeres nyakú, nagyméretű, fül nélküli tárolóedények. A leletek közül három darab sorolható bizonyosan ide. a) Oldaltöredék rátett, lapos bütyökkel (6. kép 4), párhuzama Tahitótfalu-Váci révről ismert (KŐVÁRI 1985,1. kép 2). b) A tetején benyomkodással tagolt peremtöredék (11. kép 1). Ez a díszítésmód megtalálható a postbolerázi időszakban, a Pavúková-féle Baden IIb—

Ill-ban (NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1974, 316, Abb. 14), ám vidékünkön a Baden IV-ben is előfordul. c) Oldaltöredék rátett bütyökkel, a bütyök alatt finom, sugárirányú kannelúrázás (22. kép 2). Ez a díszítés a postbolerázi időszakban jelenlevő sajátosság (NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1974, 316). Amforák Rövid, hengeres nyakú tárolóedények, legnagyobb kiöblösödésükön két, egymással szemben elhelyezkedő füllel. A leletanyagból ide sorolható egy válltöredék szalagíullel (13. kép 6) és egy másik válltöredék szubkutánfullel, a flil mellett vízszintes pontsor fut körbe (17. kép 9). Az előbbi töredék párhuzamai Lakitelek-Szikra (BANNER 1956, Taf. 9 Ez az általában kultikus szerepűnek gondolt edényforma (BANNER 1956,152; KALICZ 1999,87) többféle elnevezéssel szerepel a szakirodalomban (Fußbecher, talpas kehely, talpas tál). Két talptípusa közül az egyik a Bodzásparton is előkerült tömör, a másik pedig az áttört vagy agyaglapokból összeállított változat. Banner János már összegyűjtötte és összegezte az addigi ismereteket (BANNER 1956,151-152). Legutóbb a mezőcsáti és tiszavasvári leletek kapcsán Kalicz Nándor foglalkozott velük (KALICZ 1999, 86-87). 10 Kalicz Nándor hívta fel a figyelmet az ózdi (BANNER 1956, Taf. 77. 11, 15) és centeri (KEMENCZEI1964, 3. kép) talpas edényekre, amelyek a Pavúková-féle Baden IVfázisba (Ózd-fázis) sorolhatók. Ebből viszont ő arra következtet, hogy az Ózd-fázis talán már az eggyel korábbi, a Korek József terminológiája szerinti — a Baden Ill-mal egyidős — Budakalász-fázisban kezdetét vette (KALICZ 1999, 87). 11 Számtalan analógia említhető, hazánkból pl. Tahitótfalu (BONDÁR 1984, Abb. 2. 15), Sárisáp (BONDÁR 1984, Abb. 2. 16), Szentendre-Pannónia-telep (BONDÁR 1984, Abb. 3. 3, 6, 10, Abb. 5. 2-3), Szigetmonostor-Dunapart (BONDÁR 1984, Abb. 4. 9, 23) és Ordacsehi-Major (BONDÁR 1998, 9. kép I, 10. kép 7, 15. kép 13) lelőhelyekről származó tálakon látható ez a díszítés.