A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

D. MATUZ Edit: A Szeged-Algyő 258. kútkörzet területén feltárt preszkíta temető

MFMÉ-StudArch VI (2000) 139-164 A SZEGED-ALGYŐ 258. KÚTKÖRZET TERÜLETÉN FELTÁRT PRESZKÍTA TEMETŐ D. MATUZEdit 1973-76 között Kürti Béla, a szegedi Móra Ferenc Múzeum régésze feltárást végzett a Szegedhez csatolt Algyő község határában, a 258-as kútkörzet területén (RégFüz 27 (1974) 68; RégFüz 28 (1975) 86; RégFüz 29 (1976) 59; RégFüz 30 (1977) 38; KÜRTI 1980, 323, 325). A lelőhely a 47. sz. út Szeged és Algyő közti szakaszától keletre, egy alacsony dombhát délkeleti oldalán feküdt (1. kép 1). A szántóföldként hasznosított területet 30-40 cm humusz borította, az altalaj agyagos volt. A közel 3500 m

2-nyi területen több mint száz sírt tártak fel, amiből 83 sír egy 10. századi temető, három sír La Tène C korú, kilenc szarmata kori (KŐHEGYI-VÖRÖS 1992) és nyolc sír (2. kép) a preszkíta mezőcsáti csoport hagyatékát képezi (KÜRTI 1980, 323, 325). A területen, a szelvényekben szétszórtan és a gödrökben szórvány őskori, közöttük kora vaskori cserepek is előkerültek.

1 A PRESZKÍTA SÍROK ES A LELETANYAG ISMERTETÉSE 19. sír (3. kép 1): Mat/Sen nő (FGy), 16-20 éves nő (LI).

2 T.: DNy-ÉK, 250-70°. M.: 60 cm. Sírfolt nélkül jelentkező csontváz. A csontváz a bal oldalán, enyhén zsugorított helyzetben, kissé hason feküdt. A koponya a bal halántékra dőlt, a bal alkar kissé meghajlítva a test alól nyúlt ki, a jobb kar egyenesen a test mellett volt. A felsőtest félig, a medencerész teljesen hason feküdt. A lábak közepesen zsugorított helyzetben voltak. Mell.: 1. A koponyától jobbra találták a barna, fekete foltos, nagyon rossz anyagú, gyenge égetésü, több kis töredékből álló bögrét (6. kép 1). Vékony falú, enyhén ívelten kúpos nyakú, feltehetően félgömbös hasú, egy kissé háromszög átmetszetü, perem fölé magasodó fül díszítette. Szerkesztett pá.: 8,5 cm. Ltsz.: 84.3.1. 53. sír (3. kép 2): Inf. I (FGy), 6-10 éves leány (LI). T.: DNy-ÉK, 248-68°. A XVIII. szelvény É-i sarkában a koponyáját sértette meg az ásó. A rábontás során 90 cm mélységben jelentkezett a foltja, h.: 136 cm, sz.: a medencénél 60 cm, m.: a koponyánál 9 cm volt. A gödörnek mind a négy oldala enyhén ívelt. A sír fenekét a lábnál és a koponyánál jól ki tudták bontani, a csontváz közepe táján egy széles állatjárat miatt a csontok megsüppedtek, itt 7 cm-rel mélyebben voltak, mint a többi helyen. A hanyatt fekvő, nyújtott testhelyzetű csontváz tájolása: DNy-ÉK, 252-72° volt. A koponya a tarkóján feküdt, kissé a váz tengelyétől jobbra nézett, a felsőtest hanyatt, a jobb felkar a bordákkal párhuzamosan feküdt, az alkar hiányzott. A bal kar követte a bordasor vonalát, a kéz a medencelapát mellett volt. A csigolyák egy része és a jobb medencelapát nem volt a helyén. A lábak párhuzamosan, nyújtva helyezkedtek el. A bal combcsont mellett néhány ürge által odavitt bordatöredék feküdt. A csontok rossz megtartásúak voltak. Mell.: 1. A bal lábszár külső oldalán vízszintesen feküdt a szándékosan a sírba helyezett, megmunkálatlan, lapos kődarab (6. kép 3). Legnagyobb h.: 15 cm, sz.: 14,5 cm, v.: 3 cm. Ltsz.: 84.3.2.2. A koponya bal oldalán, a váll fölött sötétszürke színű, rossz anyagú, durva megmunkálású, enyhén behúzott peremű, csonka kúpos kis tál (6. kép 2) töredékei voltak. Kiszerkeszthető méretei: pá.: 9,2 cm, fá.: 3 cm, Ma.: 3 cm. Ltsz.: 84.3.3. 63. sír (3. kép 3): Inf. II (FGy), 0-5 éves leány (LI). T.: ÉNy-DK, 272-92°. A sír foltját 58 cm mélységben észlelte az ásató, az 57. sír (10. századi) alól nyúlt ki, a váz teljesen az 57. sír csontváza alá esett. A kis váz számára feltűnően nagy gödröt ástak, h.: 135 cm, sz.: a medencénél 88 cm, m.: 9 cm. A váz bal oldala felől a sír ívelt oldalú, a másik hosszoldal egyenes, két rövidebb oldala ugyancsak egyenes, illetve ívelt, a sarkok lekerekítettek. A gödörben hanyatt 1 Megköszönöm Kürti Bélának az anyag publikációra való átengedését. A dokumentáció: MNM Ad XXXVI. 415/19791-IV. A leletek a szegedi Móra Ferenc Múzeumban találhatóak. 2 Az algyői preszkíta sírok rövid embertani jellemzését 1981-ben Marcsik Antónia (MA), valamint Farkas Gyula (FGy), 1984-ben Lengyel Imre (LI) végezte el. Munkájuk közlését ezúton is köszönöm.