A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

BARBU, Mircea – HUREZAN, Pascu – SZATMÁRI Imre: Márki Sándor és az aradi líceum régiséggyűjteménye (1882-1887)

Ssz A tárgy leírása. Dbsz. A lelet helye s ideje. A lelet körülményei. Az adományozó neve és lakása. Az adományozás ideje. Jegyzet. 236. Egy 8r. eredeti rézmetszetszvény, vagyis Peretségi Nagy László: „A régi Orod" című s 1814-ben megjelent müvének címlapja. 1 Vásárlás útján jutott Adler Annához. Özv. Adler Anna keresk 84. IX. 23. 1 fit. 237. Szentiványi Kálmán 1848/9. évi 69. z.-a.-beli honvédgyalog főhadnagy (+ Kapocsányban, Biharmben, 1850.) nemzetőri nemzetiszínű vállszalagja. 1 Szekér Gyuláné Gy.-Vári (Békésm.) 84. IX. 30. 238. Egy régi öblös szájú puskacső, lecsavarható kovaházzal. 1 Családi ereklye. Bettelheim Lajos kereskedő Arad 84. IX. 30. 239. „Aradi vár térparancsnokság" köríratú rézpecsétnyomó, közepén a koronátlan magyar címer. Fa-nyéllel. (1849.-ből). 1 Eveken át hevert a nagyváradi Apáca-útca egyik házának padlásán. [a 239. és 240. sorszámra vonatkozóan Sz. I.:] Szilágyi Eörs, urad. írnok, Sarkad (Biharm.). 84. X. 1. 240. „Aradi vár / térparancs. / nokság" soríratú rézpecsétnyomó, fanyéllel, 1849-ből. 1 » [a 239. és 240. sorszámra vonatkozóan Sz. I.:] Szilágyi Eörs, urad. írnok, Sarkad (Biharm.). 241. „Aradi Emlék". Vörös bársony alapra fa-betűkkel metszett felírat egy fából készített s békát ábrázoló karperecen, melyet elmés szerkezetű fa-lakat tart össze. 1 Egy az aradi várban elzárt magyar ezredes (neve ?) készítménye 1849-ből vagy 1850-ből. Schulhof M. I. Arad. 84. X. 10. 242. Urnafedő töredéke, cserépből, némileg megsérülve, [a leírás előtt a tárgy rajza

53 - Sz. I.] 1 A szegedi vár alapfalazatának bontásakor egy üregben egy, a munkások által porrá zúzott úrna fölött, sok csont közt találták. ifj. Kristyóry János, 84. XI. 5. Inv. feud. 35. D=12476 Pénzekkel együtt adta át. A pénzek az éremtárba tétettek át. 53 A szűkszavú leírásból, a pontos méretek ismerete nélkül s a vázlatos rajz alapján nem lehet a tárgy funkcióját egyértelműen meghatározni, de az biztos, hogy nem „ urnafedő" volt. Legvalószínűbb, hogy késő középkori kályhatartozék vagy edény (korsó) töredéke lehetett. A tárgyhoz utólag beírt új leltári szám (inv. feud. 35) és a jegyzék tárgyleírása között ezúttal is ellentmondás van. A vázlatos rajz alapján is egyértelmű tudniillik, hogy az eredetileg lajstromba vett,. urnafedő" nem lehet azonos az inv. feud. 35. számmal jelölt, s szegedinek tartott, sisakalakú, tetején gombos kályhaszemmel (HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 281, 4. kép 3,8. kép 1; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 90-91,Pl, XXVI, Fig. 1, 2).