A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

PÁVAI Éva: Templomi kegytárgyak tartozékai az ellési monostor területéről

Az ED-RFA mérési pontok a korpusz hasán,

7 a kereszt felső szárvége előtt

8 és annak hátsó oldalán

9 voltak. A hason (9. kép 1) a réz mellett vas, kalcium, cink, arany és ólom van; a kereszt felső száránál (9. kép 2) ugyanezek az összetevők, de az arany és az ólom jelenléte kérdéses; a kereszt hátlapján (9. kép 3) pedig a réz mellett egyértelműen arany, vas és ólom mutatható ki. Feltűnő az ellesi és a vásárhelyi korpusz hasán vizsgált pontok összetételének hasonlósága: anyagösszetételre nézve szinte egyezik; az ellesi korpuszban nincsen kalcium. Az egyes értékcsúcsok magassága igen hasonló; az ellesi korpusznál több cink, míg a vásárhelyinél több vas mutatható ki (9. kép 4). A két korpusz a kereszttel együtt a 13. század második felében, limoges-i tárgyak hatására, a tatárjárás előtt készült magyar keresztek tradícióját folytatva újraindult, magyar ötvösműhelyek terméke. Ezek a műhelyek az eddig előkerült leletek tanúsága szerint (LOVAG 1983. 176; LOVAG 1994, 191) többnyire mind a Dunától keletre, főleg az Alföldön működhettek. A limoges-ihoz képest egyszerűbb technikával és formákkal, gyakran vésett részletrajzzal dolgoztak, termékeiken zománcot nem alkalmaztak (KOVÁCS 1962,102). A sok általánosan jellemző vonás ellenére sem egyetlen központi műhelyt, sem egységes stílust nem lehet feltételezni: gondos elemzéssel is legfeljebb csak kisebb csoportokat sikerült eddig megállapítani, amelyeken belül technikai és részletmegoldásokban jelentkező azonosságok figyelhetők meg (hasonló a helyzet a tatárjárás előtti keresztekkel is) (LOVAG 1983. 175). Ez a több kisebb csoport ugyanakkor éppen arra utal, hogy egy időben több, saját stílussal rendelkező műhely is létezett. Habár a lelőhely nem jelzi feltétlenül a készítés helyét (LOVAG 1994. 190), az ellesi és a hódmezővásárhelyi korpusz látványban és mérésekkel is alátámasztott hasonlósága miatt egy „helyi", a DélAlföldön működött, Tisza menti/Tisza-Körös-Maros közötti műhely létezését nem tartom kizártnak. A folyókon könnyen juthatott a műhely nyersanyaghoz. A keresztek korpusszal és szentek alakjaival díszítve készültek. Maga a kereszt általában lemezből kivágott (a limoges-i mintára fából készült keresztek esetében csak a korpusz vagy egy mellékalak maradt fenn), a szárvégeket minden esetben egyéni ízlés/igény szerint formálták meg. A korpuszok általában öntöttek vagy lemezből kivágottak és dombomra hajlítottak, vésett díszítésűek. A kutatás már korábban felfigyelt egy fontos szempontra (LOVAG 1983. 176), amely szerint a magyar mesterek által a tatárjárás után készített keresztek illetve korpuszok között kétféle irányzat figyelhető meg: Egy részük sokkal merevebben ragaszkodik a limoges-i formákhoz, az előírásokhoz. Tengelic (KOVÁCS 1962, 104-105), Hajdúhadház-Demeter (MESTERHÁZY 1970, 151, 16. kép) korpuszának mesterei ennek megfelelően inkább a halott, koronás Megváltót ábrázolták oldalra billent fejjel és néha az egymás mellett lévő lábfejek alatt támasztékkal, illetve az élő és a halott Krisztust egyszerre jelenítették meg. A másik csoportot — a lényeg megőrzése mellett — egyéni megfogalmazás jellemzi: legszívesebben a Megváltó élő mivoltát hangsúlyozza. Hasonló a helyzet a tatárjárással záródó korszak korpuszainak nagy részénél is, amelyek koronával, emelt fővel, szintén élő Megváltóként állnak a kereszt előtt (LOVAG 1977. 172). A tatárjárás után, a 13. század közepétől ugyanez a jelenet a látványos limoges-i tárgyak hatására másképp megformált korpuszokkal, újabb keresztformákon jelenik meg. A lemezből kivágott, domborított, vésett részletrajzú korpusz osztott koronával, egyenes tartással áll a kereszt előtt, kinyújtott, aránytalanul vékony, hosszú karjai vízszintesen vagy könyökben kissé behajlítottak, tenyere nyitott. Nyaka széles, arca maszkszerű, szeme nyitott. Ebbe a csoportba tartozik az ellésmonostori és a hódmezővásárhelyi korpusz is, valamint az alábbi, kereszttel együtt fennmaradt korpuszok: Budapest (MNM ltsz.: 57.25.B.), Szolnok (DJM ltsz.: 64.14.1.), Tass (MNM). A szolnoki és a tassi korpusznak pántkeresztje van. Hagyományőrző részletek figyelhetők meg a szolnoki kereszten: annak formájában, a szárvégződésekben, illetve a keresztek szalagfonatos díszítésében (LOVAG 1983.167). A tassi kereszt tollbokrétás koronájával, virágszirmos szárvégeivel talán a 7 Mérési sáv: 0-20 ke V; idő: 10 sec és 1 sec. 8 Mérési sáv: 4-12 ke V; idő: 10 sec és 1 sec. 9 Mérési sáv: 0-20 ke V; idő: 10 sec és 1 sec.