A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

VISTY Lilla: A Gizella-kereszt ötvösszemmel

A-SZV-14 és F-SZV-3-as foglalatai és ugyanígy a B-SZV-5 és a J-SZV-4, melyek stílusban, anyagban és nagyságban a legszembetűnőbben térnek el az eredetitől. A kiesett köveket nagyrészt pótolták. A hátoldal keretének apró foglalataiban gránátok vannak, melyek csiszolási formái eltérőek: chabochon, fazettált, átfúrt gyöngyök és lapocskák. Ezek közül a chabochonok eredetiek, a többi az idők folyamán történt pótlás. A kövek különböző csiszolási formái különböző évjáratra utalnak. Az előoldal, mely kövekkel gazdagabban díszített, arányában tekintve jobb állapotú, bár sok drágakő hiányzik itt is, üres foglalatot csak annak erősebb megrongálódottságánál találunk (leszakadtak, erősen eldeformálódottak). A keskeny szegély foglalataiban lévő köveket és azok váltakozását megvizsgálva kitűnik az eredeti kövek és azok sorrendjének rendszere: a szárak találkozásától a végek felé haladva a smaragd-igazgyöngy-zafír-igazgyöngy ritmikus váltakozása, ahol a szögletes és a csepp alakú foglalatokban smaragd volt. A ma még eredeti helyükön megmarad kövek és gyöngyök a F-l/1, 3, 5, 7, 9, 11; B-2/1, 3, 5, 7-8, 11-13; B-3/1, 9, 11; A-4/3, 4-12, 19-20, 23, 25; A-5/1, 5-7, 9-11, 13, 16, 19; J-6/3, 5, 7, 9, 13; J-7/1, 3, 5, 7, 9, 11-13; F-8/7, 9, 11, 13 foglalatokban vannak. A többi a kiesettek utólagos pótlása. A széles keret ékkövei hármat kivéve mind megvannak, ezek smaragdok és gránátok (almandin). Itt is előfordulnak pótlások, de ezek nem olyan feltűnőek (erről csak a csiszolási forma árulkodik), mivel a gránátot, közeli lelőhelyét tekintve, egyszerűbb volt beszerezni, mint a smaragdot, nem beszélve az igazgyöngyről. A szái-végek kövei sem mind az eredetiek. Ezek a négy végen való elosztása is hordozott magában törvényszerűségeket, de ennek tökéletes rekonstrukciója nehezebb, mégis néhány helyen elég pontos következtetések vonhatók le. A szárvégek 1. számú, négyszögletes foglalataiban három helyen smaragd, a felső száron pedig egy gravírozott, ovális quarc van. Ez a megmaradt foglalatokban lévő pótlások közül a legszembetűnőbb. A SZV-6-9-esek kövei almandinok lehettek és a SZV-14, 15-ben nagy valószínűséggel igazgyöngyöket foglaltak be. Erre a megállapításra a felső szár 14-es és 15-ös, mára már teljesen elszürkült felületű orient gyöngyeiből jutottam, tehát a J-SZV-15, a B-SZV-14-es ékkövek is utólag kerültek bele a foglalatokba. A kereszt mindkét oldalán megjelenő Krisztus, a feszületek csoportjában körültekintve, egyedülálló. Krisztus, az előoldalon aranyba öntve, egyenesen tartott fejjel és nyitott szemekkel, a hátoldalon vésve, kissé a bal vállára hajtott fejjel és ugyancsak nyitott szemmel, mindkét esetben inkább a kereszt előtt állva, mintsem a kereszten lógva „Christus vivus"-ként jelenik meg. A keresztre feszítés folyamata a halál és az ördög fölötti győzelemmé módosul, a halál az uralkodáshoz vezető átjáró jelképe. A Megváltó lábainál térdeplő két nőalak (bal felől Gizella királyné, fején koronával, jobb felől anyja, Burgundi Gizella, apácafátyolban) térdre borulva együttesen kérik az üdvözülést. A kereszt hátoldalán, annak négy szárán található evangélista-szimbólumok Krisztust jelképezik, aki egy személyben a négy evangélista egységét személyesíti meg János evangéliuma, az apokalipszis leírása alapján (János — sas — Krisztus égbemenetele, Lukács — bika — az áldozati halál, Máté — angyal vagy ember — Krisztus emberré válása, Márk — oroszlán — Krisztus föltámadása). E jelképek kereszten való elrendezésükben bizonyos rendszert mutatnak: az óramutató járásával egy irányban felülről nézve: sas, bika, angyal, oroszlán követi egymást. A Gizella-kereszt készítésének idejét és helyét nehéz meghatározni, kivitelezéséből mégis levonható néhány következtetés. Megmagyarázhatatlan a selyem használata, melyet a Gizella-kereszthez oly gyakran hasonlított, Regensburgban készült Uta-kódexet borító arany fedőlapok alatt és más korabeli tárgyon sem találunk. Ugyancsak nehezen értelmezhető a Megfeszített alakjának a hátsó oldalon való megismétlése is. Valószínűtlennek tűnik az is, hogy a Gizella-kereszt elkészítésével a királyné egy távoli műhelyt bízott volna meg, hiszen ez esetben nem lett volna lehetőség a megrendelést követő tervek megtárgyalására, az állandó kétoldalú kommunikációra, a folyamatos egyeztetésre. Mindezen adatok tudatában felvethető az a feltételezés, hogy a Gizella-kereszt mégis Magyarországon — Veszprémben vagy Esztergomban — készülhetett, bizonyosan külföldről betelepült mesterek közreműködésével, bizánci hatás alatt, mely feltételezés természetesen csak egy lehetőség.* * A tanulmányt Lovag Zsuzsa lektorálta. Tanácsait, észrevételeit köszönöm.