A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

TROGMAYER Ottó: Crux aurea reginae Giselae (Talányok és bizonyosságok)

Ez év tavaszán módomban volt a kereszt ismételt meglátogatása mellett, az 1995-ben időlegesen kiemelt csontok, majd sírverem megtekintésére is. Befejezésül idézem a müncheni, valamint passaui tapasztalatokról írt jelentésemet. „ 1999. április 14-én lehetőségünk volt arra, hogy Ery Kingával a Passau Niedernburg kolostorban levő Gizella-sírt megtekintsük. Az előzmények közé tartozik, hogy a csontokat az előző napon, a müncheni műemléki hivatalban Ery Kinga anatómiai sorrendbe rakta, s azokról videofelvételt készített a Korona film Kft., Koltay Gábor irányításával. A sírt először 1908-ban nyitották fel, majd a csontokat vasládába helyezve 1917-ben visszafalazták az aknasírba. E feltárás körülményeiről a korabeli irodalom alapján Uzsoki András részletesen beszámolt. A csontok megtekintését Erwin Emmerling professzor tette lehetővé. Az eseménynél jelen volt Franz S. Gabriel prelátus, a kolostor építészeti és művészeti felügyelője a passaui püspökség részéről. A vasládát 1996-ban vették ki a sírból az 1917-ben közönséges falazótéglából készített vakolt zárófalat áttörve. Megállapították, hogy a csontokban jelentős kárt okozott a magas talajvíz által korrodált vasláda is (1954). Jelenleg a csontmaradványokat, melyek közül csak a medence- és keresztcsont hiányoztak, a müncheni műemlékvédelmi intézetben tárolják. A tervek szerint a koponyát és a hosszúcsontokat ereklyetartóban, az oltáron helyezik majd el, a kisebb csontokat fémtokba téve, visszarakják az eredeti sírgödörbe. Az antropológiai feldolgozást Peter Schröter, az Anthropologische Staatsammlung munkatársa végzi, akinek módja van Gizella anyja, burgundi Gizella, valamint több rokona csontjaival való összehasonlításra is. Itt kell megjegyeznünk, hogy Gizella csontjai közül a jobb felkart és a gyűrűsujj egyik percét a passaui püspök a veszprémi püspökségnek adományozta. A niedernburgi kolostorban jelenleg angolkisasszonyok apácarend működik. A templom jelentős zarándokhely. 1996-ban a középkori kenotáftum, illetve a román kori sírlap északi oldalán mintegy 2*2 méteres felületen áttörték a vajszínű márvány (?) lapokkal borított vasbeton padozatot, mely alatt mintegy 15 cm vastag gyöngykavics réteg borította az eredeti földfelszínt, melyről a román kori, illetve gótikus burkolatot eltávolították. E munkagödröt biztosító deszkákat könnyező gomba támadta meg, azok a gödör aljára hullottak. Az aknasírt megtekintve megállapítottuk, hogy a század elejei feltárás megfigyelései helytállóak. (Az általunk Münchenben látott csontok mennyisége nem egyezik az eredeti publikációban bemutatott rajzzal. Lehetséges, hogy a sírfenék utólagos átvizsgálása során került elő a csontváz többi része. Az akkori antropológiai vizsgálat már említi a hosszúcsontokat.) Az akna hosszabb, mint a márvány sírlap, ámde keskenyebb, mint a sírlap eredeti szélessége. Oldalfalait görgetett, gyermekfej nagyságú vagy annál kisebb kövekből készítették, melyeket homokos habarccsal simítottak. Az akna alja a szűz altalajon nyugszik. A sírfenék köveit nem láthattuk a belemosódott humusz alatt. E réteg ismételt átvizsgálása szükségesnek tűnik. Az akna nyugati végén beásás nyoma figyelhető meg, ám a köveket visszahelyezték. Ezzel a beás ás sal a csontokat nem bolygatták. Az akna keleti végét a század eleji feltárásnál érintetlenül hagyták, itt láthattuk, hogy olyan keskeny, mely szinte minden bizonyossággal kizárja a koporsó használatát. A sírgödör hossza is bizonyítja egykori királynőnk feltételezett magas termetét. A sírgödör 45x190 cm méretű. Mintegy 45 cm magasan, egykor vastag deszkákkal, illetve középen egy hosszanti gerendával fedték le, ennek lenyomata jól megfigyelhető az azokat borító habarcson. E deszkákból vékony korhadékok láthatók az oldalfalak tetején. A munkagödör oldalfalain jól látszott, hogy a talaj teljesen kevert, habarcsos kőtörmelékes, melyben két helyen utólag beásott sírgödör végének profilját figyelhettük meg. Gizella sírját tehát a fölötte fekvő sírlap megóvta a bolygatásoktól. A sírlap felső (nyugati) vége századunk során sérült, repedezett, hiányzik a kereszt felső szára. Felette eddig nem közölt két betű nyomát figyelhettük meg, ezeket az újkorban pirossal színezték. A betűket nem sikerült teljes bizonyossággal meghatároznunk, talán egy L és egy R(?) betűről lehet szó. A hosszúcsontok alapján a királyné igen magas (170 cm), ám karcsú termetű lehetett. A varratok elcsontosodása magas korra utal. " Gizella tehát nem csak lelkileg, hanem testileg is királynéi alkatú lehetett.