A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

TROGMAYER Ottó: Crux aurea reginae Giselae (Talányok és bizonyosságok)

„christicolae gentes" feloldás, majd az alternatíva gyanánt ajánlott „semper" helyett javasolt „in aeternum" kifejezést. Az elmondottak figyelembe vételével a kereszt peremén levő felirat alábbi feltételezett rekonstrukciójátjavaslom: APUD SEPULCRUM GISILAE DEPOSITAM SANCTAM CRUCEM DOMINI CHRISTI SUB HONORE SACRATAM ANGELICI CIVES QUAM CHRISTICOLAE GENTES IN AETERNUM GLORIFICANT STIPANT VENERANTUR ADORANT (Az Úr Krisztus Gizella sírjához helyezett szent keresztjét, mely tiszteletben szenteltetett meg az angyali polgárok, valamint a keresztény népek örökké dicsőítik, körülsereglik, könyörögnek hozzá imádjákd Az Érszegi Gézával folytatott konzultáció alapján talán szerencsésebb lenne egy indirektebb változat: [ECCE SALUTAREM CRUC]EM DOMINI CHRISTI SUB HONORE SACRATAM <TAM> ANGELICI CIVES QUAM CHRISTICO[LAE ETIAM IN AETERNUM] GLORIFICANT STIPANT VENERANTUR ADORANT (íme az Úr, Krisztus tiszteletre szánt keresztjét mind az angyalok mind a keresztények örökké dicsőítik, körülsereglik, tisztelik, imádják.) Úgy véltem, s most is meggyőződésem, hogy himnusz vagy liturgikus szöveg került a keresztre, sajnos nem sikerült rábukkannom az igazi megoldásra. Bízom benne, hogy tanulmányom nyomán majd valaki fényt derít a kereszt megalkotóinak szándékára. A szövegek jelentősége mérhetetlenül nagy, hiszen az előoldal verse, azon kívül, hogy közvetlenül a vizsgált műtárgyunkhoz készült, azaz aktuális vers, all. század eleji költészet remeke. A másik két felirat pedig fontos információkat rejt, —- mint azt majd látni fogjuk — az ötvösremek készítési körülményeivel kapcsolatosan. Elsőként ifj. Horváth János hívta fel a figyelmet arra, hogy az előlap hexameterei a legrégebbi hazai verses emléket jelentik. Okfejtésére a későbbiekben még visszatérünk. A kérdéscsoport vizsgálata során már szembe találkozunk, az alcímben jelzett, „bizonyosságok és kétségek" sorozatával. Bizonyos, hogy a kereszt 1006 után készülhetett, hiszen Burgundi Gizella ez esztendőben halt meg a Regensburg Niedermünster kolostorban. A feliratok és a kereszten levő koronás ábrázolás alapján, szinte bizonyossággal kell feltételeznünk, hogy a drága kegytárgy még Szent István halála, azaz 1038 előtt került Regensburgba. Férje halála után, az utód Gizellát szinte minden vagyonától megfosztotta, s Passauba menekülve, már nem volt lehetősége, hogy ilyen értékes adományt készíttessen. Különösen nagy értékről kell beszélni akkor, ha figyelembe vesszük a fentebb felsorolt ereklyéket, melyeknek a középkorban számunkra szinte elképzelhetetlen ára volt. Gizella 1045-ben elmenekült Magyarországról az unokaöcs III. Henrik császár segítségével, s néhány év múltán a passaui Niedernburg kolostor apátnője lett, ám vagyonát nem vihette magával. Tudjuk hogy ékköves aranykoronáját, melynek súlya 12 márka, azaz mintegy 2,8 kilogramm volt, 1217-ig a veszprémi székesegyház őrizte. A bajor herceg apa és a német császár testvér árnyékában megkapta az őt megillető tiszteletet, ám nem valószínű, hogy hozzá méltó vagyonnal is rendelkezett. Mindezt azért hangsúlyozzuk, mert több kutató van azon a véleményen, hogy a kereszt Gizella idős korában keletkezett. Az ereklyék textíliáinak feltehető készítési kora a 7-12. század között szóródik. Ez utóbbi egészen bizonyos, később kerülhetett a corpus testébe. Erre utal a test alatt megfigyelt bekarcolt jeruzsálemi kereszt, mely nem valószínű, hogy a 12. század előtt került az aranylemezre. így lehetséges, hogy az ereklyefelirat ebben az összefüggésben másodlagos. A tárgy készítésének korát szívesen tennénk a 11. század harmincas éveinek elejére, amikor Imre herceg halála után a palást is készült. Lehetséges, hogy harmadik fiának elvesztése késztette a királynét kegyes adakozásra. A tények azonban pillanatnyilag csupán azt engedik feltételezni, hogy a Gizella-keresztet 1006 és 1038 között alkották a nagy tudású mesterek. Dolgozatunkban számos feltevést kényszerülünk megfogalmazni, hiszen a jószerint párhuzam nélküli műtárgy alig nyújt egészen biztos támpontot feltett kérdéseink megválaszolására. Mint már említettük, ifj. Horváth János felvetette annak lehe-