A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

RÁCZ Zsófia: A madaras-téglavetői avar temető (Kőhegyi Mihály ásatása 1959-62)

A TEMETŐ HASZNALATÁNAK IDEJE. A TEMETKEZESEK RENDJE A temető korát vizsgálva legelőször is fontos leszögeznünk: egy nagyobb temető részletéről — jó esetben kétharmadáról — van szó: a feltártakhoz keleten csatlakoztak még sírok. Ennek ellenére szerencsés helyzetben vagyunk, ugyanis a tárgyi hagyaték meglehetősen egységes képet nyújt, és a kisebb közösségekben ide temetkezők egyes csoportjai teljesnek tűnnek. A régészeti leletanyag elemzésének segítségével megállapíthatjuk a temető betelepülésének relatív időrendjét. A tárgyi hagyatékban bekövetkezett változások, a sírszám és az egyes sírcsoportok nagysága alapján arra következtethetünk, hogy a temető ismert részét meglehetősen rövid, fél évszázadnál nem hosszabb ideig használták. A férfiak esetén a legkorábbi és a legkésőbbi temetkezések meghatározását két sír segíti: mindkettő egy másik — a temető használatát megelőző, illetve követő — fázis jellegzetességeivel bír. Az 1. sír sok mellékszíjas öve, keskeny karú íja, a 32. sír pedig a klasszikus griffes-indás kultúrához tartozó övdíszei alapján jelenti a temetkezések kiinduló, illetve végpontját. E pontok közötti időrendi megállapításaink — figyelembe véve a temetőhasználat rövidségét, valamint hogy a halálozási kort és az egyes tárgyak használati idejét pontosan nem ismerhetjük — esetlegesek. Az 1. sír (Ad.) kortársa lehet mindenek előtt a 74. (Mat.), a 29. (Mat.) veretes öves-csontos tegezés és talán a 67. (Mat.) sír arany varkocsszorítós harcosa, és a korábbi temetkezések közé tartozhatnak a 17. (Mat.) és 23. (Mat.) szablyás-varkocsszorítós férfiak sírjai is. Inkább a 32. (Ad.) sír korát idézi az 55. (Juv.) sír veretes övvel és tarsolyzárral, a 28. (Ad.) sír széles karú íjjal és két szem dinnyemag alakú gyönggyel, valamint a 44. (Ad.), szintén széles karú íjjal és rombusz átmetszetü fülkarikával eltemetett fegyverese. A női sírok ékszerei — néhány, a kora avar korból eredeztethető (lemezgömbös fülbevaló) tárgytípus kivételével — újonnan fellépő divatot képviselnek a Kárpát-medencében (üveg gyöngycsüngős, hengerpalástos, szőlőszem csüngős fülkarikák, dinnyemag alakú gyöngyök, boglár). A meglehetősen szegényes mellékletek közt az ékszereken megfigyelhető változások és a kerámia (késő avar sárga kerámia) segítségével határozható meg a relatív időrend. Idősebb leletanyagú a 34. (Inf.), 40. (Ad.), 61. (Ad.), 80. (Ad.) (kerek, kör átmetszetü, hosszú kúppalástos valamint lemezgömbös fülkarika, kásagyöngyökből álló gyöngysor, préselt boglár), fiatalabb a 4. (Juv.), 27. (Ad.), 31. (Ad.), 51. (Ad.), 63. (Ad.) temetkezés (sárga kerámia, ovális illetve rombusz átmetszetü fülkarika, dinnyemag alakú gyöngy). A fentebbiekből levonható legfontosabb tanulság: a temető több pontján, nagyjából azonos időben indultak meg a temetkezések, s ezek közelében a temető déli és középső területén megtaláljuk a valamivel későbbi időre vonatkozó leletanyagot is. Délkeleten az 1., északon a 74., a középső részen a 67., a délnyugati területen a 17. és 23. sírok az indítók. Ez utóbbi helyen a 32. és 38. sírok a csoport valamivel későbbi temetkezései lehetnek. Fontos megjegyeznünk, hogy a 32., öntött-indás övveretes sír helye és tájolása alapján is szervesen illeszkedik a többi temetkezés közé. A temetőhasználat folyamatosságát mutatja a női sírok leletanyaga is. Az abszolút kronológiát illetően elmondhatjuk, hogy a madarasi avar temetőt a 7. század utolsó két évtizedét és a 8. század első harmadát felölelő fél évszázadban használták. Egy-egy csoportban néhány fegyveres férfi és a közelükben helyet kapó nők és gyerekek sírjait, vagyis családi temetkezőhelyeket találunk. Az egymás melletti temetkezések leletanyaga jól összevethetően szemlélteti az egy csoporton belüli kronológiai eltéréseket. Feltűnő, hogy a fegyveres, hasonló rangú férfiak — elsősorban a temető déli részén — egymáshoz igen közeli sírokban fekszenek. A női temetkezések száma ugyanakkor a férfiakénak több mint másfélszerese. E jelenségek magyarázatát a temetőt használók társadalmi szerepében kell keresnünk (GARAM 1979, 91 ).

61 61 A kiskörei temető közép avar kori részében a nemek megoszlása a madarasihoz hasonló. A férfisírok alacsony számát Garam Éva a fegyveres szolgálatban való részvétellel magyarázza. Ezt az arányt tükrözi a váchartyáni I. csoport is (FERENCZY1963), de ez a temető még a madarasinál is töredékesebb. Jászapáti és Szeged-Fehértó-B, hasonló jellegű temetőiben a férfi- és női sírok számának megoszlása egészen más képet nyújt, de mindkettőben sok a meghatározatlan nemű temetkezés.