A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

RÁCZ Zsófia: A madaras-téglavetői avar temető (Kőhegyi Mihály ásatása 1959-62)

féleképpen — középen átütött szegeccsel vagy ólommasszába ágyazott aklával — történt. A 44. sír kerek övveretei tönkrementek. Az 55. sír (11. kép 11) préselt kerek veretei és az őket kísérő félhold alakú díszek jellegzetes közép avar kori divatot képviselnek. Részletesen foglalkozik a típussal Kovrig Ilona a korong alakú övdíszek tárgyalásakor (KOVRIG 1963, 125). Meglehetősen ritka viselet, tizennégy kárpát-medencei lelőhelyről ismerem (1. lista). Az ezekből levonható általános tanulságok, amiknek a madarasi öv is megfelel: 3-6 kerek véreihez két ívelt oldalú társul. Az övet legtöbbször vascsat zárja, a nagy- és kisszíjvégek pedig a sima kettőslemezes típusba tartoznak (ritkábban préseltek), ívelt, hegyesedő, s gyakran egyenes véggel.

35 A kör alakú veretek az egyszerűbb kivitelű öveknél a madarasihoz hasonlóan, koncentrikus körökkel díszítettek. Ásatási megfigyelések szerint a két félhold alakú veret az övön hátul, a középső veret alá és fölé illeszkedik, így tüszőszerűen széles öv használatára enged következtetni. A madarasi 55. sír esetében az ásatási dokumentáció leírását követve helyeztem el őket a képen látható módon, feltételesen. Fölerősítésük legtöbbször három szegeccsel történt, a madarasi — töredékes — dísznél ez nem ellenőrizhető.

36 Tiszakécskén préselt varkocsszorító, szablya valamint öntött bronzcsat és lemezes bújtató, a mosonszentjánosi sírokban széles karú íjak, az alattyáni 112. (KOVRIG 1963, Taf. X) és a madarasi sírban hengeres csont tarsolyzáró, a solymári 24., az alattyáni 472. és a gátéri 295. sírban a különböző préselt szíjvégek is utalnak a típus használati idejére, ami a 7. század utolsó harmadának, 8. század elejének felel meg. A madarasi — stíluskritikai alapon és a vele talált esztergályozott hengeres tarsolyzáró alapján — a későbbiek közé tartozhat. A 73. sírban Inf. II korú fiú viselte a kerek veretes övet, ez okozhatja egyszerű szerkezetét is: az öt préselt díszhez egy bordázott, kettőslemezes szíjvég és vascsat tartozott, mellékszíja nem volt. A 74., kirablott sírban ezüst, félgömbös bronz szegfejjel díszített kör alakú veret volt.

37 Kettős lemezű, egyenes aljú ezüst kisszíj véggel volt az övre szerelve, amihez hasonló az 55. sír övét bronzból díszítette, valamint a következő pontban tárgyalt véretekkel szerepelt együtt a sírban: mind jellegzetes közép avar kori típusok. 2.1.3. Rombusz alakú, négykaréjos préselt veretek a 74. sírból (13. kép 9) kerültek elő. Ritkán fölbukkanó dísz, formailag elválaszthatatlan a hasonló, háromszöges véretektől (2. lista). A madarasi

38 igen szép kivitelű rokonainak egyszerű, bronzból préselt változata. Jellegzetes közép avar kori díszek, az előbb tárgyalt típushoz hasonlóan. A velük együtt sírba kerülő szablya, díszített csontszegélyes tegez, széles karú íj, varkocsszorító vagy kisgömbös fülbevaló mellett a gyenesdiási sír segít abszolút időponthoz kötni veretünk korát, amely temetkezés II. Constans és IV. Constantinus 654-659 közt vert verdefényes aranysolidusát tartalmazta (MÜLLER 1989, 147). A madarasi a későbbi példányok közé tartozhat. A 74. sírban e veretek ajobb combcsont mellett kerültek elő sorban. A váz felső része dúlt volt, s mivel a díszített tegezcsontok és a nyílhegyek is szétdobálva feküdtek, a lábra is rábonthattak. így 35 A kettős lemezű, hegyesedő vagy egyenes végű szíjvégek a közép avar kori garnitúrákon jelennek meg, s a késő avar kor elejéig maradnak használatban. Késői jelentkezésükre példa az alattyáni 380. és 700. sír övgarnitúrája (KOVRIG 1963, Taf. XXV, Taf.XUV). 36 Legszebb kivitelben a solymári (TÖRÖK 1994, XIV. t. 1-8), abonyi (MÁRTON 1906, 33), tiszakécske-óbögi (GARAM 1991, 1. kép), mosonszentjánosi (közöletlen) és zalakomári (közöletlen, a többitől elütő, zoomorf ornamentikája díszeket Szőke Béla Miklós szívességéből ismerem) példányok készültek, anyagukban és díszítésükben is elütve egyszerűbb variánsaiktól. A solymári és abonyi díszítmények nem félhold alakúak, külső szélük többszörös (hármas, illetve ötös) ívű. Rekesz- és granulációdíszes, hasonló elrendezésű övvereteket a Mala Perescepino-i leletek közt is találunk (WERNER 1984, Taf. 16). A solymári 24. sírt Török Gyula 635-670 közé keltezve az oda temetkező második generációhoz köti. Az övön a tárgyalt vereteken kívül „ nyeles " szíjvégek voltak, amik a sír ilyen korai datálását nem erősítik meg: legjobb párhuzamai Bolyon széles karú íjjal (PAPP 1962, XIV. t.), Kemeneshőgyészen üveggyöngycsüngős fülkarikával (ILON 1996, 4. t.) kerültek elő. A szíjvégtípus gyenesdiási, pénzzel keltezett variánsa is arra utal, hogy a solymári ívelt oldalú veretek későbbre való keltezésének nincs akadálya. Ezekkel — a típus használati idejének mindenképpen az elejére mutató — díszítményekkel szemben az abonyi 295. sír ezüstből készült préselt szíjvégeinek stilizált indás mintázata a legkorábbi öntvényeknek is sajátja. 37 A szentes-kajáni hasonló veretek kapcsán Korek József megjegyzi, hogy a „középen...elhelyezett gömb üvegberakásos előzményekre mutat. " (KOREK 1943, 60, XXXIII. 1.1-9). Ez a madarasiaknál is lehetséges, ahol a középsőfélgömb elütő minőségében a polichrómia igénye jelentkezik. 38 Hasonlóan pl. a kiskörös-vágóhídi példányokhoz (LÁSZLÓ 1955, Pl. X, 7-8).