A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

RÁCZ Zsófia: A madaras-téglavetői avar temető (Kőhegyi Mihály ásatása 1959-62)

mennyiségű visszadobott földre a (18., 30., 37., 42., 80. sír). — Néhányszor a térdeken, illetve attól valami­vel lejjebb vagy följebb feküdtek keresztben az ál­latcsontok (1-2., 27., 30. sír), esetleg ajobb vagy bal térdre, combra helyezték azokat (42., 56., 62., 65. sír). Az 1. és 2. sírok esetében a csontokat Zalotay Elemér lócsigolyának és bordának határoz­ta meg. — Három esetben kerültek elő a koponya mö­gül (12., 45., 61. sír), illetve a lábvégek tájáról (13., 20., 38. sír). — A 45. sírban közvetlenül a vázra szórtak ki­sebb csontokat, a 36. és 66. sírokban a váz fölött, a visszatemetett földből kerültek elő, több helyről is, halotti torra utaló maradványként. Melléklet nélküli sírokból soha nem került elő állatcsont. Kivételt képez a 70. sír, de ez bolygatott volt. Altalános járuléka volt viszont a gazdag, var­kocsszorítóval, illetve veretes övvel eltemetett fér­fisíroknak (1., 17., 32., 44., 55., 67., 73. sír), az íjas-nyilas harcosok (13., 18., 21., 37., 57. sír) és a tehetősebb nők temetkezéseinek (38., 40., 58., 62., 80., 85. sír), és a vaskéssel, vascsattal, gyönggyel, orsógombbal sírba helyezett szegényebbek mellett is gyakran találunk húsmellékletet. 4.2. Tojás (15. kép 1). A húsétellel ellentétben tojás a férfitemetkezéseket Madarason nem kísérte. Ti­zenegy sírból, nyolc nő (24., 31., 51., 62-63., 66., 80., 90. sír) és három gyermek (26., 73., 75. sír) csontváza mellől kerültek elő, négy esetben kettő, a 62. sírban pedig három darab. Sírbeli helyük tetsző­legesnek tűnik. Valamiféle temetési szertartásról tanúskodhatnak a 26. és 62. sírba gondosan elhelye­zett tojások: az előbbi a koponya homloki részéről került elő, az utóbbiak (három darab) a mellkas kö­zepén, a deréktájon és a medencén feküdtek sorban. A 73. sírban egy egész csirkecsontváz hátsó részé­nél, a fiú jobb kézfejnél volt tojás. Feltűnő, hogy a — már padkás kialakításukkal is a többitől elütő — 62-63., 66. női sírok mindegyikébe helyeztek tojást, méghozzá két-három darabot. Tojás sohasem szere­pelt egyedüli mellékletként. A 62-63., 80. sírokban gazdagabb nők feküdtek, a 73. sírban pedig ezüst fülkarikát és veretes övet viselő fiúcska. Allatcsont­tal hat, edénnyel egy esetben adták együtt. Kőhegyi Mihály az ásatás dokumentálásakor többször hívta fel a figyelmet arra, hogy a tojáso­kon sárgás-barnás csíkok, festés nyomai látszanak (26., 31., 51., 62., 66. sír). Valóban szokás volt ezek díszítése, ezt a 63. sír karcolt mintájú tojáshé­ja is bizonyítja, aminek mintegy felét rekonstruálni lehetett. 4.3. Edény (15. kép 1). Agyagedény 12 sírból ke­rült elő. Két férfi (21., 28. sír), négy nő (3., 4., 7., 31., 42. sír), öt gyermek (11., 33-34., 46., 60. sír) és egy meghatározhatatlan nemű juvenilis korú (4. sír) kapott ily módon túlvilági útravalót. A sír­ban való helyüket illetően egy-egy esetben a ko­ponya jobb (3. sír), illetve bal oldalán (11. sír), a jobb felkaron (31. sír), ajobb comb külső oldalán (21. sír), a bokák között (60. sír) valamint a bal boka mellett álltak, négy sírban (4., 7., 33., 34. sír) kerültek viszont a bal combra, illetve a bal comb mellé. A 42. sírban három helyen: a ko­ponya mögött, ajobb alkar, illetve ajobb alsóláb­szár mellett feküdtek ugyanannak az edénynek a cserepei. A durva, kézzel formált példányok mellett há­rom korongolt edény is ital tartására szolgált: egy hullámvonalköteggel díszített fazék (7. sír), vala­mint két sárga füles bögre (4., 31. sír). Életkorukat tekintve az edénnyel megajándéko­zottak elsősorban a fiatalabb korosztályból kerül­tek ki: az öt gyermek mellett a nők közül három juvenilis, egy aduitus és egy maturus korú volt, valamint két aduitus korú férfi. Gazdagabb mellékletűnek csak a 28. sír íjas harcosa és a 34. sírban fekvő leányka mondható, három kisgyermeknek viszont ez volt egyetlen út­ravalója. Allatcsont mindössze két, tojáshéj pedig egy esetben szerepelt edénnyel együtt melléklet­ként (21., 31., 42. sír). Az edénymellékletes sírok főként a feltárt teme­tőrészlet déli, illetve délkeleti területén fekszenek, északi részéről pedig teljesen hiányoznak. 4.4. Egyéb, halotti torra utaló jelenségek. Az ásató több sír feltárása során figyelt meg égetésre utaló nyomokat, a sírba szórt faszenes maradványokat. A 13. sírban a melltájon „pernye, hamu, erős égetés nyoma" látszott. A 34. sírban „több helyen", a 21. sírban a combcsontok és a térdek közt faszenet ta­láltak, egy esetben pedig „az egész sír földjében kis égett csontszilánkok" voltak (66. sír). 8 8 Nem kizárt, hogy az itt leírt esetek némelyikénél a koporsó maradványairól van inkább szó.

Next

/
Thumbnails
Contents