A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)
TÓTH Katalin: Kora bronzkori edénylelet Kecskemét-Csukáséren
külön kell elvégezni, a minden egyes edényleletre vonatkoztatott általános érvényű kijelentések gyakran tévútra vezethetnek (KÜHTREIBER 1994. 105). Az értelmezés megkísérlése során Karin Kühtreibeiszempontjaihoz kapcsolódom, aki szerint mérvadók a lelőhely, a leletegyüttes előkerülésének körülményei és a leletanyag összetétele (KÜHTREIBER 1994, 105). Edénydepók előkerülhetnek településeken, temetőkben, vizekben, valamint teljesen önállóan, sem telephez, sem temetőhöz nem kapcsolódva. A temetőktől, a településektől és vizektől távol előkerült edény leletekről egyes kutatók feltételezik, hogy olyan, ma már régészetileg nem igazolható helyekhez — például különleges fákhoz, útkereszteződésekhez stb. — kötődhettek, melyek az elrejtő közösség vagy egyén szempontjából fontosak lehettek (CZYBORRA 1997, 89). 28 A temetők területén előkerült, de nem a temetkezések mellékleteként elhelyezett edényleleteknek egyöntetűen szakrális motivációt tulajdonít a kutatás. A temetkezési helyen végzett áldozati szertartásokkal hozzák őket kapcsolatba (CZYBORRA 1997, 89). 29 Hasonló a helyzet a „vizekben" — tengerekben, tavakban, kutakban — előkerült edénydepók esetében is, ezeket szintén áldozati szertartásokkal hozzák kapcsolatba, melyeket a víz közelében végeztek (CZYBORRA 1997, 87-88). 30 Nehezebb feladat azon leletegyüttesek értelmezése, melyek településeken kerülnek elő. Ezek kapcsán mind a profán, mind a szakrális motiváció szóba jöhet. A házakban előkerült edényleletek esetében — főleg akkor, ha az épület hirtelen elpusztulására, például leégésére utaló adataink is vannak —, valószínűleg a legtöbb esetben egy-egy háztartás edénykészletének megsemmisüléséről lehet szó. 31 Gödrökben talált nagyméretű hombárok előkerülésekor joggal feltételezhető, hogy vermekben elhelyezett tárolóedények megsemmisüléséről lehet szó (KALICZ 1970, 23-24: GRCKI-STANIMIROV 1991). Azonban olyan kísérőjelenségek esetében, melyek kizárják azt, hogy az edényeket tárolásra használták — például szájukkal lefelé fordítva helyezték el őket — természetesen ismét szóba jöhet a szakrális motiváció (ECSEDY 1983. 71). Azt mondhatjuk tehát, hogy míg az előkerülés helye temetők és vizek esetében gyakorlatilag döntő módon meghatározza az edénydepók értelmezését, addig a településeken talált edénydepók esetében csak az előkerülés egyéb körülményeinek és a leletanyag összetételének vizsgálata lehet segítségünkre. Noha az értelmezés szempontjából rendkívül lényegesek az előkerülés körülményei, ezek igen gyakran nem rekonstruálhatók, hiszen a ma ismert edényleletek többségét nem hiteles feltárás során, hanem véletlenszerűen találták. 32 Ezek esetében az edényeket tartalmazó objektum formájáról, betöltéséről, az esetleges kísérőleletekről, az edények elhelyezésének módjáról, valamint arról, hogy épen vagy töredékesen kerültek-e földbe, nincsenek megbízható információink. Pedig igen fontos szempont például az, hogy a megtalált edények épek-e, vagy töredékesek. Az edények ugyanis teljesen sértetlenül általában csak akkor maradnak meg, ha az objektumot az edények belehelyezése után rövid idővel betemetik. Ez talán az edények szándékos elrejtésére utalhat. Ha az edények mellett olyan tárgyak is előkerülnek, melyek valamiképpen különleges rendeltetésűek és a kultikus élettel kapcsolatba hozhatók, 28 Ilyen, sem településhez, sem temetőhöz nem kapcsolható leletegyüttes példáid a battonyai (SZ. KÁLLA Y1986, 159) és a rákospalotai (SCHREIBER 1967, 48) edénylelet. Azonban ezzel a kategóriával óvatosan kell bánni, hiszen előfordulhat az is, hogy mindössze arról van szó, hogy nem nyílt lehetőség arra, hogy a leletek előkerülésének helyét kellő alapossággal megvizsgálják. 29 Hazánk területéről a bronzkorból csak a Somogyvár-Vinkovci-kultúrából van adatunk a jelenségre (BÓNA 1972, 6). A Kárpát-medence területéről a Susani-leletegyüttes az egyik legjobb példa rá (STRATAN-VULPE /977). 30 Nyugat-Európában igen gyakoriak a tavakból, tengerekből előkerült edényegyüttesek, ilyenek például a Gross-Glienicker See lelőhelyen (RASETZKI1997) és Lichterfelden (RASETZKI 1997a, 161) talált leletek. Magyarországról tóból előkerült bronzkori edénydepóról nincs tudomásom. Eredetileg kút lehetett a Nyírség-kultúra Polgár-Kengyel-köz lelőhelyén feltárt kora bronzkori áldozati gödör (SZ. MÁTHÉ-CSÁNYI-TÁRNOKI-DANI-HA JDÚ-RACZK Y 1997, 59-60). 31 Ilyenek többek között a nagyrévi kultúra telltelepein előkerült edényleletek (BÓNA 1991, 75, 9. kép; BÓNA 1980, 90, 12. kép). 32 Nem hiteles feltárásból származnak a következő hazai depóleletek; Battonya (SZ. KÁLLA Y1986), Debrecen (POROSZLAl 1984), Debrecen-Haláppuszta (KEMENCZEl 1984, 154), Igric (B. HELLEBRANDT 1991), Magyaralmás (PETRES 1959), Mogyoród (KOVÁCS 1978). Ebből a szempontból is igen fontosak az utóbbi évek nagy felületekre kiterjedő feltárásai, melyeket a különböző autópálya-építkezésekhez kapcsolódva folytattak, hiszen több esetben tudósítanak hitelesen feltárt edényleletek előkerüléséről, így példáid az M3 autópálya nyomvonalán végzett leletmentések során több áldozati kút is előkerült, melyek nagy mennyiségű ép edényt tartalmaztak. Polgár-Kengyel-köz lelőhelyen a kora bronzkori mellett rézkori (SZ. MÁ THÉ-CSÁNYI-TÁRNOKI-DA NI-HAJD Ú-RA CZKY 1997, 60), Polgár-Csőszhalmon pedig késő neolit (RACZKY-ANDERS-NAGYKURUCZ-HAJDÚ-ARENDT1997, 39) áldozati kutat tártak fel.