A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

KŐHEGYI Mihály – VÖRÖS Gabriella: A vaskúti halmok és földvár (kutatástörténet és anyagközlés)

fazék töredéke (16. kép 6). 53. Hombárok aljtöredékei. Kivétel nélkül gyorskorongon készültek, a szürke különböző árnyalataira égették őket. A hombárhoz való tartozás mellett szól vastag alj- és oldalfaluk, matt felületük. Aljuk legtöbbször egyenesre kialakított. Ezen belül vannak egyenletes alj vastagságú darabok (18. kép 3, 6-8), de olyanok is, ahol az alj közepe felé erőteljesen elvékonyodik. (17. kép 1 ; 18. kép 4-5). A hombárok másik típusánál alacsony profilált talpat lehet megfigyelni (17. kép 8; 19. kép 1-6). 54. Az aljtöredékek között van két viszonylag vékony falú, egyenletes falvastagságú (18. kép 1) és egy csaknem függőlegesen induló, vékony oldalfalú darab (17. kép 9). Valószínűleg két különböző típusú gömbös edényhez tartoztak. Mindkettő szürke színű, gyorskorongolt. 55. A szürke, korongolt talpak közül a belső felén is simított felületű, szélesen induló edény alsó része tál lehetett eredetileg (17. kép 7). Tálhoz tartoztak a gyűrűs aljú (17. kép 4-6), az árkolt fenekű (17. kép 3) és a homorúra kiképzett alsó részű töredékek (17. kép 2). 56. Különböző edényekből — többnyire hombárból — származó szürke oldaltöredékek. Különböző falvastagságúak. Római leletek 57. Terra sigillata edény (20. kép 1) füle szőlőindával, levelekkel, fürtökkel, szélén babszemmintával és párosával elhelyezkedő karikákkal, oldalán pontkör-csoporttal és levélmintával, sz.: 7 cm. 58. Galléros nyakú, korongolt, rövid, egyenes peremű korsó töredékei (20. kép 2) a fül csonkjával. Pirosra festett. 59. Vörös színű, korongolt, finom kidolgozású, vízszintesen kihajló, egyenes oldalú tál töredéke (20. kép 3). 60. Barna, korongolt, finom kidolgozású, vékony falú edény aljrésze, csaknem függőlegesen induló oldalfallal (20. kép 4). 61. Téglaszínű, finom kidolgozású, korongolt, külső oldalán — kettő kivételével — vörösre festett edény oldaltöredékei. 62. Kékeszöld színű, behúzott nyakú illatszeres palack (20. kép 5), ma.: 7,5 cm. Árpád-kori kerámia 63. Szürke, gyorskorongolt, kavicsokkal, csillámos anyaggal és grafittal soványított fazekak élesen kihajló, erősen duzzadt, élessé keskenyedő peremű töredékei (21. kép 1-2). Ún. bécsi kerámia: 64. Fekete, gyorskorongolt, grafitos anyagú, erősen duzzadt, profilait peremű fazék töredéke (21. kép 3). 65. Belül fekete, kívül vörösre égett, apró kavicsokkal és kevés csillámos anyaggal soványított bogrács (21. kép 6), vízszintesre levágott T alakú peremű töredéke. 15-16. századi kerámia 66. Barna, gyorskorongolt, ívelten kihajló, széles peremű, fedötartós fazék töredéke (21. kép 4). 67. Fehér, a pereme élén és a perem alatt fekete sávval díszített, gyorskorongon formált, vékony falú fazék ívelten kihajló, rövid, profilait pereme (21. kép 5). 68. Barna, gyorskorongon formált, apró kavicsokkal soványított, élesen kihajló, széles peremű fazék darabjai (21. kép 7), széle egyenesre levágott, válla hirtelen szélesedik. 69. Barna, fekete foltos, gyorskorongolt, gombos fedő felsőrésze (21. kép 10), belső oldalán a korongozás éles vonalaival. 17-18. századi leletek 70. Fekete, gyorskorongolt, vékony falú edény ívelt oldalú alj töredéke (21. kép 8). 71. Fekete, gyorskorongolt edényhez tartozó zömök, ovális átmetszeti! fültöredék (21. kép 9). 72. Szegletes, fehér üvegpalack (20. kép 6) rövid, ívelt nyakkal. 73. Fehér, szűk nyakú üvegpalack (20. kép 7) vastag, tömött talppal. Ma.: 11,4 cm, pá.: 2,5 cm, fá.: 4 cm. A FÖLD VAR LELETEINEK ERTEKELESE, ÖSSZEFOGLALÁS Az előzőekből világosan kiderül, hogy az elmúlt időszakban a földvár iránti érdeklődés sokszor és sokféleképpen megnyilvánult. A helyiek figyelmén túl, a tudós érdeklődés 1868-ban fordult feléje (1. függelék), de ásatásokra csak 1941-ben került sor (6-16. függelék). Hangsúlyoznunk kell, hogy 1941 óta nem voltak újabb kutatások a földvár területén és mostanáig nem volt közölve az eddig feltárt leletanyag sem. Tompa Ferenc 1941. szeptember 15. és 20. között végzett ásatásokat a helyszínen, aminek során a földvárban és a 12-es halomban kutatott. Az egyhetes ásatás első másfél napját szánta a földvár sáncának, illetve belsejének feltárására. Ez azt jelenti, hogy ennek az ásatásnak az eredményeire tudunk építeni csupán, ha a földvárral kapcsolatosan bármilyen kérdés felmerül, például, hogy vajon mikor épült és kik használták az erősséget. Az előkerült leletekről a jelentésekből, az újságcikkek és egyéb közlemények híradásaiból gyűjthetünk adatokat. A másik forrás természetesen a bajai Türr István Múzeum régészeti leltárkönyve és gyűjteménye. A két „lelőhely", ti. az írásos anyag és a leletek csoportja, ellentmondásban van egymással. A helyszínen készült ásatási napló (14. függelék) (PÁRDUCZ 1959) adatai ismétlődnek az ásatás befejezését követően megjelenő különböző újságokban (9-13. függelék), valamint egyéb feljegyzésekben, pl. a helyi polgári fiúiskola évkönyvében vagy a História Domusban