A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

KŐHEGYI Mihály – VÖRÖS Gabriella: A vaskúti halmok és földvár (kutatástörténet és anyagközlés)

(DUDÁS 1896 I. 58). Gubitza Kálmán is meglátogatta a földvárat. Tapasztalatairól így számol be: „ Vaskúton, a községtől éjszakra, tizenkét halom mellett fekszik az ország egyik legnagyobb és legépebben fennmaradt földvára... Alakja kör. Kívül nincsen árka, hanem a földet máshonnan hordták belé, részben a vár közepéből szedték. Belseje teknős, de úgy, hogy a sáncz lejtője lassan emelkedik. Belülről könnyen fel lehet kapaszkodni rája; külseje azonban rendkívül meredek; csaknem úgy áll, mint a függélyes fal. A töltés magassága 20-25 m; szélessége az alapnál 40-50, a csúcsnál 15-20 m. A kör alakú erőd egész területe másfél hold lehet. Kapuja nyugatra néz. Rómer a földvárat a közelében felkutatott halmokban talált leletek után népvándorlás korinak tartja. 1903-ban Cziráky is ásatott benne" (GUBITZA 1909 II. 14-15). Cziráky Gyula ásatásáról nem tudunk közelebbit, s arról sem, hogy másvalaki foglalkozott volna a feltárás gondolatával. Erre 1941-ig kellett várni, amikor is Tompa Ferenc egy 10 méter hosszú és 5 m széles árokkal átvágta a sáncot. A nagyszámú, bizonyos rendszert eláruló cölöphelyek nyomán „ arra lehet következtetni, hogy a félkörívek a sánc két végét jelentik, a bejárat két sarka tehát vesszőhői font kétsoros palánkkal volt megerősítve és feltehető az is, hogy az így megerősített két sarkon valamilyen őrtorony vagy őrhely volt. " A talált leletek alapján megállapítja, hogy „a sánc császárkori szarmatajazyg népek menedékhelye volt".

11 Az anyag feldolgozására már nem volt módja Tompa Ferencnek, akit 1945 februárjában, Budapest ostrománál, egy gránátszilánk halálra sebzett (BANNER 1948, 429). Ásatásának anyagát a bajai múzeum őrzi. Közlését már régebben elhatároztuk, sőt a sáncot már fel is mérettük (8. kép 1). A FÖLDVÁRBAN ELŐKERÜLT LELETEK LEÍRÁSA

1 Újkőkori kerámia 1. Világosbarna, finoman iszapolt, pelyvával soványított, felcsiszolt felületű, belsejükben is gondosan kidolgozott gömbös edények töredékei (10. kép 1-2). Az egyik pereme egyenesre levágott, a másik elkeskenyedik, legömbölyített. 2. Sötétszürkés, finoman iszapolt, vékony falú, öblös edény fenékrésze (10. kép 4). A külső oldal gondosan simított, a belsőn jól láthatók a kidolgozás nyomai. Fenekén gyékényfonat lenyomata maradt meg. 3. Világosbarna, pelyvával soványított anyagú, mindkét oldalán felcsiszolt felületű öblös edény aljrésze (10. kép 5), korongtalp indításának csonkjával. 4. Világosbarna, vastag falú edény alsó része ( 10. kép 3), felületén kiégett pelyva nyomaival. Bronzkori kerámia 5. Sötétbarna, mindkét oldalán felcsiszolt felületű, belső oldalán profilait tál peremtöredéke ( 10. kép 7). 6. Sötétszürke csésze töredéke (10. kép 8). ívelten kiöblösödő peremrészén két, bekarcolt, ferde párhuzamos díszíti, éles nyakvonala alatt bekarcolt és zsinegszerűen benyomkodott vonal és karikaminták találhatók mészbetétes dísszel, ami sok helyen hiányzik. Az edény felületét eredetileg világosszürke agyagmáz fedte, ami sok helyen lekopott. 7. Sötétszürke edény aljrésze (10. kép 6), szélesen induló oldalrésszel. Külső felülete fényezett. 8. Fekete, vastag falú, enyhén ívelt oldalú, egyenes, elkeskenyedő, legömbölyített peremű tál darabja (10. kép 9). 9. Barna, kúpos testű, rövid, egyenes peremű tál töredéke (10. kép 10). 10. Barna, vékony falú, homokkal soványított, tölcséresen kihajló, erősen elkeskenyedő peremű edény töredéke (10. kép 11). Kelta kerámia 11. Fekete, gyorskorongolt, simított felületű, kettőskúpos testű edény (11. kép 1 ). A töredékekhez egy széles szalagfül tartozik, amely a peremből indul és kicsivel a hasvonal fölött támaszkodik. Pereme keskeny, vízszintesen kihajlik. A hasvonal fölötti részen függőleges besimításnyomok figyelhetők meg. 12. Sötétbarna, gyorskorongon készült, sötét színű agyagmázzal bevont, keskeny, vízszintesen kihajló peremű edény töredéke (11. kép 2). A perem alól hirtelen ívelödik ki a vállrész. Belső oldala erősen kopott. 13. Sötétbarna, gyorskorongon formált, finom kidolgozású, S profilú tál peremtöredéke (11. kép 3). 14. Kívül világos, belül sötétszürke, kézzel formált, jó kidolgozású, vastag falú, egyenes oldalú, vízszintesre levágott / 7 TIM Adattár 982/11. és MNM Adattár 11. V. 1.9. A naplóból tudjuk, hogy Tompa Ferenc fényképezett is. Ezek a felvételek — vagy legalábbis a másolatok — visszakerültek Vaskútra, s onnan a bajai múzeumba, ahol a napló másolata mellett őrizzük őket (6. kép 2, 4-6). 18 Mostani munkánkban nem tartottuk feladatunknak a halmok leleteinek újraközlését. Ugyanakkor egyetértünk lektorunkkal, Kidcsár Valériával — akinek alapos lektori véleményét ezúton is megköszönjük —, hogy a további kutatásokhoz erre ugyanúgy szükség van, mint a földvár esetében. Hasonlóképpen hasznos lenne a halmokjelenlegi állapotának felmérése is. A táblarajzok Koncz Margit grafikus munkái.