A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

SZÁRAZ Csilla: Basarabi-Bosut díszítésű kerámialeletek az Alföldön

temetők Szerbia területén. így Vukováron együtt találjuk a Dalj típusú hamvasztásos és a Kalakaca típusú csontvázas temetkezéseket. A temető 65 sírjából csak néhány van közölve, de így is kitűnik, hogy az eltérő rítus sem a kerámia formavilágában, sem pedig a fémleletek jellegében nem okoz törést. A temető e korai horizontja a 8. század második felére datálható (POPOVIC-VUKMANOVIC 1998, 45). A vajugai 8. sír és a Balta Verde-i XII/4. sír nagyméretű pápaszemes fibulája késő bronzkori formavilágban gyökerezik, az egyéb leletek (torques, nyolcas végű karkötő, gombok, edénytöredékek a lábnál) a vajugai temető általános leletei. Ezeket az archaikus ékszereket talán még a 8. század első felében is használták (POPOVIC-VUKMANOVIC 1998. 48-49). A két temető egyébként is csak 20 km-re van egymástól. A fent említett két temetkezés egy közös időbeli horizontot képvisel. A Balta Verde-i temetőt valószínűleg tovább használták, mert a temetőben T-markolatú kés is előkerült. Megfigyelték továbbá azt is, hogy a korai sírokban ritka a fegyver, konkrétan a vas lándzsahegy, a fibulák is bronzból készülnek, később is sok a bimetáll darab (bronz és vas). A jó minőségű lándzsahegyek és a hosszú, egyélű, T-makolatú kések csak a késői horizontban válnak általánossá, és Délkelet-Olténiában koncentrálódnak (POPOVICVUKMANOVIC 1998, 55-57). Mindezek alapján jutnak arra a következtetésre, hogy a Basarabi-Bosutkultúrkör legkorábban az Al-Duna vidékén, a Duna-medence szerb—román szakaszán alakult ki (POPOVIC-VUKMANOVIC 1998, 60). Az Újvidék melletti Doroszló temetője sokrétű leletanyagának értékelése során már korábban Trjakovic is úgy gondolta, hogy a Bosut-kultúra kialakulása egyidős a Dalj-kultúra késői korszakával, ez a szakasz megelőzi az ún. „trák-kimmer" bevándorlást, még mielőtt a basarabi díszes kerámia feltűnik a Kárpát-medencében és e két kultúra területén. Szerinte a Dalj-kultúra utolsó fázisában jelent meg a Bosutkultúra. E korszak tipikus temetője — a leletanyag alapján — Doroszló (TRJAKOVIC 1978,34-35). Szerbia területén, tehát több esetben is ki lehet mutatni az átmenetet a késő bronzkor és a korai vaskor között, ami, mint azt a vajugai és a doroszlói temető leletanyaga is bizonyítja, nagy törést nem okozott az ott élő népek életében, hiszen a temetőket megszakítás nélkül használták tovább. A vizsgált temetők publikálóinak azon megfigyeléseiből, miszerint Szerbia területén a Basarabi-kultúra sírjai korábbiak, mint a romániai temetkezések, nem következik az, hogy a Basarabi-kultúra Szerbiában alakult ki. A Basarabi-Bosut jellegű anyag széles körű elterjedése, amint azt minden kutató megállapította, a helyi kerámiadíszítés alapjain nyugszik, így csak arról beszélhetünk, hogy Szerbia területén korábban terjedtek el a Basarabi-Bosut-kultúrkör jellegzetes leletei, és adtak új színezetet és kulturális jellegeket az adott területnek. Minthogy a korai horizont kerámialeletei több olténiai telepen is kimutathatóak, egy viszonylag gyorsan terjeszkedő népcsoportról lehet szó, akik tárgyi hagyatékának jellemző darabját alkotta a bekarcolt, bepecsételt díszes kerámia. A Mezőcsát-csoport területén megjelenő leleteket az eddigi ismeretek alapján mindenképpen egy már kialakult kapcsolatokkal rendelkező kultúrkomplexum idejére kell helyeznünk. A sopron-burgstalli alakos urnák motívumai legkorábban is csak a HaCl korszakra tehetőek, míg az alföldi leletek lehetnek korábbiak is, mivel import darabok, míg a soproniakat csak a díszítés tekintetében eredeztethetjük a Basarabi-Bosut-kultúrkörből. A tarnaörsi darab a soproni leletekkel lehet egyidős, ezt valószínűleg már a magyar Alföldön készítették. A somlyóvásárhelyi urna formai és díszítésbei i hasonlóságot mutat egy al-dunai edénnyel. Ez az egyetlen olyan lelet, amit markáns fémleletek is datálnak (HaC). Összefoglalva elmondható, hogy a Magyarország területén jelentkező basarabi jellegű anyag a Mezőcsát-csoport területén elszórtan (Ároktő-Pejpuszta, Füzesabony-Kettőshalom, Tószeg-Laposhalom, Tarnaörs-Csárdamajor), HódmezővásárhelyGorzsa-Czukormajor területén nagyobb mennyiségben, a Dunántúlon pedig Sopron-Burgstallon és Somlyóhegyen jelentkezik. Ezek a lelőhelyek földrajzilag nem képeznek összefüggő területet és időrendi helyzetük is más. A vajugai temetkezéseket 775 és 725 közé teszik a kutatók (POPOVIC-VUKMANOVIC 1998, 61). Ebből kiindulva a magyar Alföld területén megjelenő leletanyagot a 8. század második felére, illetve az utánra, a 7. századra kell keltezni. A relatív kronológiában ez legkorábban is a Medovic szerinti Bosut Illa korszak végét, a Bosut Illb korszakot foglalja magába. A relatív kronológiának e sorába a vizsgált alföldi leleteket csak tág határok közé illeszthetjük: a HaB/HaC fordulójára, a HaC korszakra tehetjük.

8 8 Köszönöm Vékony Gábornak a lektorálás során tett észrevételeit, tanácsait.