A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

SZÁRAZ Csilla: Basarabi-Bosut díszítésű kerámialeletek az Alföldön

bekarcolt minta között ferde rovátkolás — zsinórszerüen bekarcolt, benyomott minta —, a hason ugyanezzel a technikával készült szalagdísz van több sorban. Itt nem lelógó a minta, mint az ároktői darabon, hanem annak tükörképe, felfelé ívelnek a szalagok. Ma.: 6,5 cm, pá.: 8 cm, fá.: 4,5 cm.MNM ltsz.: 140.882.25. A lelet 1882-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumba. Kemenczei Tibor (KEMENCZEI 1989, 60, 9. ábra 2) — az edény ép voltából adódóan — úgy gondolja, hogy sírból származik. A csésze majdnem pontos hasonmását láthatjuk Jasenovo-Zidovar lelőhelyről, Medovic monográfiájában (MEDOVIC 1978, LXVI. 3). A csésze formáját tekintve a leggyakoribb típus a Basarabi-Bosut-komplexum területén. Az efféle zsinórszerű szalagkötegek is gyakoriak, azonban inkább lelógó változatban. Hódmezővásárhely-Gorzsa-Czukormajor (Cs ongrád m egye) A III. rétegben nagyszámban került elő jellegzetes bekarcolt, bepecsételt díszű töredék. A IX. szelvény 8. objektuma, amely egy a szelvényfal alá futó hamus gödör volt — ezért csak félig lehetett feltárni — az egyetlen zárt objektum a kora vaskori rétegből. A lelőhely az egyetlen az Alföld területén, ahol tömegesen fordul elő Basarabi-Bosut anyag (SZABÓ 1988). Sopron-Burgstall (Győr-Sopron megye) Hallstatt-kori halomsíros temető és település. A temető kerámiaanyagának díszítésében erősen érződik a basarabi ornamentika és díszítőművészet hatása. A Basarabi-kultúra nyugati kapcsolatainak vizsgálatában az egyik legfontosabb lelőhely. Érdekes, hogy az alakos urnák és a temető egyéb kerámialeletei csak a díszítés tekintetében eredeztethetöek a Basarabi-Bosut-kultúrkörből, formailag nem vezethetőek le abból (EIBNER-PERSY 1980; PATEK 1993). Somlyóvásárhely (Veszprém megye) A Somlyóhegy nyugati oldala ismert őskori lelőhely. Itt kerültek elő sírleletként egy gömbös testű edény töredékei és egy árkolt bütyök. Ehhez az edényhez tartozott még egy alj- és egy peremtöredék. A vízszintesig kihajló peremen bekarcolt, sraffozott háromszögek látszanak. Az edény elveszett, csak egy képtábla van róla (GALLUS-HORVÁTH 1939. LVIl. tábla). A mellékletek (bronzüst, csákány) alapján az elfogadott datálása a HaC korszak (ÁDÁM 1880, 62-67. ábra). Az edény nyakának vízszintes kannellúrái több bosuti edényen is előfordulnak (MEDOVIC 1978, LXXXI. 1, CVII. 7. Cl. 7, XLVI. 4). A LELETANYAG ERTEKELESE A jellegzetes preszkíta leletanyag között megjelenő basarabi kerámia kérdésével Kemenczei Tibor foglalkozott (KEMENCZEI 1981). A preszkíta temetkezések, amelyből mintegy 150 ismert (ebből 55 Mezőcsáton), kerámiaanyagának elemzése során két, a helyi hagyományokból le nem vezethető típust is elkülönít. A helyi késő bronzkori hagyományokat folytató Kyjatice és Gáva urnák, illetve edénytípusok mellett középső-Dnyeszter-vidéki kerámiaformákat és díszítésmódot tükröző edények is vannak (KEMENCZEI 1981. Abb. 1. 6, Abb. 2. 3-4, 7, 10). Ezen kívül idegen anyagként jelenik meg a jellegzetes basarabi típusú, perem fölé magasodó fülű csésze bevésett, pecsételt dísszel az ároktő-pejpusztai 26. (25.) sírban (KEMENCZEI 1981, Abb. l. 12). A korszakba sorolható fémleleteket is eredetük szerint osztályozza a szerző. Itt is három csoportot különít el: 1. sztyeppe vidéki, kaukázusi elemek; 2. Balkán-félszigeti, kisázsiai előképekre visszavezethető elemek; 3. helyi, késő bronzkori hagyományokon alapuló fémművesség. A lószerszámzat tartozékai mellett, amelyeket a párhuzamok alapján a „trák-kimmer" kultúrkörbe sorol a szerző (KEMENCZEI 1981, 83, Abb. 3), megjelennek a Basarabi-kultúra leletanyagában is előforduló fémtárgyak. Ide sorolja a Szeged-Öthalmon talált kerek függesztőt és ívfibulát (Bogenfibel), amelyet a Kr. e. 7. századra datál, valamint a besenyszög-fokorui kincslelet fibuláját és egyik aranyedényét (KEMENCZEI 1981, 83, Abb. 4. 13-14). Történeti következtetése szerint a Kr. e. 9-7. század között a volt Szovjetunió európai részének déli felén lezajlott népvándorlás során új népesség jelent meg az Alföldön, amely régészetileg az ún. „trák-kimmer" típusú lószerszámzattal jellemezhető. Ez a jellegzetes leletanyagtípus megjelent az Al-Duna vidékén is, ahol találkozott a Basarabi-kultúrkörrel. A Basarabi-kultúra keletre is elterjedt, és annak kerámiája a magyar Alföld preszkíta leletanyagában is megmutatkozik (KEMENCZEI 1981, 86). Ezeket a kimmer típusú leleteket egy olyan népcsoport ter-