A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

SZABÓ Géza: Kora bronzkori leletek Szentes-Várostanya lelőhelyről

Mint az elmondottak alapján látható, a kora bronzkor I. időszakára vonatkozóan a kutatás korai időszakában úgy tűnt, hogy Magyarország területét monolit tömbként töltötte ki a makói népesség, majd folyamatosan finomodott a kép, s szorultak vissza a makói lelőhelyek egyre kisebb területre, különösen a Dunántúlon. A belső időrendre vonatkozóan azonban a legutóbbi időkig alig voltak értékelhető adatok. A Tiszakürt-Homoki szőlők lelőhelyen feltárt, a makói kultúrához sorolt leletanyag — amely számos szállal kapcsolódik az Ada- és a Somogyvár-Vinkovci-kultúrkörökhöz —, valamint a Hódmezővásárhely-Barci réten előkerült makói gödrök is egyértelműen jelzik, hogy a makói népesség életén belül a korai bronzkor I. időszakában az anyagi kultúrában legalább két időszakot lehet elkülöníteni: a rézkort közvetlenül követő periódust, amikor már/és még megfigyelhetők a tisztán csak makói jellegzetességeket mutató leletegyüttesek, melyekben esetenként késő vucedoli jegyek is kimutathatók, valamint egy későbbi időszakot, amelynek leletei között már megjelennek a Somogyvár-Vinkovci-kultúrkör felé mutató hatások, illetve a korai nagyrévi elemek is (KULCSÁR 1998, 38, 40; V. SZABÓ 1999. 54).

5 Ezt alátámasztják az eddigi kutatás által a kora bronzkor I. időszakra keltezett csoportok lelőhelyei alapján felvázolható elterjedési térképek is. Az adott korszakhatárokon belül a Tisza mentén pl. az Ada-tipusú leletek feltűnése a névadó makói lelőhely környezetében, illetve a Duna mentén megfigyelt proto-nagyrévi leletek egyértelműen bizonyítják az anyagi kultúra szintjén is megfigyelhető jelentős változásokat. Az életmódot is érintő átalakulások az anyagi kultúra szintjén véleményünk szerint olyan mértékűek, amelyek már nem köthetők egy-egy korstílus változásához, a divathoz, így a háttérben jelentős, népességmozgással is járó történeti változások állhattak. Ezért megalapozottnak és a további kutatásokat is nagymértékben megkönnyítőnek tartjuk, ha a kora bronzkor többi időszakához hasonlóan a kora bronzkor I. időszakát is két részre bontjuk: kora bronzkor la, amely időszakot Magyarország jelentős részén és a Dél-Alföldön is a makói leletek kora jellemez, melyben késő vucedoli jegyek is megfigyelhetők; a Dunántúl nyugati-délnyugati felén pedig a Somogyvár-Vinkovci-kultúra él, kora bronzkor Ib, amikor megjelennek a Dél-Alföldön a Somogyvár-Vinkovci és korai nagyrévi elemekkel kevert makói leletek; feltűnnek a jellegzetes Ada típusú tárgyak; a Duna mentén — s azzal párhuzamosan feltételezhetően a Tiszánál is — megjelenik a proto-nagyrévi népesség (6. kép). Az említett dél-északi irányú történeti folyamatokkal párhuzamosan valószínű, hogy a makói népesség északra szorulása már a kora bronzkor Ib időszaktól megindul, amelynek jól körülhatárolható következményeként a kora bronzkor Ha időszakban a Somogy vár-Vinkovci-, nagyrévi és nyírségi kultúrák által elfoglalt területekről kiszorulva már csak zárványként, az Északkelet-Magyarországon megfigyelt lelőhelyek területén él tovább. Szentes-Várostanya lelőhely kis mennyiségű leletanyaga óvatosságra int ugyan bennünket, de a dunántúli proto-nagyrévi leletekkel szoros párhuzamokat mutató töredékek mégis jól jelzik, hogy ez a vadásztanyaként meghatározható ideiglenes telep része volt annak a kora bronzkor Ib időszakban meginduló folyamatnak, amelynek eredményeként a folyók mentén érkező újabb népcsoportok — köztük a későbbi nagyrévi kultúra kialakítói — a makói területeket elfoglalták, miközben az őslakosok egyre északabbra szorultak. Az átrendeződés végeredményeként a folyók menti télieken és a belső löszhátakon az eltérő gazdálkodás, életmód ellenére olyan kulturális egység jött létre, amely például a Közép-Tisza-vidék telijeitől távol, a pitvarosi, illetve később a perjámosi területeken is képes volt megőrizni sajátos vonásait. Ez egyben azt is jelzi, hogy az őskorban egy műveltséghez való ragaszkodás milyen erős szálat jelentett, s mennyire óvatosan kell bánni az egyes kultúrák közötti összeolvadás feltételezésével, különösen az eltérő életmód és gazdálkodás esetén.

6 5 Kulcsár Gabriella szerint a Budapest-Aranyhegyi úton feltárt makói telep és temető területén előkerült belsődíszes, egyszerű karcolt díszes táltöredék (KAL1CZ-SCHREIBER 1994, Abb. 2. 2a-b, Abb. 4. la-b), valamint a II/5. gödörben kora nagyrévi formákat mutató kis füles korsó és töredékei mellett talált félgömbszelet alakú tál belül karcolt díszű töredéke (KALICZ-SCHREIBER 1994. Abb. 9. 9) együttesen a Makó - kora nagyrévi típusok érintkezését támasztja alá (KULCSÁR 1997, 28). A Bar ci réten az 1916.

/XI./2. számú, a szerző által egyértelműen nagyr évinek meghatározott gödörben talált karcolt belsődíszes tál ugyancsak a makói-nagyrévi leletek érintkezését mutatja (KULCSÁR 1997, III. t. Íj. A makói telepen a kora nagyrévi időszakban is folytatódó élet mindenképpen felveti a kérdést, hogy valójában itt a makói koron belüli korai nagyrévi vonásokkal jellemezhető telepről vag}' pedig egy nagyrévi korit, makói jellegzetességeket mutató népességről van-e szó. 6 A tanulmányt Csányi Marietta lektorálta. Munkáját köszönöm.