A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

SZABÓ Géza: Kora bronzkori leletek Szentes-Várostanya lelőhelyről

naföldváron a VI. bronzkori szint planírozási rétegében kerültek elő nagyobb számban a protonagyrévi leletek társaságában (SZABÓ 1992. XXI. 11. 13, LXXXVI. 1). A telltelepek tanúsága szerint az ilyen peremű táltípusok a felsőbb rétegekből már hiányoznak, tehát jelenlegi ismereteink szerint ezeket a nagyrévi kultúrán belül annak legkorábbi, proto-nagyrévinek nevezett időszakára lehet keltezni (SZABÓ 1992, 84). A 20. gödörben talált rövid, hengeres nyakú, széles szájú, enyhén kihajló peremű edények (4. kép 8) szintén meglehetősen ritkák a nagyrévi korú tellek leletegyütteseiben, Dunaföldvár-Kálvárián is a telikorszakot megelőző, a proto-nagyrévi időszakra keltezhető 46. gödör anyagából ismerünk hasonló töredékeket (SZABÓ 1992,54, xvil. 4). Sajnos a Szentes-Várostanya lelőhelyen előkerült edénydarabok közül a töredékek kis mérete miatt az ívelten kihajló peremű táltöredékek — 14. objektum (4. kép 3), 20. objektum (4. kép 10-12) —, korsó váll- és peremtöredékei — 12., 14. objektum (4. kép 1 ) — csak mint általános formák sorolhatók a nagyrévi kultúra leletei közé. Hasonló a helyzet a fazéktöredékekkel is. A külső oldalukon durvított (4. kép 4—5), illetve külső oldalukon seprűzéssel durvított, a belsőn simított felületű fazekak oldaltöredékei (4. kép 6-7) a nagyrévi kultúrára általánosan jellemzők, szűkebb időszakra nehezen keltezhetők. Ilyen töredékek a Duna — pl. Sióagárd-Gencs III. szelvény V. bronzkori szint (SZABÓ 1992. L. 9. 11-12), Gerj

en-Váradpuszta VI. szelvény 3. sz. bronzkori ház padlója (SZABÓ 1992. XLII. 1-6), Dunaföldvár-Kálvária VIII. szelvény 54. gödör (SZABÓ 1992. XX. 11, 14-21) — és a Tisza mentén — Kiszombor (HORVÁTH 1985a, III. t. 6., V. t. 5.. VI. t. 1^1), Hódmezővásárhely-Barci rét 1964./XI./2. és 1971./I./18. gödrök (KULCSÁR 1997. IV. t. 6-9, V. t. 1-6, XIV. t. l., 3) — egyaránt ismertek. Az ásatási megfigyelések és az előkerült leletek párhuzamai alapján Szentes-Várostanya kora bronzkori leleteit egy nagyobb közösségből kirajzó vadászcsapat ideiglenes táborhelyének tarthatjuk. A Duna menti proto-nagyrévi leletekkel is rokonságot mutató edénytöredékek pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a telep lakói részesei voltak annak a folyamatnak, amely eredményeként a Tisza mentén is kialakult a nagyrévi kultúra. Lelőhelyünknek e folyamatban való pontosabb elhelyezéséhez azonban szükségesnek tűnik az eddig felsorolt párhuzamok területét érintő kutatások eredményeinek rövid áttekintése, különös tekintettel a Körös-torkolattól délre található nagyrévi leletegyüttesekre. Szentes-Várostanya lelőhely közvetlen közeléből, lelőhelyünktől délnyugatra, a Kurca-part felé 500 méterre lévő Szentes-Berek-Bürkösgátról korai sírleletek (GAZDAPUSZTAI 1957. 18. t. 5. 7-8; VÖRÖS 1997. 126-127), Szentes-Nagyvendéglő lelőhelyről (TROGMAYER-VÖRÖS 1994. 10; VÖRÖS 1997, 126) és Szentes-Tűzkövesről (VÖRÖS 1997, 126) pedig szórványleletek ismertek. A Körösök felé Magyartésről egy szórvány korsó (TROGMAYER-VÖRÖS 1994. 9; VÖRÖS 1997. 126), Nagytőke-Jaksor-Kettőshalomról két csupor található a Koszta József Múzeum gyűjteményében (TROGMAYER-VÖRÖS 1994. 9; VÖRÖS 1997. 126). A Tisza mentén délre a Mindszent-Fűzkitermelő Vállalat telepén sírból került elő egy bögre és egy kehely formájú edényke (VÖRÖS 1997, 127), a túloldalon, Csanytelek-Síróhegyről szórvány edényke közölt (TROGMAYER-VÖRÖS 1994. 10; VÖRÖS 1997. 127). Bäks, Sövényháza-Kőtörés leletei pedig Bóna István munkájának köszönhetően jól ismertek a szakirodalomban (BÓNA 1963: VÖRÖS 1997. 127). Hódmezővásárhely határában szemmel láthatóan sűrűsödnek a nagyrévi leletek: Barci rétBalogh-tanya (BANNER 1938, 191-198. XXII. t; BANNER 1941, 22, VII. t. 16. 19), Barci rét (KULCSÁR 1997), Kotac-part, Kökénydomb területén (GAZDAPUSZTAI 1957, XVIII. t. 5-8, XIX. t. 1-5, 8). A nagyrévi és a Maros-kultúra kapcsolatának vizsgálata szempontjából különösen izgalmasak a Maros-völgyi leletek, mint a Magyarcsanád-Bökényről (KÜRTI 1974), Kiszomborból (HORVÁTH 1985a) ismertek, illetve a Deszk-F és Szőreg-C, valamint a mokrini temetőkben feltárt nagyrévi sírok (GIRIC 1971; BÓNA 1963. Pl. X. 1-14. Pl. XI. 1-4) (ld. 5. kép 1). Az Alföld kora bronzkora kialakulásának történeti, időrendi kereteinek meghatározását alapvonalaiban máig érvényesen az 1960-as években Bóna István és Kalicz Nándor végezte el (BÓNA 1963; KALICZ 1968). E szerint a három részre osztott kora bronzkorban az I. időszak makói kultúrájának népcsoportját a Kárpát-medence középső területein a II. időszaktól a nagyrévi kultúra követi (BÓNA 1963). Ezt a képet finomította a jugoszláviai kutatók által feltárt Vinkovci-Trznica telep anyaga, mely alapján ismertté vált a Duna-Száva-vidék helyes kora bronzkori kronológiája (DIMITRIJEVIC 1966, 7-10). Bandi Gábor és Ecsedy István kutatásai alapján pedig egyértelművé vált, hogy a Dunántúl jelentős részén a Bóna István által elkülönített (BÓNA 1965) Somogyvár-Vinkovci-kultúra népességével kell számolni a kora bronzkor I. időszakában az Alföldön élő makói népességgel egy időben (BANDI 1976; BANDI 1981; BANDI 1982; BANDI 1982a;