A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori leletek Bács-Kiskun megyéből

hármat sorolta fel megyénkből: Kiskunhalas, Kecskemét-Szikra és Kunpeszér (KALICZ 1968, 78, 81). Bóna István és Nováki Gyula 1982-ben dolgozta fel az alpári Várdomb és Templomdomb kutatásának történetét és a lelőhelyen 1949 és 1977 között végzett feltárások eredményeit. Az ásatások során nem kerültek elő kora bronzkori leletek (BÓNA-NOVÁKI 1982, 62), de a lelőhely felszíni gyűjtésből származó (1869-1948) leletei között vannak a nagyrévi kultúra emlékanyagába tartozó edények, melyek részben a Magyar Nemzeti Múzeumba, részben a Kiskun Múzeumba, részben a debreceni Déri Múzeumba kerültek (BÓNA-NOVÁKI 1982, 48, I. t. 1-4, LI. t. 9 a-b, 15. kép 1). Bóna István ezeket a kultúra kifejlett időszakába sorolta. Véleménye szerint telepgödrökből származnak. Úgy gondolja, hogy a nagyrévi népesség állandó megtelepedésére nem került sor a lelőhelyen, csak átmeneti vagy tanyaszerű telepük lehetett itt (BÓNA-NOVÁKI 1982, 62-63). Kalicz-Schreiber Rózsa a Veronában rendezett, Európa neolitikumával és bronzkorával foglalkozó konferencia kötetében közölt egy rajzot egy Kiskunfélegyháza környékéről származó edényről, melyet a kora bronzkor 2 a-b fázisába sorolt (KALICZ-SCHREIBER 1982, Abb. 6. 2). A 80-as évek első felében Horváth Ferenc a zsinegdíszes kerámia előfordulási helyei között többször említett egy Kiskunfélegyháza-Páka pusztáról Származó edényt

5 (HORVÁTH 1983, 79, 11. grafikai melléklet d; HORVÁTH 1983a, 7; HORVÁTH 1985, 56, Pl. 1.3). Úgy gondolja, hogy a bronzkor elején számolnunk kell hazánkban a zsinegdíszes elemek hordozóinak behatolásával (HORVÁTH 1983. 7). Biczó Piroska Kecel településtörténetének elemzésekor öt kora bronzkori lelőhelyről számolt be (46., 46/a, 55., 112. és 122. lelőhely), valamennyi a község határának terepbejárásakor került elő (Blezó 1984, 43-44, 49-50, 61, 13. ábra). A lelőhelyeket a Makó-kultúrába sorolta. A nagyrévi kultúrára utaló leleteket nem talállak a terepbejárás során (Biczó f 984,2f ). A keceli határ megtelepültségét a bronzkor korai szakaszában az öt lelőhely alapján gyérnek tartja, de a kép teljessé tétele érdekében hozzáfűzi, hogy számos lelőhelyen gyűjtöttek jellegtelen őskori edénytöredékeket, amelyek a kultúrák szerinti értékelésnél nem jöhetnek szóba (BICZÓ 1984,36). Horváth Attila a Kiskunság északi peremvidéke régészeti kutatásainak eredményeit és feladatait taglaló írásában a következő kora bronzkori leleteket, illetve lelőhelyeket említette: a Kunpeszér-Sinai hegyi hamvasztásos temetkezést, a kiskunhalasi múzeum mészbetétes tálját, a Szabadszállás-Aranyegyházáról származó szórvány táltöredéket, valamint az Orgovány határában és a Kunadaes-Köztemetőben feltárt teleprészleteket (HORVÁTH 1984.5). Horváth Attila 1988-ban a kecskeméti régészeti kiállítás vezetőjében a megye kora bronzkori leletei között a Kunpeszér-Sinai hegyen előkerült hamvasztásos temetkezést,

6 a kiskunhalasi múzeum belsődíszes tálját, az Akasztó-Sörkésdombról szórványként a kecskeméti múzeumba került nyéllyukas bronzbaltát, valamint a Fajszről a MNM-ba került hasonló bronzbaltát és kisebb, vésőszerű eszközöket sorolta fel. Röviden beszámolt az Orgoványon, Kunadacs-Köztemetőben és a Heténycgyháza-Hobbikertek lelőhelyen feltárt kisebb kora bronzkori településrészletekről (HORVÁTH 1988, 18-19). H. Tóth Elvira összegyűjtötte a megyében 1949 és 1989 között ismertté vált régészeti lelőhelyeket (TÓTH 1990). Adatgyűjtésében elsősorban a Régészeti Füzetek 1. sorozatában és az Archaeológiai Értesítőben megjelent rövid összefoglalásokra, valamint a MNM és a Katona József Múzeum Adattárának dokumentumaira támaszkodott (H. TÓTH 1990, 82).

7 Wicker Erika a Halasi Téka 10-11. számának 2. mellékletében felsorolta a halasi gimnáziumi régiségtárból a Thorma János Múzeumba került régészeti tárgyakat, köztük a kora bronzkori edényeket is (WICKER 1990, 28-29). Horváth Attila Kecskemét régészeti topográfiájának vizsgálata során említette a HetényegyházaHobbikertek lelőhelyen feltárt kora bronzkori gödröt (HORVÁTH 1992, 38). Véleménye szerint Kecskemét környékén nagyobb népsűrűséggel csak a középső bronzkor időszakától számolhatunk (HORVÁTH 1992, 44). Megyénk egyik fontos kora bronzkori lelőhelye Kunfehértó-Kovács-tanya. Az innen származó 5 A tárgy a Kiskun Múzeumban található. Ltsz.: 56.51.1. 6 Közli a lelőhelyről származó két mészbeíétes díszítésű tál fényképét (HORVÁTH 1988,19). 7 A szerző a következő lelőhelyeken említ kora bronzkori leleteket: 2. Akasztó-Sörkés domb (1967), 7. Baja-Szlatina (1977), 20. Dunapaíaj-Parlag (1967), 28. Fajsz-Fok (1961), 29. Fajsz-homokbánya, Garadomb (1971, 1986), 34/a Hetényegyháza-Hobbikertek (1970), 58. Kunadacs-Köztemető (1982-1985), 64. Kunpeszér-Sinai hegy (1961), 83. Orgovány-Szelei domb (1978), 114. Tiszakécske-Tiszabög, Kincsem dűlő (1979) (H. TÓTH 1990, 83,84, 87,89, 91,96, 97,99, 105, 116).