A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - RÉVÉSZ László: Szempontok a honfoglalás kori leletanyag időrendjének meghatározásához a keleti párhuzamok alapján

SZEMPONTOK A HONFOGLALÁS KORI LELETANYAG IDŐRENDJÉNEK MEGHATÁROZÁSÁHOZ A KELETI PÁRHUZAMOK ALAPJÁN* REVES Z László A Kárpát-medence honfoglalás kori leletanyagának felgyűjtése, rendszerezése során, már mintegy száz esztendeje, egyre erőteljesebben megnyilvánult az az igény, hogy e tárgyak keleti analógiáit, előzményeit is megismerjük, s segítségükkel részint a levédiai, etelközi magyar szállásterületet, részint pedig a honfoglaló első generáció hagyatékát meghatározhassuk. Az írott forrásokból ugyanis egyértelmű, hogy a honfoglalás előtti évtizedekben a magyarság huzamosabb időt töltött a Don és az Al-Duna közötti térségben, Levédia és Etelköz területét azonban még e forráscsoport segítségével is rendkívül bizonytalanul, nagy vonalakban lehet csupán megrajzolni. Nem is beszélve arról, hogy ezek elemzése révén a nyelvészek, történészek is rendkívül eltérő, olykor egymásnak homlokegyenest ellentmondó következtetésekre jutottak a tekintetben, melyik területet mikor vették birtokukba és hagyták el eleink. Még a honfoglalás 895-ös dátuma is lényegében „közmegegyezés" eredménye, plusz-mínusz egy éves ingadozással, Etelköz birtokba vételének időpontja körül már évtizedes, Levédia esetében pedig olykor évszázados eltérések vannak a különböző vélekedések között. Márpedig ha a szabatos időrendre oly kényes történettudomány — mint erre egyik reprezentánsa a közelmúltban egy vitairatban felhívta a figyelmet — kutatási eredményeiben ilyen mértékű a bizonytalanság, joggal vetődhet fel a kérdés: mit várhatunk a sokkal nehezebben keltezhető és etnikumhoz köthető régészeti leletektől? A honfoglalás kori leletanyag és a Kárpátoktól keletre elterülő steppevidék régészeti emlékei közötti párhuzamok felkutatására Wosinsky Mór figyelemfelkeltő felhívása nyomán elsőként Posta Béla és Zichy Jenő gróf vállalkozott (POSTA 1905; NAGY 1906), ezen analógiák széles körű történeti-régészeti értékelésére pedig Fettich Nándor tett kísérletet (FETTICH 1937,25-57). László Gyula az 50-es években már optimistán nyilatkozhatott, a magyar kutatók előtt is megnyíló szovjetunióbeli múzeumok anyagának megismerésétől várva az egyre kevésbé magyarázható hiátus betöltését (LÁSZLÓ 1955). Az ezt követő évtizedekben magyar régészek sora élt is az új lehetőséggel, a végeredmény azonban lesújtó volt, legalábbis az előzetes várakozásokhoz képest. Lényegében ezt ismerte be egymástól függetlenül, bár eltérő hangsúllyal egy közelmúltban rendezett konferencián az oroszföldi leletanyagot legalaposabban ismerő Bálint Csanád és Fodor István (BÁLINT 1994; FODOR 1994). A keleti analógiák keresése — ami önmagában még nem baj, sőt kívánatos — és szerepüknek a honfoglalás kori emlékek periodizációjában való túlértékelése azonban napjainkban is élő gyakorlat, és úgy látom, még egy ideig az is marad. Ennek talán leglátványosabb példája M. SchulzeDörrlamm teljesen mechanikus anyaggyűjtése és értelmezése (SCHULZE 1984; SCHULZE-DÖRRLAMM 1991), de kitüntetett szerepet juttatott ezen párhuzamoknak a honfoglaló első generáció leleteinek elkülönítésére tett kísérlete során Mesterházy Károly is (MESTERHÁZY 1990; MESTERHÁZY 1994, 23-65). Szinte megkérdőjelezhetetlen prioritást élvez napjainkig a Kazár Kaganátus népeinek a magyarság gazdálkodá* „A kelet-európai steppe és Kárpát-medence történeti kapcsolatai az 5-12. században" c. konferencián Szegeden, 1997. szeptember 30-án elhangzott előadás jegyzetekkel, irodalmi hivatkozásokkal és illusztrációval ellátott szövege. 1 E kérdésről összefoglalóan, a korábbi szakirodalom szinte teljes áttekintésével KRISTÓ 1980,11-228, az újabb eredményeket áttekintő, 1983-ban tartott konferencia anyaga (Tanulmányok a magyarság honfoglalás előtti történetéből MNyTK 172, Budapest 1985), valamint TÓTH 1984; TÓTH 1988.