A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - FÓTHI Erzsébet: Összehasonlító antropológiai vizsgálat a Kárpát-medence népeinek etnogeneziséhez. Embertani kapcsolatok a 6-8. században az eurázsiai steppe és a Kárpát-medence között

ÖSSZEFOGLALÁS Az alábbiakban pontokba foglalva kíséreljük meg összefoglalni a vizsgálat alapján levont általános megfigyeléseket, konkrét eredményeket és a remélt kibontakozási lehetőségeket. I. Az antropológiai jellegek alapján az avar korszakon belüli megoszlás nem írható le csupán egyetlen tényező kiragadásával. A korszakhoz tartozó temetők vizsgálata során megfigyelhető heterogenitás elsősorban taxonómiai, másodsorban regionális és kronológiai síkon közelíthető meg. Mindhárom jelenség mögött etnikus megoszlások sejthetők. 1. A temetők közötti taxonómiai különbség jelzi legszembetűnőbben a népességek közötti különbségeket. Az avar kori népesség legkarakterisztikusabban a mongolid és az europid nagyrasszhoz való tartozás alapján osztható fel. A Kárpát-medencébe az avarok megjelenésével került tartósan mongolid lakosság, közéjük tartozik a kunbábonyi kagán és a csengelei vezér, a kiskörös-vágóhídi avar előkelők. Ezt a csoportot a „valódi" avarok közé tartozóknak tekintjük. Ez a nép történetileg két törzsből alakulhatott ki, erre utal két domináns összetevőjének, a szajáninak és a bajkálinak az eltérő hasonlósági köre. A jelen tanulmányból kimaradt összehasonlítás alapján az előbbiek a recens Bajkál környéki népekre, a tunguzokra, burjátokra, tuvaiakra, az utóbbiak Szibéria neolit és bronzkori népeire, valamint a mai hantikra és mansikra hasonlítanak. Az avar kor mongolidjainak nincs semmiféle kapcsolata a Fekete-tenger tág környezete és a tőle északra eső steppe, erdős steppe népességével. Ez azt is jelenti, hogy a kelet-európai steppén sem az avarok 6. századi nyugatra vonulásakor, sem később nem telepedett meg számottevő mongolid lakosság. A Kárpát-medence mongoloid avar kori népessége alig rendelkezik analógiával, annak ellenére, hogy széleskörű adatgyűjtést folytattunk olyan területek történeti népessége körében, amelyeken ma a mongolid nagyrasszhoz tartozó emberek élnek. A figyelembe vett korokban ezen a területen is europid népesség élt, a mongolidok később foglalták el fokozatosan ezeket a területeket. A mongolidok a belső-ázsiai hegyvidék azon területein élhettek, ahol eddig nagyon kevés ásatás folyt. Ugyanakkor figyelembe kell venni a mongolid leletek hiányának kutatásakor azt is, hogy a mongolid népességek temetkezése nagymértékben eltért az europoidokétól. Valószínű, hogy a csontvázas temetés szokása új ezen népek körében. Ezzel magyarázzuk, hogy Kunszállás-Fülöpjakab, Kiskőrös-Vágóhíd, Bácskatopolya, Áporka-Ürbőpuszta, Budapest, Újkécse-Óbög, Győr-Téglavető, Mosonszentjános, Leobersdorf/Lajtapordány, Budapest-Népstadion, Csengele-Feketehegy, Zagyvarékas, Csepel, Sopron-Harka, Kunbábony, Kondoros, Tatárszentgyörgy, Debrecen-Ondód népessége számára semmilyen analógiát nem sikerült találni a széleskörű összehasonlító vizsgálattal sem. Mindössze Bakonykoppány és Dunaegyháza tartozik egy alclusterbe Sarkel-kiskurgánok népességével és Kazahsztán, a Dél-Altáj, a Minuszinszki-medence, az Irtis és a Bajkálon túli területek nomád türkjeivel, valamint az Észak-Kaukázus két késő középkori népességével. Ez utóbbiak a Sarkelkiskurgánok mintával együtt nyilvánvalóan a nyugati türk birodalomhoz tartozó népességek reprezentánsai. 2. A csupán europid egyéneket tartalmazó népességek sem mutatnak egységes képet. Legnagyobb arányban a Dunántúlon és a Felvidéken fordulnak elő, de akad hosszúfejű, tisztán europid temető a Tiszántúlon is (Tiszaderzs). II. Mivel a népességeket a metrikus átlagukkal jellemeztük, a kapott eredményeket csupán vázlatnak tekintjük, amely hasznos kiindulási alapja lehet további részletes vizsgálatokhoz. Az alábbiakban azokat a megfigyeléseket soroljuk fel, amelyeket érdemesnek tartanánk további alapos, egyéni adatokon alapuló vizsgálatoknak alávetni. L A Kárpát-medence avar korszak előtti népességének továbbélésével elsősorban a Dunántúlon kell számolnunk. A Dunától keletre élt avar kori népességek nagyobb részt új elemek a Kárpát-medence történetében. A Kaposvár-Fészerlak, Kaposvár-Toponár, Keszthely-Városi temetők, Virt, Zelovce/Zély, Solymár, Tiszaderzs, Holiare/Alsógellér, Környe, VácKavicsbánya, Jutas, Pókaszepetk temetőkkel jellemezhető csoportba az egyetlen Tiszaderzs kivételével dunántúli és felvidéki minták tartoznak. A csoport közös vonása, hogy a népesség tisztán europid, többségében hosszúfejű és magas termetű. Ebbe a csoportba tartoznak az avar koron belül a legmagasabb népességek. A csoport tagjainak további közös vonása az, hogy rendelkeznek analógiákkal a Kárpát-medence pannon autochton és germán korából, valamint a szláv népek köréből. Mivel az összehasonlításba bevonható avar korszak előtti temetők köre igen szűkös, ezért korántsem lehet bizonyítottnak elfogadni az itt kapott kevés analógia