A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - FÓTHI Erzsébet: Összehasonlító antropológiai vizsgálat a Kárpát-medence népeinek etnogeneziséhez. Embertani kapcsolatok a 6-8. században az eurázsiai steppe és a Kárpát-medence között

formavariációk jelentek meg az utódok között. A domináns számarányú europid népesség és a kisebb számarányú mongolid népesség keveredése révén az utódok között temetőnként kissé eltérő, 5-20 %-os arányban europo-mongoloid egyének találhatók (LIPTÁK 1957). Mivel a megfigyeléseink szerint ez a becsült arány túl magasnak tűnt, Debec-módszerével (ALEK­SEEV-DEBEC 1964) részletes arclapossági vizsgálatot végeztünk el a csoport centrumában lévő Kecel I. temető férfikoponyáin. Összehasonlító mongolid adatokat az irodalomban a férfiakra találtunk a nasomalaris szög, a zygomaxillaris szög, nasalis szög, a dakryalis magasság és a simoticus magasság vonat­kozásában. A mongolid értékeket a recens mongo­lok, burjátok és tunguzok, míg az europo-mongolo­id értékeket a recens kazahok, hantik és manysik adatai alapján határoztuk meg (ISMAGULOV 1970). Ezekkel az értékekkel összevetve Kecel I. temető arclapossági adatait (TÓTH 1970), a következő ered­ményeket kaptuk (zárójelben a leltári számok szere­pelnek): Nasomalaris szög (NM): a 145,0 feletti értékek a mongolidokra, 142,0-144,9 értékek az europo­mongoloidokra jellemzőek. A temetőben nincs ko­ponya a mongolid értéken belül. Az europo-mongo­loid sávba 2 férfikoponya (2529, 2537) esik (6,7 %). Zygomaxillaris szög (ZM): a 137,0 feletti érté­kek a mongolidokra, 130,0-136,9 értékek az euro­po-mongoloidokra jellemzőek. A temetőben nincs koponya a mongolid értéken belül. Az europo-mon­goloid sávba 4 férfikoponya (2526,2537,2545,2550) esik (13,3 %). Nasalis szög (75/1): a 25,0 alatti értékek a mon­golidokra, 25,0-30,0 közötti az europo-mongoloidok­ra jellemzőek. A temetőben egy koponya (2522) van a mongolid értéken belül (3,3 %). Az europo-mongolo­id sávba 3 férfikoponya (2507,2529,2538) esik (10 %). Dakryalis magasság (DS): a 10,0 alatti értékek a mongolidokra, 10,0-11,0 értékek az europo-mon­goloidokra jellemzőek. A temetőben nincs koponya a mongolid értéken belül. Az europo-mongoloid sávba 3 férfi (2511, 2513, 2522) esik (10 %). Simoticus magasság (SS): a 3,0 alatti értékek a mongolidokra, 3,0-4,0 közötti értékek az europo­mongoloidokra jellemzőek. A temetőben nincs kopo­nya a. mongolid értéken belül. Az europo-mongoloid sávba 5 férfi (2522, 2537, 2540, 2543, 2550) (16,7 %). 30 férfi esetében volt elvégezhető az arclapos­sági mérés. A temetőben nem volt egyetlen egyén sem, aki az öt vizsgált jelleg mindegyikében a mon­golidokra jellemző értékeken belül volt. Egyetlen férfi volt, aki az ötből egy jelleg tekintetében a mongolid sávba esett (2522). Ez a férfi további 2 jelleg tekintetében az europo-mongoloid sávba esett. Olyan egyén sem volt a temetőben, aki az öt vizsgált jelleg mindegyikében az europo-mongoloid sávba esett. Egy egyén 3 (2537), két egyén 2 (2529, 2550), míg további hét (2507, 2511, 2513, 2526, 2538, 2540, 2543, 2545) egyén 1 europo-mongoloid értékkel jellemezhető. A mongolid nagyrassz képviselőire általánosan jellemző, hogy a koponyamagasság kisebb, mint az europidoknál jellemző érték. A Kecel I. temetőben a koponya magassága 129,6 mm a férfiaknál. Azok­nak az egyéneknek alacsonyabb a koponyája az át­lagnál, akik valamely más jellegben is rendelkeznek europo-mongoloid értékekkel. Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy valódi mongolid nem volt a kecel-határdűlői te­metőben. Mindössze két férfiról lehet megállapí­tani, hogy a vizsgált jellegek többségében az euro­po-mongoloid sávba estek (2522, 2537), így euro­po-mongoloidoknak tekinthetők (6,6 %). További 9 esetben az europid dominancia mellett halvány europo-mongoloid hatás mutatható ki (30 %). Mindebből arra következtetünk, hogy az alap­vetően europid keceli közösségbe igen kisszámú mongolid egyén házasodott, akik viszont nem eb­ben a temetőben voltak eltemetve, itt a késői utódai találhatók a közösség más tagjaival együtt. A jellegek nagymértékű hasadása arra enged kö­vetkeztetni, hogy a mongolidok beházasodása jó­néhány generációval a vizsgált egyének előtt tör­tént. Ez az idő becslésünk szerint legalább 150­200 év lehetett. Véleményünk szerint ezekben a temetőkben a mongoloid részarány lényegesen ke­vesebb, mint arra Lipták Pál megfogalmazása alapján következtethetünk. A keceli temetővel kapcsolatban megjegyezte, hogy „számottevő, mintegy 20 %-ot kitevő mongolid komponens van " (LIPTÁK 1954, 170). A Debec-féle arclapossági vizs­gálat nem igazolta ezt a magas arányt. II. Nagy cluster. A mongolid avarok alkotják a másik nagy clustert. Az idetartozó temetők három csoportba sorolhatók. II/l clusterbe Madaras-Téglavető, Szarvas-Ká­kapuszta-Kettőshalom, Bácskatopolya, Újkécske­Óbög, Áporka-Ürbőpuszta, Budapest-Rákos, Du­naegyháza temetői tartoznak. A csoportra jellemző, hogy a mongolid dominancia mellett europo-mon­goloidok és kis számmal europidok is előfordulnak a temetőkben. Valamennyi a Duna-Tisza közén ta­lálható és a késő avar korra keltezett.

Next

/
Thumbnails
Contents