A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - VÖRÖS István: A békéssámsoni kora avar kori sír lova

VOROS István fala — a dist. epiph. felett — mélyen homorú. A metapodiumok középhosszúak. A mc-ok karcsúsági index-értéke 14,91 (sin.) - 15,19 (dext.). A mc/mt hosszúsági aránya 0,826. A mellső patacsont (os ph. III) ízületi felülete széles (50x26 mm). A kora avar kori részleges lócsontvázakra jellemző, hogy a mellső és a hátulsó lábvégek maradványaiban mindig megtalálható az alkar (rad) és a lábszár (tib) csont alsó fele. A lábvégeket nem a kéz- és a bokaízületeknél fejtik szét — mint a későbbi honfoglaló magyarok —, hanem az ízületek feletti csontokat (rad, tib) felébe, harmadában hasítják ketté. Ez történt a békéssámsoni ló esetében is (1. kép 1, 5).

2 Az alkart (rad) ca. a első harmadában (töredékek hossza 160,198 mm), a lábszárat (tib) ca. a közepénél (töredékek h. 170, 172 mm) vágták ketté. A vágás erősségére jellemző, hogy mind a négy csont dorsalis fala hosszirányban több helyen végigrepedt. Az alkarokat a külső oldalról, a lábszárakat elölről több csapással vágták szét. Az áldozati ló szerszámzatából több fémtárgy került elő. A kantárzatból egy kéttagú, csuklós vaszabla vékony szájvas-párja maradt meg. A zabla archaikus formájú, oldalpálcás, a szájvasa egy végkarikás. A zabla a ló szájában volt. A nyeregszerszámzatot a hevedercsat, valamint egy pár hosszúfülű, kerek vállú és szárú kengyel képviseli. IRODALOM LŐRINCZY 1998 Lőrinczy G.: Kelet-európai steppei népesség a 6-7. századi Kárpát-medencében. Régészeti adatok a Tiszánníl kora avar kori betelepüléséhez. — Osteuropäische Steppenbevölkemng im 6. und 7. Jahrhundert im Karpatenbecken. Archäologische Beiträge zur p-ühawarenzeitlichen Einsiedlung des Gebietes Jenseits der Theiß. MFMÉ - StudArch 4 (1998) 343372. VITT 1952 Vitt, O. V.: Losadipazyiykskih kurganov. SA 16(1952)163-205. DAS PFERD DES FRIIHAWARENZEITLICHEN GRABES VON BEKESSAMSON István VÖRÖS In Békéssámson, auf dem Grundstück Nr. 12 in der MoriczZs.-Straße wurde ein frühawarenzeitiiches Grab 1987 zerstört. In diesem Grab kam auch das partielle Skelett eines Pferdes vor. Pferdereste: Schädel (zusammengebrochen), Mandibel-Paar, Atlas-Bruchstück, Zungenbein; vorderes Fußende: s.-d. rad. dist. St., 10 Carpus, mc, d. os ph.-IIIII, hinteres Fußende: s.-d. tib. dist. St., 7 Tarsus, mt, d. mt2, s.-d. os ph. I—II, d. os ph. III, 3 os sesamoideum. Die Tabelle 1 enthält die Maßangaben der Zähne, die Tabelle 2 die der Knochen. Das Zahnwerk ist vollkommen: 11-3, P2-4, Ml-3. Wegen des hohen Lebensalters sind die Zähne des Pferdes recht abgewetzt. Die Kauflächen sind klein. Auf der Zementfläche des inneren Zahnhalses der Zähne P

41-2 M ist je ein Caries. Das Geschlecht des Pferdes: Stute. Lebensalter: 1112 Jahre. Wiederristhöhe: 142,4 cm. Mittelgroß. Vörös István Magyar Nemzeti Múzeum 1370 Budapest Pf.: 364 Für die frühawarenzeitlichen partiellen Pferdeskelette ist es kennzeichnend, daß die untere Hälfte des Unterarmes (rad) und Unterschenkels (tib) in den Knochenresten der vorderen und hinteren Fußenden immer aufzufinden sind. Die Fußenden waren nicht bei den Hand- und Köt engelenken — wie später bei den landnehmenden Ungarn — zertrennt worden, sondern man hatte die Knochen oberhalb der Gelenke (rad, tib) halb und halb entzweigespaltet. Das war der Fall auch beim Pferd von Békéssámson (Abb. 1. 1, 5). Für die Stärke des Schlages ist es kennzeichnend, daß die dorsale Wand der vier Knochen an mehreren Stellen der Länge nach aufgeborsten waren. Von den Zubehörteilen des Zaumzeuges kamen das schmale Mundstückpaar des zweigliedrigen Eisengebisses mit Gelenk, von denen des Sattelzeuges eine Gurtschnalle und ein Paar Steigbügel mit langer Öse, runder Schulter und rundem Stiel zum Vorschein. Das Gebiß wurde im Mund des Pferdes gefunden. Übersetzt von Katalin H. Simon 2 A felvételeket Képessy Bence (MNM) készítette.