A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - LŐRINCZY Gábor: Kelet-európai steppei népesség a 6-7. századi Kárpát-medencében. Régészeti adatok a Tiszántúl kora avar kori betelepüléséhez

figyelhető meg kronológiai különbség, hanem a két területről eddig ismertté vált, nagyobb sírszámú temetők között is. Mindezek együttesen a két terület eltérő idejű megszállását jelzik. A régészeti leletanyag értékelése során a jövőben jobban figyelni kell a centrum és a periféria közötti különbségekre. Vagyis egy adott ékszer, használati tárgy viseletének, használatának és sírba kerülésének ideje területenként, régiónkét eltérő lehetett. Különbség adódhat a Dunántúl és Tiszántúl viszonylatában is, de jelen esetben arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy a korábban általános ékszerek hosszabb ideig voltak használatban a Tiszától távolabbi területeken, az újabbak pedig a Tisza menti területeken jelentek meg előbb, s az attól távolabbi területekre — a leletegyüttesek összetétele alapján — később jutottak el. Visszatérve a ma ismert helyzetre, ha szélesebb, kárpát-medencei összehasonlításban tekintjük a tiszántúli kora avar kori temetkezéseket, akkor sajátosságaik igen határozottan körvonalazhatóak az avar birodalmon belül. A területet a temetkezési szokások egysége jellemzi. A nagy egységen belül azonban eltérések is tapasztalhatók, melyek kronológiai és/vagy etnikai különbségeket takarhatnak. A kelet-európai steppei népesség 6-7. századi kárpát-medencei szállásterülctét jól kirajzolja a részleges állattemetkezéses sírok előfordulása. Az itt élt közösségek egysége e rítus meglétében követhető leginkább nyomon. Jól illusztrálja ezt a Somogyi Péter által nemrég közzétett gyomai 3. sír (SOMOGYI 1997), és a Nikolin Edit által feltárt békéssámsoni 1. sír. Mindkét részleges lovas temetkezés azon a területen került elő, melyet csak a 7. század során kezdtek el benépesíteni. A részleges állattemetkezéshez hasonlóan a kerámiaedény mellékletként történő sírba helyezése a másik olyan sajátosság, amely e temetkezések többségében előfordul. Az edények döntő többségét kihajló perem, összeszűkülő nyak és a vállban vagy a hasvonalon szélesedő forma jellemzi, mint azt a dombegyházi sírból előkerült példány is illusztrálja. 80 kora avar kori lelőhely esetében tudunk kerámiaedény előkerüléséről. A 230 edény azt jelzi, hogy nagyjából minden 5. sírba helyeztek egyet, ami — a korabeli dunántúli temetőkkel összehasonlítva — gyakorinak mondható. Sajátosságnak kell minősítenünk az edények előfordulási helyét is. Döntő többségük a koponya mellől került elő. A Tiszántúlon általános tölcséres peremű edényeken — Vida Tivadar megállapítása szerint — csak két területen, a Tisza-Maros vidékén és a FelsőTisza-vidéken fordul elő vékony agyagmáz, melynek meglétére ugyancsak ő figyelt föl.

24 Az agyagmázzal bekent edények Felső-Tisza-vidéki előfordulása — a területre jellemző egyéb különbségekhez hasonlóan (ARANYAK... 1997, 80; PÁSZTOR 1997, 196-197) — belső migrációval, a Maros-vidékről a nyíri Mezőségbe történt költözés feltételezésével is magyarázható. A temetkezési szokások más elemeiben is felfedezhetőek kisebb-nagyobb különbségek. Az általunk tárgyalt területen általános EKDNy, illetve K-Ny-i tájolású temetkezés 39 lelőhelyről vált ismertté.

25 E meghatározó irány mindenhol előfordul a területen, míg az igen kisszámú Ny-K-i és a valamivel több, összesen 14 lelőhelyről ismert É-D-i irányítású sírok nemcsak ritkák, hanem többségük a korainak mondott területeken kívül, a Köröstől északra és a Tiszától távolabbi, keleti területeken fordul elő. A Berettyótól északra a Ny-K és az É-D-i tájolású temetkezések alapján kirajzolódik egy, a tiszántúli népességtől elütő, de vele együtt élő közösség szállásterülete. A Kárpát-medencében is ritka, DK-ÉNy-i tájolású temetkezés — összesen három — a Tiszántúlon, a Körös-Tisza-Maros közén került elő. Kis esetszámuk miatt értékelésükkel még érdemes várnunk. A sírformákra vonatkozó információkkal valamivel jobban állunk, bár a 190 lelőhely közül 125-ről nem rendelkezünk ismeretekkel. Az értékelhető adatok azt mutatják, hogy 60 lelőhelyen fordultak elő a területen általános aknasírok. Padmalyos sírt 16 helyen dokumentáltak, míg fülkesír 14 temetőben fordult elő. Az utóbbi két sírforma ritkán, de előfordul azonos lelőhelyen. Fülkesírok

26 a Körös-Tisza-Aranka által határolt területen, döntő többségükben a Tisza menti sávban helyezkednek el, míg padmalyos temetkezé24 Vida T.: A kora és közép avar kori sírkerámia. Kandidátusi értekezés. (Kézirat.) Budapest 1995, 194. 25 A tájolási adatok értékelését megnehezíti, hogy a. temetők döntő többségéről nem rendelkezünk erre vonatkozó információval. 26 Sokat ígérő címmel és izgalmasnak ígérkező dolgozattal jelentkezett Kürti Béla afülkesíros temetkezési fonnával kapcsolatban (KÜRTI 1996). A nem keveset polemizáló cikk tartalmaz szakmai és személyes megjegyzéseket egyaránt. Ezek részletes megválaszolása külön értekezés kereteit igényelné, ezért itt csak a legjbntosabbakrapróbálok meg röviden reagálni. Ami a szakmai észrevételeket illeti, a kárpát-medencei fülkesírok keleti eredetét igazoló párhuzamokkal a cikk írója