A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

VÖRÖS Gabriella: Felicián atya (1913-1998)

pusztulására. A nyilvántartások szerint több mint 50 lelőhely, illetve lelet bejelentése fűződik a nevéhez. Szabályos helyszíni szemléket végzett, de ha kellett sírt bontott, dokumentált, rögzítette, szemléletesen leírta a megfigyeléseit és hozzáfűzte véleményét is. Az 50-es, 60-as években, amikor a Szentesen működő régészhez óriási terület tartozott, hatalmas segítséget jelentett az Atya figyelme és munkája. Kézzel, de sokszor írógéppel dolgozott, az írásos jelentések mellé helyszínrajzokat, fényképeket is tett a borítékba. Ha a szolgálat megengedte mindig szívesen volt önkéntes, kíváncsi, szorgalmas munkatársunk. A Nagymágocs-Fertő úti homokbányában 1950-1959 között folyamatosan figyelte a homokhordást és a megismétlődő leletmentéseknek is segítője volt. Bojtártelekről őskori települést jelzett, a homokbányában szarmata sírt figyelt meg és dokumentált. Mágocsér parton avar sírokat fedezett fel. A mágocsi postán soha nem kellett fizetnie, ha telefonon leletek előkerülését jelentette a múzeumnak. Ennek is köszönhető, hogy a semmilyen ok miatt el nem halasztható helyszíni szemlék jelentései gyakran kezdődnek az Atya nevével, mert ha szólt, hát azonnal menni kellett... Különc, furcsa, sőt bogaras embernek tartották, nem utolsó sorban „régészkedése" miatt. Gyűjteményeit még életében a szentesi Koszta József Múzeumra hagyta. Pályájának legvégét a gödöllő-máriabesnyői Kapucinus rendházban töltötte, itt hunyt el 1998. június 4-én. Utolsó útjára a rend tagjain és hívein kívül muzeológusok is elkísérték. A legtöbb amit tehetünk emlékezetéért, hogy mindazt amiért lelkesedett, amit összegyűjtött és közgyűjteménybe juttatott híven megőrizzük! Vörös Gabriella