A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

BODNÁR Mária – D. MATUZ Edit – SZABÓ J. József: Rézkori és bronzkori településnyomok Battonya határában

Battonya-Gcorgicvics tanyán az 1978-as ásatás során nem került elő késő bronzkori objektum, a gávai cserepek a szelvényekben szétszórtan, kövek, esetleg palicsdarabok között helyezkedtek el (18. kép 1-5; 19. kép 1-14; 20. kép 1-7, 9-13), keverten a rézkori és a kora bronzkori anyaggal. Az 1979-es ásatás anyagából legjelentősebb egy zárt gödör, az 5. gödör (24. kép 1-6), ami az agancszabiát (2. kép) tartalmazta, valamint a 4. gödör (23. kép 2-8), ami jelentősebb mennyiségű és kormeghatározásra alkalmas cserépanyagot adott. Kevesebb gávai lelet került elő a 3. (23. kép 1) és a 6. (23. kép 9-12) gödörből. Ezek alapján a battonyai település egyrétegű, szakaszosan vagy átmeneti szállásként használt telep lehetett. Leletanyagunk vizsgálatánál láttuk, hogy az általános, népcsoporthoz nem köthető késő bronzkori formákon és díszítménytípusokon kívül két datáló értékű lelettípus különíthető el. A korábbi periódust a késő halomsíros kultúra hagyományait őrző, a tápéi típusú anyagot rákóczifalvi típusokkal ötvöző, a BelegiS-kultúrával kapcsolatot tartó kerámiaanyag — az I. szelvény három edénye (18. kép 1-3) és a 6. gödör leletei (23. kép 9-11) — képviseli. Ez a Reinecke-féle BD periódusra datálható. A későbbi periódust a gávai kultúra klasszikus szakaszára datálható leletanyag (19. kép 3, 6-7; 20. kép 1,3-6; 21. kép 6,9,11; 22. kép 5,15-16, különösen a két fülénél benyomott peremű tál: 23. kép 2,4) jelenti. A gávai kultúrának terepbejárási adatok alapján több klasszikus lelőhelyét ismerjük Battonya környékéről. A legjelentősebb anyag Felsőszőlők I—II, Nagy-Gyep dűlő I, Pécskai gyep II, Tompapuszta-Fatorony területéről származik. Szórványok ismertek még a Gödrösök-dűlő és a Vörös Október Tsz homokbányája területéről (KEMENCZEI 1984,152; RégFüz 29 (1976) 5; ArchÉrt 105 (1978) 291). V Szabó Gábor a csorvai temetőt és körét a BD-Ha Al periódusra, a Gáva-kultúrát megelőző horizontra teszi, a két kultúra egymás mellett élését és részleges egyidejűségét elveti. A Gáva-kultúra előtt feltételez egy protogáva időszakot (BD-Ha Al), a Gáva és vele rokon kultúrák kialakulását a Ha Al időszakra teszi. A kultúra Dél-Alföldön való megjelenését nem vándorlások, hanem egy egyesülési folyamat, a bronzművesség megnövekedésére épülő fejlődés eredményének tekinti (V. SZABÓ 1996, 28-29, 38, 46). Felhívja a figyelmet arra, hogy a déli kultúrákkal határos zónában, mint pl. Battonya területén a BD-HaA-HaB periódusban intenzíven érvényesülnek mindkét oldal hatásai (V SZABÓ 1996, 41-42, 46, 81. j.). A battonyai lelőhelyek kronológiája: a klaszszikus halomsíros anyag keltezése a Reinecke BC periódus, a susani típusú edénylelel kora a Ha Al periódus.

10 A Georgievics-tanyai korai anyag a Reinccke BD periódusra, a protogáva időszakra, a későbbi anyag pedig a gávai kultúra klasszikus szakaszára, a Ha A periódus második felére tehető. Ennek alapján a Battonya-Georgievics-tanyai telepet két periódusban (BD és Ha A időszak) lakhatták. A Vadaszán-tanya lelőhelyen szórványként előkerült álzsinegdíszes cserepek az Insula Banuluicsoport, illetve a Babadag-, Basarábi-, Bosut-kultúrákkal mutatnak kapcsolatot a Ha B periódus idején (SZ. KÁLLAY 1983, 58,12. kép 9; SZ. KÁLLAY 1986,164-165). Feltehetően a késő halomsíros hagyományokat megőrző népcsoportok belső fejlődés, a déli területekkel való intenzív kapcsolat által létrehozták a gávai kultúra egy sajátos, helyi változatát. Nem ismerjük még pontosan a gávai kultúra belső kronológiáját, helyi csoportjait, újabb kutatásokra, nagyobb ásatásokra lenne szükség egy esetleges dél-alföldi csoport elkülönítéséhez, aminek egyik lelőhelye a battonyai lehetne.

11 9 Szabó J. J.: Battonya határának településtörténeti képe az újkőkortól az Árpád-korig. (Kézirat a Battonya-monográfia számára) 10 Kállay Ágota leközli a Battonya környéki halomsíros lelőhelyeket {SZ. KÁLLAY 1983, 42-60), a halomsíros kidtúra, a tápéi temető korával párhuzamosítható sajátos változatát a Rákóczifalva-csoporttal hozza összefüggésbe. Ezek datálása Reinecke B Cperiódus, de szói-ványosan megjelennek a lelőhelyeken Ha A-B koní (síkozottperemű tálak álzsinegdíszes edénytöredék) darabok is. A szerző egy fid fölött bütyökkel díszített bögre analógiáit a Cmceni-Belegis-Zuto Brdo-Girla Mare-körben találta meg, tehát már ebben az időben kapcsolat volt a két szomszédos kultúrkör között. Fontos a teriileten a Battonya-Holecska-tanya lelőhelyen előkerült edénylelet, a/ni a Ha A periódus első felére datálható és a bégaszuszányi/susani leletekkel, a Susani-csoport népével mutat feltűnő rokonságot (SZ. KÁLLAY1986,159-165). Kállay Ágota úgy véli, hogy az edények földbe keriilésének ideje a Ha A periódus közepe, oka a Gáva-hdtúra terjeszkedése volt. 11 Ezúton mondunk köszönetet lektorainknak Kalicz Nándornak és V. Szabó Gábornak hasznos tanácsaikért.