A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

KISS Attila: Régészeti és numizmatikai adatok a Duna–Tisza köz 5. századi második felének és a 6. század első felének településtörténetéhez

nagyobb temetőket nem ismerünk, csak szórványos leleteket. " (B. TÓTH 1994,300,305). Ugyanez a megállapítás jelentkezik a gepida településterület legutóbbi ábrázolásain is, ahol a Tisza jobb oldalán a HármasKörös vonala és a Körös-ér torkolata között négyhat-hét gepida lelőhely került feltüntetésre (BÓNA 1974, 3. kép; BÓNA 1984, Karte 24; BÓNA-CSEH-NAGYTOMKA-TÓTH 1993,172-173. oldalak közötti térkép). E két megállapítást a Tisza jobb parti, a DunaTisza közi, egy tucatnál több lelőhely alapján (2. lista) annyiban kell kiegészíteni, hogy a gepidák lakta Duna-Tisza közi terület nem korlátozódik egy keskeny Tisza menti sávra, hanem e terület szélessége helyenként eléri a Tiszától a 40 km-es távolságot és kb. a Duna-Tisza-köz keleti felére terjed ki (1. kép), s lelőhelytömbjében szorosan kapcsolódik a Tisza bal partján, az Attila halála után létrejött gepida településterülethez. Mindenesetre érdekes, hogy a csekély számú Duna-Tisza közi gepida lelőhely között milyen magas számban (4 db!) vannak képviselve a bizánci solidusok: Zeno (474-476, 477-491) Kelebia, Kiskunmajsa; I. Anastasius (491518) Balotaszállás, Zsana. Ez a tény akkor igazán szembetűnő, ha figyelembe vesszük, hogy a Tiszántúl területén csak két lelőhelyről ismert post-Altilakori gepida környezetből bizánci solidus: Hódmezővásárhely-Gorzsa 61. sír (HUSZÁR 1955, 79, Nr. 195) és KÍSZOmbor-B 40. Sír (HUSZÁR 1955, 86, Nr. 313). Ez arra utal, hogy az e területen lakó gepida népesség valamilyen formában részesedett a kárpát-medencei barbároknak, közöttük a gepidáknak fizetett bizánci adókból (Kiss 1981,149-150; Kiss 1986,109), és feltehetően a halotti obulus adása is szokásban lehetett körükben. Korábban a kiskunfélegyházi sírt (2. lista 5) besoroltam a feltételezett skir leletek közé. Most a skirnek vélt lelőhelyek ismereteben (1. lista) és a Tisza jobb parti gepida leletek új összeállítása után (2. lista) arra a következtetésre kell jussak, hogy: mivel a kiskunfélegyházi sír lelőhelye a Tisza menti gepida leletek tömbjében helyezkedik el, és elkülönül a skir leletek Duna menti sávjától, ezért e lelőhelyet ál kell sorolni a gepida lelőhelyek köze.

2 * A régészeti adatok alapján úgy tűnik, hogy a Duna-Tisza-köz nyugati és délnyugati sávja a skirek 469-ben történt Itáliába való elvonulása, míg a Duna-Tisza-köz keleti, a gepidák által gyéren benépesített területe pedig valószínűleg a langobardok kelet-pannoniai megjelenése után vált a langobard és gepida királyság közötti lakatlan gyepűterületté. Ez a helyzet a langobardok elvonulása és a gepida állam megsemmisülése után sem változott meg a 7. század első harmadának a végéig (GARAM 1990, Abb. 1-6), amikor a 626-ban Konstantinápolynál vereséget szenvedett, majd a polgárháborút túlélt Avar Kaganatus a kagáni székhelyet az addig lakatlan DunaTisza közre áthelyezve megkezdi a terület betelepítését (KISS 1995, 147-148). 2 Mivel mind a skir, mind a most tárgyalt gepida lelőhelyek régészeti leletanyaga a korszak internacionális női divatékszereiből tevődik össze — s ez különösen éivényes a kiskunfélegyházi sír leleteire —; hangsúlyoznom kell: az egyes lelőhelyeknek az egyik vagy másik gens-hez való feltételes besorolása elsősorban nem a régészeti tipológiai karakterisztikák alapján, hanem településtörténeti adatok alapján történik