A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

BODNÁR Mária – D. MATUZ Edit – SZABÓ J. József: Rézkori és bronzkori településnyomok Battonya határában

14. Sárgásszürke színű, kihajló peremű, hengeres nyakú, öblös hasú fazék darabja (15. kép 2), a vállán két, szorosan egymás mellett elhelyezkedő apró bütyökkel, a hasán seprűdísszel. 15. Vörösesszürke színű, foltos, öblös hasú fazék darabja (15. kép 3) a hasvonalon két kis bütyök alatt átfúrással. 16. Sötétszürke színű, kihajló peremű, öblös hasú fazekak darabjai (15. kép 4) a vállon vízszintes, ujjbenyomásokkal tagolt bordával. 17. Vörösesszürke színű, kihajló peremű, rövid nyakú, öblös hasú, tojás alakú formát idéző amfora darabjai (16. kép 1), a perem és a nyak kivételével rücskös külső felülettel. 18. Sötétszürke színű, kihajló peremű, rövid nyakú, öblös hasú, nagyméretű fazék darabja, (16. kép 2) a váll felső részén ujj benyomásokkal tagolt bordával, ez alatt durvított felülettel. 19. Sötétszürke színű amfora hasának része (16. kép 3), külső oldalán rücskös felülettel. 20. Vörösesszürke színű, öblös hasú, külső oldalán durva felületű amfora alja (16. kép 4). Fá.: 12,5 cm. 21. Sötétszürke, vörösesszürke színű, kihajló peremű, éles vállvonalú tál darabja (17. kép 2). Ma.: 5 cm, fá.: 7 cm. 22. Sötétszürke színű, erősen kihajló peremű, vékony falú, nyomott gömbös testű csésze darabja (17. kép 3). 23. Narancsvörös, szürke színű, foltos bögre darabja (17. kép 4), füle a peremből indul és a váll felső részérc támaszkodik. 24. Fekete színű, kis fazék (17. kép 5), kihajló peremén kis, vízszintes irányú bütyökre emlékeztető megvastagodás látható. 25. Sárgásszürke színű, kisméretű, enyhen kihajló peremű, hengeres nyakú, öblös hasú fazék darabja (17. kép 6). 26. Sötétszürke színű, öblös hasú, vékony falú bögi-e darabja (17. kép 7), a váll felső részén farkasfogmintával szabdalt, bekarcolt, vízszintes párhuzamos vonalak, sraffozott háromszögek láthatók. 9/III. szelvény: A szelvény középső részén egyetlen, jellegzetesen kora bronzkori darab került elő: kereszttalpú tál töredéke (17. kép 1 a-b), belsejét középen bekarcolt, koncentrikus körök és ezekhez kívülről csatlakozó, egymással párhuzamos, V alakú minták díszítik, melyekben helyenként mészbetét maradéka látható. Leleteink, hasonló korú, térben legközelebbi párhuzamait alig 1-2 km-re lelhetjük fel, BattonyaAradi u. II. és Battonya-Fővezeték II. lelőhelyen. A két lelőhely anyagát a leleteket közzétevő szerző a makói kultúrába sorolta be, utalva néhány töredéknek a Somogyvár-Vinkovci-kultúrával való összefüggéseire (SZÉNÁSZKY 1988). Azonban a tárgyalt lelőhelyünk kora bronzkori leletei, különösen az azóta közzételt leletek fényében némileg árnyaltabb képet mutatnak. Bizonyos edénytípusok közösek, többségben vannak viszont az olyan formák és díszítések, amelyek nem fordulnak elő csak a jelen dolgozat tárgyát képező lelőhelyen. így érthető, ha az itteni, egyetlen zárt, kora bronzkori együttes esetében a fellelhető edénytípusok analógiáinak révén némely tekintetben messzebb menő következtetésre jutunk. Amforák Erősen kiegészített, kétfülű példányunkhoz (14. kép 5) hasonló az Alföld bronzkorának legkorábbi szakaszából eddig sehol sem fordult elő. Erre a legvalószínűbb magyarázat a leletek töredékessége. A Makó-kultúrából egyetlen rokonítható példány ismeretes (CSALOG 1941, vi. t. 2), a Kosihy-Caka komplexumból kettő (VLADÁR 1962, 320-321, 335, Tab. I. 7; VLADÁR 1966, Abb. 14. 8; TOCÍK 1981, Tab. VIII. 7). Formailag megfelelőbbek kerültek elő a Somogyvár-Vinkovci-kultúrából (BÓNA 1965, PI. XIII. 2; BONDAR 1995. Pl. 172. 323, 327; TASIC 1984, III. t. 5, 7, IV. t. 2, 7, 10). Mindezeken nincsenek a perem alatt és a vállon bütykök, mint a battonyai példányon, amelyek a Somogyvár-Vinkovci-kultúrával ugyancsak rokon Gyula-Rosia-csoport bihari barlangokból származó leletei (EMŐDI 1985, 124-125, 134, 136, Fig. 2. 1, 7, Fig. 3. 1, Fig. 16. 1, Fig. 18. 45: ROMAN-NÉMETI 1986, 219, 228, Fig. 10. 2, Fig. 17.13-14) felé mutatnak. Más formát mutat egy nagyobb (16. kép 1) és egy kisebb (16. kép 3) töredék. Ez a forma nem idegen a Makó-Kosihy-Caka-kultúrkörtől, az utóbbi évtizedek feltárásai kiegészíthető példányokat is eredményeztek Csekéről/Caka (Sk), Táp-Borbapusztáról, külső felületük azonban inkább seprűdíszes, mint rÜCSkÖS (VLADÁR 1966, 286, Abb. 14. 6; FIGLER 1994, 26, 33. Abb. 5. 14). Tiszakürtön sajnos csak töredékek kerültek elő, így inkább csak valószínűsíthetjük, hogy a külső felületükön rücskös darabok némelyike ilyen edényből származhatott (CSÁNYI 1996, 56, II. t. 2, VIII. t. 5, 9). Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy amforákhoz tartozhattak egyes töredékek (14. kép 3; 16. kép 4), ahol az edényeknek csak az alsó része maradt meg, más, a Makó-kultúrába tartozó lelőhelyen is gyakran találkozunk ilyen esetekkel (CSÁNYI 1996, III. t. 5-6; KALICZ-SCHREIBER 1994, 41, Abb. 6. 10, 13, Abb. 7. 8, Abb 8.17; KÜRTI 1974, 38-39,14. kép). Kiegészítésüket egy budaörsi példány alapján képzelhetjük el (SCHREIBER 1972, 154, 1. kép 9). Feltehetően amforából — esetleg fazékból — származik egy szalagfüllel kombinált, „bajuszdíszes" darab (14. kép 2). Időben és térben legközelebbi párhuzama a bihari Igrita-barlangból (EMŐDI 1985, 136, 140, Fig. is. 43) ismeretes. Ugyanilyen látható a nagyrévi kultúra ökörhalmi csoportjának egyik fazekán (BONA 1963, Pl. II. 3). A Somogyvár-Vinkovci-kultúra törzsterületéről származó egyik amforán a „bajuszdísz" fordított irányú, a fültől felfelé halad az edény vállán (TASic 1984, III. t. 4).