A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

BODNÁR Mária – D. MATUZ Edit – SZABÓ J. József: Rézkori és bronzkori településnyomok Battonya határában

menye szerint a szerb területeken felfedezett Cernavodä III lelőhelyek a rézkor második fázisában végbement kelet-nyugati expanzió bizonyítékai, amelynek keretében steppei elemek tűnnek fel a Dunától délre is. A következő mozgáshullám a középső és északi területek felé hozza a bolerázi csoportot, amelynek anyagi kultúrája megőrzi a régebbi kultúrák néhány elemét: a löbbsoros bordadíszt, a Cernavodä III halszálkamintáját, de új elemek is feltűnnek, pl. kannelúra, fekete polírozás stb. (TASIC 1975,21). A magyarországi Cernavodä III megtelepedést Ecsedy István mutatta ki néhány békés megyei lelőhely anyagában (ECSEDY 1973). Részletesen foglalkozott a Cernavodä III és bolerázi leletek közötti tipológiai hasonlóságokkal, illetve különbségekkel. Megállapította, hogy a Cernavodä Ill-ban és a bolerázi csoportban is vezértípusnak tekinthető az az élesen profilált, enyhén kihajló peremű tál, amely csak kivitelében tér el egymástól a két kultúrszférában. A Cernavodä Illban ez gyengébb kivitelű, és csak a perem alatt van kannelúrázva (ECSEDY 1973, ío-ii). Jellegzetes a Cernavodä Ill-ban a behúzott peremen levő „alagútfül", amely a bolerázi csoportból hiányzik (ECSEDY 1973.10). Ecsedy jellegzetes Cernavodä III formának tartja azt a dudoros vagy kannelúrázott hasú bögretípust, amelyen függőleges szubkutánfül is előfordul (ECSEDY 1973, U). Ugyanilyen jellegzetesség az olyan tál, amelynek hasán függőlegesen átfúrt bütyök van. A történeti és kronológiai problémákat felvázolva Ecsedy összekapcsolta a Cernavodä III - Boleráz fogalmat. A tiszántúli rézkor történeti kérdéseit tárgyalva foglalkozott a Cernavodä Ili-kultúra kérdésével is. Megállapította, hogy a Cernavodä III az Al-Duna vidékén alakult ki a Cernavodä I-ből, az Ezero-kultúra hatására (ECSEDY i9Si. 80). Ecsedy szerint a Tiszántúlon már kifejlett formájában jelent meg, helyi előzménye itt nincs. Ugyanebben az időben jelent meg a Bánátban és a Bácskában is, azaz a Duna mentén terjeszkedett nyugat felé, s a bolerázi csoportba sorolt emlékanyag kialakulásához vezetett (ECSEDY 1981, 80). Kalicz Nándor legújabb kutatásainak eredményeként új horizontot különített el, amely követte a Säleuta IV-Hunyadi-halom-Balaton-Lasinja II (cz utóbbi mai terminológiával Furchenstich kerámia) időszakot. Feltételezése szerint több, délről jövő hullám hatása mutatható ki a leletanyagban. Volt egy rövid életű „Protocernavoda III" behatolás a Kárpát-medencébe, amely elsősorban az Alföldön mutatható ki (KALICZ 1985. 33). A második délkeleti hullám eredményeként létrejött egy, a bolerázi csoport jellegzetességeinek csíráit már tartalmazó lelethorizont, az ún. Protobolcráz (KALICZ 1991, 380). EZ a horizont a korábbi terminológia szerinti BalalonLasinja II-III-ból választható le, egészen pontosan a Balaton-Lasinja III-mal azonosítja Kalicz Nándor (KALICZ 1991,375, 380; KALICZ 1993,329), S 23 lelőhelyet sorol ide. Jellemző leletanyagként határozza meg a széles szájú, éles profilú tálakat (KALICZ1991. Abb. 19. 6-10. 20-21. Abb. 20. il, Abb. 21. 8); hengeres nyakú, gömbös testű edényeket szubkután füllel (KALICZ 1991, Abb. 18.4); Szalagfüles korsókat (KALICZ1991,Abb. 18. 5-6. Abb. 19.15,18); bevagdosott peremű fazekakat (KALICZ 1991, Abb. 19. 23-24, Abb. 21. 1, 5, 11); csészéket, illetve tálakat peremből induló, rövid szalagfüllel (KALICZ 1991. Abb. 18. 3. 6-7. Abb. 19. II. 13-14, 16). Kelet-Magyarország felé haladva csökken a Dunántúlon meglévő kerámiatípusok és díszítések aránya, de a kapcsolatokat mégis jelzik az Alföldön szórványosan előforduló dunántúli eredetű edényformák. Az Alföldön és a Dunántúlon előkerült leletanyag közötti különbségeket abban látja, hogy a Dunántúlt nem érintette az első délkeleti hullám, így ott és mindenekelőtt Horvátországban a régi tradíciók tovább fennmaradtak. Kalicz N. szerint a korai Cernavodä III-ra jellemző kerámiaformák és díszítőkincs az Alföldön, a Dunántúlon és DNy-Szlovákiában is majdnem egyeduralkodók (KALICZ 1991,380). Szlovákiában Némejcová-Pavúková a badeni kultúra tipológiai alapú belső kronológiájának kidolgozásakor a Cernavodä III-at a Baden Ib szintbe sorolta, amely Szlovákiában és Magyarországon a Boleráz megfelelője, Bulgáriában ez a horizont az Ezero XIII-VII (NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ i98i. 294296). V. Némejcová-Pavúková a Cernavodä III és Boleráz közötti leglényegesebb eltérést abban látta, hogy a végeredményt tekintve más lesz a Cernavodä III-ból (Cotofeni-kultúra) és más fejlődik a Bolerázből (badeni kultúra) (NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1974, 240; NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1992, 363). Bulgáriában is megtalálható a Cernavodä IIIkultúra emlékanyaga. V. Draganov a Fekete-tenger Ny-i vidékéről, Durankulak lelőhelyről közölt Cernavodä III leletanyagot (DRAGANOV 1990). A kultúra telephelye Bulgária belsejében is megtalálható. A Sztruma folyó mellett, Radomir-Vahovo lelőhelyen (Szófiától D-re, a hegyekben) tártak fel még 1940ben egy vastag kultúrrétegű, több települési szintből álló lelőhelyet, amelynek V. rétegében egy Cernavodä III gödör is előkerült (ALEXANDROV 1994,117-118). Leletanyaga megegyezik a romániai Cernavodä III anyaggal, a szerző szerint azonban bolerázi elemek is megtalálhatók benne (ALEXANDROV 1994,117-118). Áttekintve a témánk szempontjából fontos, leletanyagot is közlő munkákat megállapíthatjuk,