A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

FISCHL Klára: Klárafalva-Hajdova bronzkori telltelepülése II.

majd az ismert példák alapján számolhatunk elterjedésével a koszideri időszakban más kultúrák lelőhelyein is. A kétféle díszítési technika (bekarcolás és kannelúra) eloszlásának és egymáshoz való viszonyának vizsgálatakor az utóbbi dominanciája állapítható meg, megjegyezve, hogy a bekarcolt díszítés is használatban marad a telep élete végéig (61. kép). A több típus alsó részeként is rekonstruálható, alján körben kannelúrás töredékek a leletanyag legfiatalabb horizontját mutatják. A bemutatott leletanyag tipológiai értékelése és elemzése a D-F házak anyaga között utal kronológiai különbségre, bár az elemzések adatai a fentebb felsorolt okok miatt nem feltétlenül egyértelműek. Ezzel némileg egybevág az E-H házak padlósározásainak azonos rendszere és a D és E házak szintje közötti vastag feltöltési réteg. Az F házban azonban már számos késői vonás megfigyelhető. Esetleg értékelhető úgy e jelenség, hogy egy folyamatosan egy helyben megújított-újjáépítelt ház (H-F házak) közössége anyagi kultúrájában bekövetkezett finom változásokat ily módon lehet figyelemmel kísérni. A H-l házak minimális leletanyaga teljesen nélkülözi a késői vonásokat, mely házakat a településszerkezeti jelenségek elválasztják egymástól. Mindezek ellenére e két alsó szint jelöli ki a telep életének legidősebb fázisát. Abból a tényből kiindulva, hogy az E szint anyagát nem vehettük figyelembe a tipológiai elemzésnél (mivel nem eldönthető, hogy az A vagy a B szelvény területéről került e elő az általunk ide leírt leletanyag), hogy az ásatás előtt 40-60 cm-t elhordták a halom tetejéről és hogy a H-I házak anyaga szinte értékelhetetlen a kevés innen előkerült leletanyag miatt, a településszerkezeti sajátosságok és a tipológiai megfigyelések összegzéseként megállapíthatjuk, hogy e lelőhely esetében, az 1931-es és 1969es ásatások eredményeire támaszkodva a Perjámoskultúra életében a megtelepüléssel a kultúra korai fázisában már számolhatunk. Itt főleg a szőregi temető alapján elkülönített 2-3. fázisokról lehet szó. Igen gazdag leletanyag került elő viszont a késői (ún. Szőreg 4-5) fázisból, mely későinek vagy fiatalnak nevezett időszak mind a belső motívumok fejlődése, mind az importok alapján a koszideri korszak időtartama alatt is létezett.

44 Mindezt alátámasztják az amerikai O'Shea által Klárafalván és Kiszomboron vezetett ásatások radiokarbon adatai (BRONZEZEIT 1992, 45; FORENBAHER 1993, 250; O'SHEA 1991, 100; O'SHEA 1996, 37). A kiszombori, általunk a kultúra korai szakaszába sorolt lelőhely és a klárafalvi telep radiokarbon adatsora átfedi egymást, vagyis a két telepet feltehetően lakták egyidejűleg is. A klárafalvi telep radiokarbon-adatai két időpont körül csoportosulnak: Kr. e. 2000 és 1680. Ezen adatokat összehasonlítva a kárpát-medencei tellkultúrák radiokarbon-adataival egy késő Nagyrév - kora Vatyahorizonttól a koszideri periódusig ívelő időintervallumot kapunk, mely átfogja a teljes magyarországi középső bronzkort (BRONZEZEIT 1992,45). A kultúra kerámiaművességének késői fázisáról igen jó képet kapunk az itt bemutatott leletanyag alapján. A tipológiai elemzés során részletesen kitértünk minden jellemzőre, itt már csak egy megfigyelés rögzítése maradt hátra. A késői forma- és motívumkincsben számos olyan elem figyelhető meg, melyet tipológiai alapon más kultúrák kerámiaművességéből ismerünk. A Perjámos-kultúra saját formavilágába olvasztotta a Vattina- és a Füzesabony-Gyulavarsándkultúra elemeit. Ezen átvett forma- és motívumkincs használata a Perjámos-kultúra kerámiaanyagában az importcdényeknél is jobban kijelöli e kultúra viszonyát az őt körülvevő más anyagi műveltségekhez. A kutatás mai ismeretei szerint a középső bronzkor végén a Perjámos-kultúra területe összezsugorodik, két végvárszerű telepét ismerjük, mely megéri a koszideri korszakot: Pécska és Klárafalva.

45 A tipológiai részben oly sokszor hivatkozott pécskai anyag tökéletes párhuzamként szolgál, ennek segítségével — és a Móra Ferenc által feltárt leletanyag ismeretében — körvonalazódik a klárafalvi felső elpusztított rétegek leletanyaga is. így egy, a pécskaival azonos végződésű telepet rekonstruálhatunk, de nem a pécskai anyag feldolgozójának korábbi (SOROCEANU 1982, 366-367) hanem az 1991-es véleményével egyetértve (SOROCEANU 1991, 126).

46 44 A Szőreg 4-5, Szőreg-Koszider fogalmak viszonya tisztázatlan, mivel az előbbit temető, míg az utóbbi telepanyagok alapján használjuk A két kronológiai fogalomrendszer közötti egyeztetés egyik alapja lehet talán az itt bemutatott leletanyag. 45 Ez nem, zárja ki természetesen, hogy a jövőben ne kenilne elő több, e korszakba sorolható, egyrétegű telep. 46 Itt szeretném megköszönni Bóna Istvánnak a lektorálás során tett értékes észrevételeit, tanácsait.