A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

FISCHL Klára: Klárafalva-Hajdova bronzkori telltelepülése II.

Vatya-kultúra. Minden ide tartozó töredék a kultúra kései fázisába, a koszideri korszakba sorolható (14. kép 1; 23. kép 1; 32. kép 2;

32 46. kép 5). Feltehetően a késői Vatya-kultúra forma és mintakincsével hozhatók kapcsolatba két töredék (26. kép 5; 36. kép 4). Vatíina-kuMra. Konkrét importként értékelhető egy töredékes edényke (37. kép 2), melyen a hasról lecsüngő bütykök a halomsíros korszakkal való egyidejűségre utalnak. Továbbá számos olyan jellegzetesség figyelhető meg az itt bemutatott anyagon, melyet c kultúra hatásaként értékelhetünk. Ilyenek a díszített fülek (11. kép 4; 16. kép 13; 28. kép 10; 41. kép 10; 44. kép 7), speciális bütykök (51. kép 12). Talán egy különleges rátett fül (37. kép 12) is déli hatásként értékelhető. A Perjámos- és a Vattina-kultúra szoros kapcsolatára utal egy korsó (50. kép 4). 33 Kancsó A szőregi korsók forma- és mintakincsének ismerete alapján biztosra vehetjük, hogy cilindrikus nyakú, éles vállvonalú, nyomott gömbös testű (25. kép 12), egyfülű, általában a perem fölé emelkedő (44. kép 6; 47. kép 13), gyakran ansa lunata kiképzésű (44. kép 8) kancsókkal is számolni kell a leletanyagban, melyet nem feltétlenül tartunk alapvetően szőregi típusnak, de egyértelműen importként sem értékelhetőek, mivel a középső bronzkor második felében a füzesabonyi és a Vatya-kultúra területén kívül is megtaláljuk számos képviselőjüket. Legjellegzetesebb darabja a vékonyfalú, általában fényezett, kihajló peremű, cilindrikus nyaktöredék, ami lehet díszítetlen (22. kép 5; 26. kép 7; 29. kép 3; 32. kép 15), ám leggyakrabban körbefutó, bekarcolt vonalkötegek láthatók rajta (13. kép 5; 22. kép 13; 29. kép 13; 32. kép 3), de más mintakombinációra is van példa (17. kép 11; 25. kép 15; 26. kép 4; 29. kép 5; 30. kép 10; 51. kép 11). Hasának mintája alapján az ún. alpári típusba sorolható az egyik töredék (12. kép 10). Szintén a hason található spirálbütykös díszítés miatt soroltunk ide egy edényt (17. kép 2), de a szőregi temető 164. sírjában található korsó alapján (BÓNA 1975, Taf. 115.4) ezen töredék formai rekonstrukciója is kérdéses. A turbántekercses hasú darabok (41. kép 7; 42. kép 1; 48. kép 1) a legelterjedtebbek a Kárpát-medencében, mivel ez az egyik alapdíszítése a füzesabonyi kultúra hasonló korsójának, ahonnan valószínűleg elterjedt ez a középső bronzkor végén minden kultúrában oly kedveltté vált forma. A tipológia nem önmagáért való tudomány. Noha az őskorkutatás egyik legfontosabb módszere, csupán az egyik vizsgálati mód lehet, ami segítségünkre van egy korszak, egy kulturális egység, vagy egy lelőhely történetének rekonstruálásában. Jelen esetben a megfigyelt szintek településszerkezetéből levonható tanulságok, a 14

C adatok,

34 a tipológia és más, e kultúrába sorolható települések törvényszerűségeinek tanulmányozása alapján alakíthatunk ki valamilyen összképet. A településszerkezetre vonatkozó következteléseink, a rétegvastagság, a nyolc elkülönített szint megléte,

35 illetve a 14

C vizsgálatok eredményei mindenképp abba az irányba mutattak, hogy a Perjámoskultúra népének olyan hosszú ideig tartó megtelepedésével számolhatunk e lelőhelyen, melyet nem lehet a kultúra életének fiatalabb szakaszába szorítani. E fiatalabb korszak jellemzőinek megléte, a leletanyag első átnézése során, dominánsnak tűnik és egyneműnek láttatja az anyagot. Olyannyira, hogy a kutatás teljes időtartama alatt problémát jelentett a kultúra idősebb fázisának jelenlétét egyértelműen kimutatni. E probléma egyik gyökere, hogy a korai sajátosságok — főleg telepanyagokban — jóval kevésbé megfoghatóak, mivel a kultúra belső tagolását nagyméretű temetőinek lelctanyaga alapján végezték el (Szőreg, Mokrin). A Pcrjámos-kultúra lakóhelyeire az egyrétegű és a többrétegű, ún. telltelcpülési forma is jellemző. Jelentősebb ásatások a Mokrin-Popin Paor-i egyrétegű telepen kívül (GIRIC1987) csak télieken folytak, mivel e lelőhelyek rétegsorainak helyes elemzése 32 Ez utóbbi két töredék egy edény darabjai, kidönböző előkerülési hellyel (32. kép 2:10. gödör, 23. kép l:Fházpadlószintje). 33 Biztosan nem alapfonnája a Szőreg-Peijámosdadtúrának Eredete a füzesabonyi kxdtúrában kereshető, a korszak vége felé azonban általános elemmé válik minden középső bronzkori kultúra teriiletén, megtartva bizonyos alapvonásokat (magas nyak perem fölé emelkedő fül, éles valitörés, nyomott gömbös test), de teriiletenlcént eltérő jellegzetességekkel (pl: a rákospalotai típus fordított csonka hípos nyaka, ellentétben az alpári típus cilindrikus nyakával, vagy az alpári, rákospalotai, jászdózsai és szelevényi példányok sajátos hasdíszítményei). Jelen esetben nem importként értékeljük őket, hanem általános ízlésvilágot tükröző, helyi készítményként. Az 1. típusú bögrékltez sorolt hastöredékek némelyike e kategóriába tartozó töredék is lehet. 34 A C minták e lelőhely anyagára vonatkoznak de nem az 1969-es, hanem az 1987-es ásatások alkalmával készidtek 35 Melyekhez feltehetően még számos társult a lelőhelyen végzett földmunkák előtt.