A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

NAGY Margit: Szentes és környéke az 1-6. században. Történeti vázlat és régészeti lelőhelykataszter

A következő összecsapáskor a császári segítség ilyen előzmények után ismét a langobardok oldalán vonult fel. Bár a bizánci csapatok nagyobbik része útközben lemaradt, a langobardok az 55l-es asfeldi ütközetben mégis komoly veszteséget okoztak ellenfelüknek. Az asfeldi csata után a langobard-gepida háborúk Thorisind király haláláig szüneteltek. A békét a keleti gót és a perzsa fronton segítségre SZOrult császárság is támogatta. (Procopius: De bello Gothico IV, 25; Iordanes: Romana 386-387; Paulus Diaconus: História Langobardorum I, 23-24; LAKATOS 1973, 81-82; SCHMIDT 1941, 538-539; BÓNA 1981a, 101-102). Az 550-es évek végén a gepidáknál Kunimund, a langobardoknál Alboin került a királyi trónra. Kunimund udvarát Sirmiumban rendezte be, ahol az ariánus gepida egyház püspöksége is működött. Alboin első sikeres támadása bizonyára a királyi központ, Sirmium felé irányult. A régi ellentét, a két király közti személyes konfliktussal súlyosbítva, ismét felelevenedett. A langobard támadás hírére Kunimundnak — busás ajándékok és Sirmium átadására vonatkozó ígéretek fejében — sikerült II. Iustinus (565-578) segítségét megszereznie, így a gepidák a békülékenynek mutatkozó Alboin seregével szemben ismét túlerőbe kerültek (Paulus Diaconus: História Langobardorum I, 27; Theophylactus Symmocatta: Historae VI, 10; LAKATOS 1973, 83-84; SCHMIDT 1941, 540). A bizánci állásfoglalás láttán a langobardok új szövetségest kerestek és a félelmetes hírű keleti lovas nomád néppel, az avarokkal vették fel a kapcsolatot. A Baján kagán vezette avarok már néhány éve az Al-Dunánál várakoztak és a bizánci császártól kértek szállásterületet. Baján számára kedvező alkalom kínálkozott, hogy a langobardok segélykérésére beavatkozhasson a Kárpát-medence ügyeibe, mégis súlyos feltételekhez kötötte segítségét. A langobard-avar szövetség ennek ellenére létrejött és 567ben a kétfelől támadó seregek szétmorzsolták a bizánciaktól magukra hagyott gepidák katonai erejét. A szövetségi megállapodás értelmében az avarok elfoglalták a Tisza-vidéki és az erdélyi gepida területeket, sőt még hosszú évekig követelték a császári csapatok által visszafoglalt Sirmiumot is. A megsemmisített gepida királyság helyébe a langobardok és a császárság számára sokkal veszélyesebb határ menti barbár nép került. Az avarok megjelenése a népvándorlás új hullámát indította el a Kárpát-medencéből. A langobardok Alboin király vezetésével 568 tavaszán több falu lakosságát kitevő gepida menekülőkkel és egyéb germán néptöredékekkel együtt Itáliába költöztek (Paulus Diaconus: História Langobardorum I, 27; Menander: Fragmenta 24-25; LAKATOS 1973, 86-90; SCHMIDT 1941, 541-542; BÓNA 1974, 81-84). A gepida települések egy része, főként a Tisza déli szakaszánál és Erdélyben, túlélte az avar foglalást, a falvak lakossága megőrizte önállóságát; a gepida segédcsapatok a 7. századi avar hadjáratokban is részt vettek. Langobard, avar, szláv és bizánci környezetben a 6. század végén még számon tartották a gepida származású embereket, később azonban maradványaik eltűntek a befogadó népek között.

49 Avar uralom alatti régészeti hagyatékukat, mellyel a korai avar időkben a Tisza mentén számolni lehet, még nem sikerült megnyugtatóan körülhatárolni.

50 L LELOHELYKATASZTER. SZARMATA KORI LELŐHELYEK (1-4. SZAZAD) 1. Szentes-Berekhát a/ Berki Molnár Lajos homokbányájából — amely valószínűleg azonos a Berki-szőlő megnevezésű lelőhellyel — előkerült sírleletek (15. kép 6) (PÁRDUCZ 1931,104,94. sz.). KJM ltsz.: 71.61.1-71.64.1. b/ Biki Nagy Józsefné földjéről 1897-ben a szentesi múzeumba került, azonosítatlan leletek (CSALLÁNY 1903, 15). c/ Dancsik Gergely földje. A gepida temető területén előkerült szarmata gödrök (CSALLÁNY 1903, 16-18; CSALLÁNY 1941, 121). d/ Kórogyi Pál földje. Négy sír anyaga, melyek 1897-ben kerültek elő (CSALLÁNY 1903,15; PÁRDUCZ 1931, 103-104, 93. sz.). e/ Panyik Tóth János földje. A gepida temetővel kelet felé határos terület, ahonnan összesen tíz 49 LAKATOS 1973, 90-117; a Tisza-vidéki falvakról Theophylactus Symmocatta: Historae III, 3; SCHMIDT 1941, 542-543. 50 Megköszönöm H. VadayAndreának, Bóna Istvánnak és Kiss Attilának a kézirathoz fűzött megjegyzéseiket és javításaikat. A lelőhely térképeket Nagy Margit adatai alapján Rózsa Gábor állította össze. A temetőtérképek Nagy Margit rajzai. A rajzok Szűcs Árpád - Kováts Margit munkái. A 10. kép 2 Dömötör Mihály, a többi Molnár Ilona felvétele és a KJM, valamint a MNM (10. kép 1 ) archív negatívjairól készült nagyítás.