A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

SZATHMÁRI Imre: Árpád-kori templom Sarkadkeresztúron

(14-15. kép). Az Árpád-kori keltezést viszont mind­ezek a leletek teljességgel megerősítik. Az időbesorolás pontosításához sajnos az a kevés lelet sem ad segítséget, ami a keltezés szem­pontjából igen fontos helyen, a templom alapozásá­ból, eredeti helyzetből került elő. A már említett tégladarabokon, idomtéglákon és köveken kívül ide sorolható még három edénytöredék és egy kavics, amelyek a szentély és a hajó találkozásánál, a diadal­ív északi pillérének vonalában, az O-P metszetből kerültek elő, az alapozás döngölt földjéből. Az egyik edénytöredék kihajló, ferdén levágott szélű fazékpe­remből való (15. kép 12), a két másik pedig edény oldaltöredékei. Ez utóbbiak egyike függőlegesen be­vagdosott vonalkákkal díszített. A kavics szürke szí­nű, lapos, szabálytalan alakú (10,5x6,5x2,5 cm). 20 A templomot alaprajzánál és jellegzetességei­nél fogva — annak ellenére, hogy pontos analógiá­ja nincs — be lehet illeszteni azoknak az Árpád-ko­ri falusi plébániatemplomoknak a sorába, amelyek az utóbbi évek hiteles ásatásaiból ismertté váltak. Alaprajza szerint teljesen hasonló elrendezésű templom nincs a tágabb környékben, de a templom minden egyes részletének vannak megfelelői a köz­vetlen közelben is. Négyszögletes szentélyű templom került elő pl. Apácaegyházán (SZEREMLEI 1901,288), Kardoskúton (MÉRI 1964, 2. kép), Györkén (SCHERER 1938. 41), Do­bozon (KOVALOVSZKI 1989,144), Gyula-Szeregyházán (SZATMÁRI 1996c, 19, 4. ábra), Bánkúton (SZATMÁRI­VÁGÓ 1993, 46). Karzattartó alapozás a környéken mindössze Kardoskútról (MÉRI 1964, 2. kép), Kamui­ról (SZATMÁRI é. n. 43,8. kép) és Örménykútról (SZAT­MÁRI 1996.176) ismert. A diadalívet tartó pillér beug­ró alapozására csak Békésen (MRTs. a., 1/67, lelőhely) és Bánkúton (SZATMÁRI-VÁGÓ 1993, 46) akadt példa. A karzatot tartó falpillérekre falusi plébánia­templomoknál a közelben sehol sincs adat. Erre a legközelebbi hasonló jeleket a karcsai templom szögletes hajójában lehet megfigyelni (KISSNÉ NAGY­PÁL 1974. 112, 93/a kép; MAROSI 1975, 29). Itt Ugyanúgy megtalálható a karzatot tartó, a hajó belső terében elhelyezkedő két pillér, velük egy vonalban a hajó északi és déli falán, valamint a nyugati falon — a bejárat két oldalán — egy-egy falpillér. A karcsai templomnak ezt a részét a 13. századra keltezték, azzal, hogy a kerektemplom mellett 1200 körül kezdték el építeni az új hajót (MAROSI 1975,147). A sarkadkeresztúri templomot természetesen csak a falpillérek kialakítása vonatkozásában említhetjük meg Karcsa mellett. A két templom térbeli távolsá­ga és merőben eltérő megjelenése nyilvánvalóan kizárja a közelebbi kapcsolat feltételezését. Egyes építészeti elemek — jelen esetben a falpillérek és a karzat összefüggéseinek — hasonlósága azonban je­lenthet korbeli közelséget is. Az alapozásnak döngölt földből való készítése az Alföldnek e délkeleti tájain csaknem általános­nak mondható, néhány kivételtől eltekintve minden templom alapozásának aljába döngöltek vissza agyagot vagy földet. Az alapozásban lévő döngölésre kerülő téglasorokra is van példa más, közeli temp­lomoknál: Békésen és Muronyban (MRT s. a., 1/67, 10/25. lelőhely), illetve Telekgerendáson is (SZATMÁRI 1996a, 212). Ezeken a helyeken jól látszott, hogy az alapozási árkot először kiásták, majd azt döngölt földdel részben feltöltötték, de nem teljesen az ala­pozási árok fölső széléig. Ezután még az árokban, a döngölt alapozás tetején kezdték el a téglából ké­szült falat rakni. A döngölés tetejét általában (így volt ez pl. Sarkadkeresztúron is) homokos, gyenge habarccsal terítették le, s ebbe szorosan egymás mellé illesztve, lapjukra fektették a legalsó sorban lévő téglákat. Ezen a szinten azonban a téglákkal még csak alapozásnak megfelelően töltötték ki az alapozási árkot, s valószínűleg az alapozási árok fölső széle fölött kezdték el a kötésbe rakott téglák­ból a tényleges falat felhúzni. A falakból napjainkra már semmi sem maradt meg. Azt sem lehet tudni, hogy az alapozási árok fölső szintje hol lehetett. Mindebből azonban kitűnik, hogy az alapozás vizsgálata módszertani szempontokat ugyan felvet, de nem teszi önmagában lehetővé az Árpád-kor négyszáz évén (10-13. század) belül a pontosabb keltezést. A sarkadkeresztúri templom döngölt ala­pozásának földjéből előkerült, említett edénytöre­dékek szintén alkalmatlanok a keltezés Árpád-ko­ron belüli pontosításához. Összességében meg kell állapítanunk, hogy a templom építési idejének meghatározásához csak közvetett bizonyítékaink vannak, de ezek alapján nem lehet pontos keltezést adni. A térségre vonat­kozó történeti adatok alapján azonban valószínű, hogy a kereszténység terjedésére és a. templomok építésére csak a 11. századtól, s az sem lehetetlen, hogy csak a Vata-féle 1046. évi lázadás leverését követően, a 11. század második felétől nyílott je­lentősebb méretekben lehetőség. Ezt jelzi pl. az a 20 Ltsz.: 95.22.37-39.

Next

/
Thumbnails
Contents