A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

SZATHMÁRI Imre: Árpád-kori templom Sarkadkeresztúron

két Ny-i falpillér külső széleinek távolsága pedig egymástól 242 cm. A karzattartó alapozás: hossza 295 cm, szélessége 75-105 cm (az É-i végén 75, a D-i végén 105 cm), távolsága a Ny-i faltól (hossztengelyben) kb. 125 cm (későbbi gödör vágta), távolsága az É-i falsíktól 70 cm, távolsága a D-i falsíktól 110 cm, belső szélének távolsága a Ny-i belső falsíktól 200-220 cm (az É-i végén 200, a D-i végén 220 cm). A részletes méretekből és a templom alaprajzából láthatjuk, hogy az épület végtelenül egyszerű, de igen egységes, igényes munka eredményeként készült el, a hajó, a szentély és a karzattartó alapozása meglehetősen pontosan szerkesztett, arányos elhelyezkedésű. Mindössze a diadalív déli pilléralapozásánál tapasztalható szerkesztési bizonytalanság (3. kép). A templom alapozási árkainak oldalfalai lefelé enyhén összeszűkülnek, helyenként függőlegesek, alsó sarkaik lekerekítettek. Az árkok alja kissé teknős kialakítású (5. kép; 18. kép 1, 3-4; 19. kép 1). A templom sarkainál az alapozási árkok ugyancsak lekerekítettek, az alapozás pedig legalul mindenütt döngölt földrétegekből készült (3. kép). A földrétegekből álló döngölés tetején, vagyis a döngölt alapozás fölött található törmelékes betöltés alján és a megmaradt alapozási árok oldalfalán helyenként erősen homokos habarcsfoltokat lehetett látni bontás közben. A döngölt alapozás tetején egy-két helyen bolygatatlan téglasorok is megmaradtak. Innen tudjuk, hogy a hajó és a szentély alapozásában általában csorba, fél- vagy törött téglák kerültek elő. E lapjukra fektetett téglákat, téglasorokat vékony, erősen homokos összetételű habarcsrétegek választották el egymástól (4. kép 1). A karzattartó alapozása ezzel szemben erősen homokos anyagú, gyenge habarcsba ömlesztett tégla- és mészkődarabokból állt. Megfigyelhető tetejét a szántás szétroncsolta. Az alapozásba kerülő legalsó tégladarabokat viszont biztosan beledöngölték az ugyancsak döngölt földből készült alapozás fölső rétegébe. Igen szembetűnő volt, hogy a karzattartó alapozásában talált tégladarabokat szándékosan, külön-külön apró darabokra törték össze, még az előtt, hogy az alapba rakták volna (18. kép 2). Az alapozástechnika megismerése érdekében kiásott metszeteknél a mélységadatokat — mint egyébként minden más mélységadatnál is — a mai felszínhez viszonyítottuk. A ±0 szintezési alappontunk a 4. szelvény délnyugati sarkának mai, szántási felszíne volt (3. kép). Ehhez képest az egyes metszeteinkben az alapozási rétegek a következők szerint alakultak. Az A-B metszetnél a karzattartó döngölésének teteje -62 cm-nél, a döngölés alja pedig -69 cm-nél, a metszet rétegei alulról, a középvonalban, 1: 7 cm (sárgásfekete), 2: 6 cm (törmelékes, laza) (5. kép 1; 18. kép 2); a hajó döngölésének teteje -79 cm-nél, a döngölés alja pedig -99 cm-nél, a metszet rétegei alulról, a középvonalban, 1: 5 cm (sárgásfekete), 2: 5 cm (sárgásfekete), 3: 10 cm (sárgásfekete), 4: 1 cm (homokos habarcs), 5: 24 cm (törmelékes, laza) (5. kép 1; 18. kép 1). A C-D metszetnél a döngölés teteje -75 cm-nél, a döngölés alja pedig -100 cm-nél; a metszet rétegei alulról, a középvonalban, 1: 10 cm (sárgásfekete), 2: 8 cm (sárgásfekete), 3: 7 cm (sárgásfekete), 4: 4 cm (feketéssárga), 5: 24 cm (törmelékes, laza) (5. kép 2; 18. kép 3). Az E-F metszetnél a döngölés teteje -76 cm-nél, a döngölés alja pedig -84 cm-nél; a metszet rétegei alulról, a középvonalban, 1: 8 cm (sárgásfekete), 2: 1 cm (homokos habarcs), 3: 17 cm (törmelékes, laza) (5. kép 3; 18. kép 4). A G-H metszetnél a döngölés teteje -73 cm-nél, a döngölés alja pedig -81 cm-nél; a döngölés tehát 8 cm mélységű, sárgás fekete színű (5. kép 4). Az I-J metszetnél a döngölés teteje -71 cm-nél, a döngölés alja pedig -81 cm-nél; a döngölés tehát 10 cm mélységű, sárgásfekete színű (5. kép 6). A K-L és az M-N metszetnél a döngölés 9 cm mélységű, ugyancsak sárgásfekete színű (5. kép 5, 7). Az O-P metszetnél a döngölés teteje -73 cm-nél, a döngölés alja pedig -92 cm-nél; a döngölés tehát 19 cm mélységű, sárgásfekete színű (5. kép 8; 19. kép 1). A P-R metszetnél az adatok megegyeznek az O-P metszet adataival (5. kép 9). Az R-S metszetnél a döngölés teteje -78 cm-nél, a döngölés alja pedig -92 cm-nél; a döngölés tehát 14 cm mélységű, sárgásfekete színű (5. kép 10). Az S-O metszetnél a döngölés teteje -68 cm-nél, a döngölés alja pedig -92 cm-nél; a döngölés tehát 24 cm mélységű, sárgásfekete színű (5. kép 11). A fentiekből kitűnik, hogy az alapozási árkok mélységei, s a döngölt alapozás rétegeinek vastagsága között az egyes metszetek helyei szerint vannak ugyan különbségek, de ezek az eltérések nem számottevőek. Kétség kívül a legnagyobb eltérés a főfalak és a karzattartó alapozás mélységadatai között mutatkozik, de ennek nagyságrendje ennek ellenére jelentéktelen mértékű. A különbség csak abban határozható meg, hogy a karzattartó alapozás mélységadatai a főfalak mélységadatainak szélső értékein is kívül terjednek. Míg ugyanis a főfalak helyén a döngölés teteje 68-79 cm, a döngölés alja pedig 81-100 cm mélyen jelentkezett, addig a karzattartó