A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: A szegvár-oromdűlői 10-11. századi temető

létről övező területet kezdték használni. Ezen a területen már több — 6-8 sírból álló — sírsor is valószínűsíthető, néhány esetben — a temető északkeleti negyedében — ezek a sírsorok a 10. századra feltételezett temetkezések folytatásának látszanak. Az új jövevények megjelenését egyrészt az új sírformák — padmalyos, padkás sírok — használata jelzi, másrészt a mongolid/mongoloid embertani típusok megléte és a jelképes trepanáció gyakorlása. A délkeleti csoport több szempontból is elkülönül a temetőtől. Egyrészt topográfiailag, mivel több méteres üres sáv választja el a temetőmag délkeleti szélétől, másrészt az itt előkerült sírok tájolása a temetőmag sírjainak tájolásától szinte egységesen nyugat, délnyugat felé tér el. A temetőn belül itt figyelhetők meg legmarkánsabban a 3-6 sírból álló sírsorok, a temetőmaghoz közeli sávból került elő az 593. sír Salamon dénárjával, ez a sír jelezheti a délkeleti csoport temetkezéseinek — régészetileg meghatározható — kezdetét. E temetőrészen belül e temetkezéssel lehet közel egykorú a többi, S végű karikával eltemetett. A sírcsoport és a temető használatának a végét azok a temetkezések (575-576, 594, 617. sír) reprezentálják, amelyek a csoport és egyben a temető szélén kerültek elő, a sima S végű karikás temetkezések sírsorait kívülről határolják, és bordázott S végű ezüstkarikákat rejtenek. A TEMETŐT HASZNÁLÓ KÖZÖSSÉG BECSÜLT LÉLEKSZÁMA ÉS GAZDASÁGI EREJE A temető kb. 100 méter hosszú és 60 méter széles, oválisnak mondható területet foglal magába. Figyelembe véve a földmunkákkal elpusztított terület nagyságát, valamint a talajműveléssel feltehetően megsemmisített sekély mélységű gyermeksírokat, mintegy 75-85 sír hiányával számolhatunk. A temető területének 10. századra keltezhető részén feltételezhető mintegy 140 temetkezés 2-3 generációnyi használati időt valószínűsít, ami a 28 éves átlagéletkort alapul véve nemzedékenként 7-11 családot jelentene. A temető felhagyásának idejére az ide eltemetettek száma összesen mintegy 450-460 lehetett. Amennyiben a szakirodalomban elfogadott 28 évnyi átlagéletkorral számolunk, a temetőt mintegy 5-6 generáció használhatta. Ha nemzedékenként átlagosan 5-8 fős családokat feltételezünk, akkor a temetőhöz tartozó faluban 9-18 család élhetett egy időben. A 372 temetkezés közül 39 tartalmazott ezüst ékszert, illetve érmét, összesen 90,6 gramm súlyban. Ezek döntő többsége S végű — 51 g —, illetve bordázott S végű — 13,7 g — karika volt. A nemesfemet tartalmazó temetkezések — a kirabolt sírok által jellemzett terület kivételével — az egész temetőben előfordultak (39. kép). A temetőmag területén csupán három — a 458, 467. és a 796. — sírból (az utóbbi két temetkezés kirabolt volt) került elő ezüst ékszer. A nemesfémet tartalmazó sírok öt helyen csoportosulnak. A temető közepén, azon belül a temetőmag északi sávjában került elő a 458. (hurkoskampós karikával, bal oldali padmalyos kiképzéssel) és a 467. (kirabolt, s a rablás ellenére a legtöbb ezüstöt tartalmazó) sír. E két temetkezés rejtette az összes nemesfém közel 12%-át, 10,67 g. A többi, ezüst ékszert és érmét tartalmazó temetkezés a temető szélein (négy helyen) volt. A különböző csoportokban előkerült összes ezüst ékszer csoportokra vetített átlagsúlyát tekintve — amelynek értéke nagyon közel áll a temető ezüst ékszeres sírjait jellemző átlagértékhez, amely 2,3 g —, a temető különböző szélein közel egyforma mennyiség került elő, míg a központi két sírból ezek duplája vált ismertté. (Központi mag: 5,33 g; északi csoport: 3,01 g; keleti csoport: 2,51 g; déli csoport: 1,94 g; nyugati csoport: 2,38 g.) Az átlagos ezüstmennyiséget vagy annál többet tartalmazó sírok egyenletes számban kerültek elő a fenti csoportokban. Előfordulásuk száma és temetőn belüli helyzetük még karakteresebbé teszi a csoportok egymástól való elkülönülését. A temetőt használó közösség 10. századi anyagi helyzetére nincs adatunk. A rablás ténye — mely csak közvetve utal az elhunytakkal a túlvilágra küldött értékekre — alapján feltételezhető gazdagság folytonosságára és az ide eltemetett személyek jelentősebb anyagi helyzetére utal a korai temetőrész területére elhantolt két nő sírjában lelt kiemelkedő ezüstmennyiség. A temetkezésekből előkerült nemesfém menynyisége alapján úgy gondoljuk, hogy a 11. századi családok/közösségek anyagi helyzete jóval szerényebb és egymáshoz viszonyítva kiegyensúlyozottabb lehetett. A temető használatával a sima S végű és a bordázott S végű karika divatváltása idején, illetve azt követően — a kisszámú bordázott S végű ezüstkarikának a temető szélső sírjaiban való előfordulá-