A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: A szegvár-oromdűlői 10-11. századi temető

4. Szentes-Nagyhegy, Gyarmati S. földje: Nagyméretű, pödrött végű bronzkarika (26. kép 16), szórvány. Átm.: 3,4-4,1 cm, v.: 2,2 mm. KJM ltsz.: 57.28.61. 5. Szolnok-Lenin Tsz (Ugar) 2. sír (MADARAS 1996,66) Az általunk ismert hat példány hat személyt és egyben hat közösséget jelent. E pödrött végű karikák egyedi mellékletként vagy szegényesnek mondható leletegyüttesek részeként váltak ismertté. Eddig még nem fordultak elő S végű karikával egy sírban, és síronként mindig csak egy példány van belőlük. Közülük csak három darab került elő megfigyelt és dokumentált sírból.

24 A hiteles ásatásból származó példányok Maturus korú nők sírjaiban, általában a jobb oldalon — jobb halánték: SzolnokLenin Tsz (Ugar) 2. sír; jobb csecsnyúlvány: SzegvárSzőlőkalja 63. sír; a gerincoszlop jobb oldala mellett: Szegvár-Oromdűlő 791. sír — kerültek elő.

25 Viseletük egyértelmű meghatározására a kisszámú megfigyelés még nem ad elég támpontot. A pödrött végű karika itt tárgyalt altípusának készítése és viselete, az eddig ismertté vált leletek alapján, a Közép-Tisza-vidéken — úgy tűnik — megelőzi az S végű karikák divatját, azaz a 10. század első két harmadára valószínűsíthető.

26 A kis esetszám arra utal, hogy a korabeli női hajviseletnek egy szűkebb régióra jellemző, ritka ékszere lehetett. A szegvár-oromdűlői ezüstpéldány eddig egyedi darabnak tekinthető abból a szempontból is, hogy a többit bronzból hajlították. Sima S végű karikák A temető területéről 65 sírból került elő 92 darab sima S végű karika. Ebből 56 darab bronzból, 35 ezüstből és egy ezüstözött bronzból készült. Méretük alapján megkülönböztettünk kis, 1,6 cm átmérőjű (pl. 212, 273, 365. sír), közepes, 2,2 cm átmérőjű (pl. 484, 495, 618. sír) és nagy, 2,6 cm átmérőjű (pl. 254, 391, 613. sír) példányokat, huzalvastagságuk egyenletesnek mondható, 1,3-2 mm között változik. A fentiektől különválaszthatók az igen vékonynak meghatározható, változó átmérőjű S végű karikák, melyek huzalvastagsága 1,1 mm alatt marad. A 39 darab közepes méretű — s mint ilyen, legáltalánosabb — S végű karika között hat pár ezüst- és öt pár bronzkarika került elő. Két gyermeksír kivételével (471, 807. sír) ezek felnőtt nők temetkezéseinek mellékletei voltak. A 23 darab nagyméretű S végű karika 7 esetben — mindig női temetkezésből — párosan került elő, melyek között négy pár bronz-, míg három ezüsthuzalból készült. Magányosan 9 sírban fordult elő, egy kivétellel (498. sír) női sírban. Az S végű karikák nagyobb hányadát kitevő — a többitől gondosabb kivitelű — közepes és nagyméretű darabok tehát gyakrabban fordulnak elő párban, s a párok darabjai egymással szinte megegyező kialakításúak, tehát egy időben készültek, mindkettő bronzból, vagy mindkettő ezüstből. Az oromdűlői közösség tehát az S végű karikát döntő módon párban használta. A felhagyott temető nyugati felében, illetve a temető közepén — a kirabolt temetkezések alapján — feltételezhető temetőmagot szinte körbeveszik azok a sírok, amelyekből bronzból vagy ezüstből készült S végű karikák kerültek elő. Ezek megjelenését a kutatás a 10. század utolsó évtizedeire teszi, hangoztatva, hogy azok használatának/divatjának ideje területenként eltérő lehetett (SZABÓ 1980, 69). Az S végű karikák 11. századi használatát jelzi a temető nyugati, északi, keleti és déli szárnyán előkerült, nagyszámú példány. Viselete folyamatos, míg meg nem jelenik és általánossá nem válik a bordázott S végű ezüstkarika divatja. Egyébként négy sírban fordult elő együtt a két típus (207, 249, 465, 804. sír), de e sírok — általában gyengébb kivitelű — S végű karikái már nem párban fordultak elő és fémanyaguk is vegyes. Bordázott S végű karikák 9 sírból 12 darab került elő, valamennyi ezüst. Míg a 207, 249. és 289. sírban egy-egy példány volt a koponya jobb és a bal oldalánál, a többi hat sírból (248, 465, 575, 594, 617. és a 804. sír) csak egyetlen bordázott ezüstkarika került elő. A magányosan előkerülő példányok viseleti helye a jobb oldalon lehetett, mivel a bolygatatlan sírokban itt kerültek elő. Méretük közepes és nagy, vastagságuk átlagosnak tekinthető. Az S vég formája szempontjából elkülöníthetőek normál szélességű (pl. 248. sír) és szélesre kalapált (pl. 575. sír) kialakításúak, bár ez 24 A Szolnok-Lenin Tsz (Ugar) 2. sír egy részét földmunkagép semmisítette meg (MADARAS 1996, 66). 25 Ellentétben azokkal a temetkezésekkel, ahol S végíí karika pödrött végűvel együtt fordul elő, és ahol az S végű a jobb oldalon kendi elő. 26 A pödrött végíí karikák keltezéséről ld. (LŐRINCZY 1985,11. j.)í