A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: A szegvár-oromdűlői 10-11. századi temető

mekek is megelőzik a férfiakat. A korcsoport szerinti vizsgálatnál azt látjuk, hogy nincs kiugróan magas arány egyik esetében sem.

15 Karikaékszerek A korszakra jellemző karikaékszerek közül az egyszerű huzalkarikák mellett a pödrött, a sima S végű karika, valamint a bordázott S végű ezüstkarikák kerültek elő nagyobb számban, valamint egy hurkoskampós záródású és egy spirálcsüngős karika. A 372 sír 22,3%-ából, azaz 83 sírból 135 darab karikaékszer került elő. Ezek közül 38 sírból 57 darab ezüst, és 51 temetkezésből 78 darab bronz ékszer látott napvilágot. Egyszerű karikák Az oromdűlői temetőben 18 sírból 23 példány vált ismertté. Kialakításukat tekintve körte alakú (pl. 378, 458, 796. sír) és kerek formai változatuk (pl. 249, 260, 525. sír) különíthető el. A vékony (1,3 mm) és vastagabb (2,6 mm) huzalból készült darabok átmérői változók, de nagyjából három — kis, közepes, nagyobb (0,82-3,2 cm) — méretben fordulnak elő. A sima varkocskarikák döntő többsége (14 esetben) felnőtt nő melléklete volt, és csak négy gyereksírból került elő e tárgytípus. Férfi mellékleteként egyszerű karika nem fordult elő. A karikák egyharmada készült ezüstből (7 sírból 8 db), a többi bronzhuzalból (11 sírból 15 db). Négy-négy sírból került elő egy-egy példány bronz- (287, 418, 448, 786. sír), illetve ezüst- (223, 525, 796, 813. sír) karika. A többi sírban vagy párosan (ezüst: 260. sír, bronz: 454, 779. sír) vagy sima S végű bronz/ezüstés bordázott S végű ezüstkarikákkal együtt (249, 273, 289, 372, 378, 458, 465, 474. sír) volt. Használata, mely a 10. században döntő többségében a férfiakra jellemző (SZŐKE 1962. 35; KÜRTI 1980, 325; RÉVÉSZ 1996, 79), a korszak végével nem záródik le (KOVÁCS 1994,112,152.j.). Az Oromdűlőben előkerült varkocskarikák viselete a nők és a gyermekek körében a 11. századra tehető. Erre utal egyrészt a sima S végű bronz/ezüst-, és a bordázott S végű ezüstkarikákkal való előfordulásuk, másrészt az a tény, hogy a 289. sírban egyszerű karikával együtt Salamon-érme került elő. A fentiek mellett a 11. századi használatot igazolja az a két, varkocskarikákat is tartalmazó, ékszerekben gazdag temetkezés (249, 289. sír), mely fiatal, 17-20 éves nők sírja volt. Temetőn belüli előfordulásuk alapján megállapítható, hogy a korai, temetőmagnak tekinthető középső, kirabolt részből még az egyszerű karikák is hiányoznak, ami esetleg az eltérő hajviselet feltételezését is megengedi.

16 Pödrött végű karikák A feltárt temetkezésekből csupán két, egymástól igen eltérő típusú, pödrött végű karika kerüli elő. A temető keleti szélén feltárt 164. sírban — 31-36 éves nő mellékleteként — egy közepes méretű darab (2. kép 4) S végű bronzkarikával (2. kép 5) együtt fordult elő, a temető nyugati szélén kibontott 791. sírban eltemetett 45-50 éves nő egyetlen, maradandó anyagból készült ékszere, az átlagosnál nagyobb méretű, pödrött végű ezüstkarikája volt (24. kép 8). E két példány mind méreteiben, mind pedig kísérő leleteiben eltér egymástól. Átlagosnak mondható a 164. sírból, a koponya bal oldalánál előkerült, közepes méretű pödrött karika formája, ugyanakkor ritka esetnek számít — legalábbis a Tiszántúlon —, hogy vele egy sírból, a koponya jobb oldaláról egy S végű bronzkarika került elő. Együttes előfordulásuk az Alföldön harminc évvel ezelőtt még ismeretlen volt (MESTERHÁZY 1965. 99). Azóta csupán a Szabolcs-Petőfi utcai 391 sírós temetőrészlet egyetlen, 297. sírjából publikáltak, 31-40 éves nő mellékleteként — a szegvári előfordulással megegyezően — a koponya bal oldaláról egy pödrött végű bronzkari15 A fenti következtetések a temető teljes használati idejére vonatkozóan igazak Árnyaltabb következtetések levonását akadályozza, hogy a temetkezésekben előkerült leletanyag — jelen pillanatban — nem alkalmas szűkebb keltezésre, s a sírok részbeni rablottsága — az időrend tekintetében is — további bizonytalanságokat rejt. 16 A varkocskarikákkal jelzett hajviselet az idők során változáson ment keresztül. Az egyszeríí karika a 11. században — a szegvári leletegyüttesek alapján legalábbis a Tiszántúlon — a női és a gyermekdivat tartozéka lett. Etre utalnak a szegvári határból ismert két — a Szőlőkalján és az Oromdűlőben feltárt — temető sírjaiból előkerült egyszeríí karikák Míg Szőlőkalján (LŐRINCZY 1985) az általános, vékony huzalból készidt, közepes méretű darabok férfiak nők és gyermekek temetkezéseiből egyaránt előkerítitek az Oromdűlőben előkerült egyszeríí karikák többféle változata csak női és gyermeksírok leleteiként vált ismertté. A dunántúli temetőkből publikált egyszerű karikák időrendjére és viseleti sajátosságaira vonatkozó megfigyeléseket a pusztaszentlászlói temető publikálói foglalták össze (SZŐKE-VÁNDOR 1987, 53-54).